Nagy elődök nyomában

Május 15-én ünnepélyes keretek között kezdte meg a munkát a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Koreai Tanszéke, amelyet ön vezet. Volt-e feltétele, kérése, amikor elvállalta a tanszék vezetését?

Köszönettel fogadtam a megtisztelő felkérést, illetve nagyon örültem, hogy az egyetemi vezetőség döntése révén egy Koreával foglalkozó új szellemi műhely jöhet létre Magyarországon. Név szerint szeretném kiemelni Trócsányi Lászlót, Horváth Gézát, valamint Nagy Juditot, akiknek nagyon hálás vagyok.

Hogyan tekint új feladatára?

A KRE Koreai Tanszékének megalakulására, új feladatomra úgy tekintek, mint kiváló lehetőségre a hazai koreanisztika (a Korea-kutatás tudománya) további fejlesztésére. Magyarországon a többi európai országhoz képest meglehetős késéssel alakult ki az intézményi szintű oktatás-kutatás a koreai nyelvvel, történelemmel, kultúrával, valamint országismerettel kapcsolatosan. 1953-ban a koreai háború olyan mértékű konjunktúrát váltott ki a koreai nyelvet ismerő káderek iránt, hogy az ELTE-n fel is merült egy koreai nyelvi lektorátus létesítése, amelynek egyetlen szóba jöhető oktatója Sövény Aladár (1914–1980) orientalista nyelvész lett volna. Sövény a hazánkba érkezett észak-koreai hadiárvák oktatójaként tökéletesen elsajátította a koreai nyelvet, ráadásul tanítványaival együtt megalkotta az első magyar–koreai szótárt is. Az ELTE kari pártszervezete azonban politikai okokból – tehát a párthűség hiányában – nem támogatta kinevezését, így 1956 után kizárólag középiskolai tanárként dolgozhatott. Sövény életútjáról és annak fordulatairól egyébként monográfiát írtam, amely 2015-ben magyarul és koreaiul is megjelent. A hazai koreanisztika úttörőjeként meg lehet említeni Mártonfi Ferenc nyelvészt is, aki 1968–1970 között Phenjanban folytatott tanulmányokat, majd hazatérve a koreai nyelv szerkezetét kutatta. Betegsége és korai halála azonban megakadályozta, hogy kiterjessze tevékenységét. Mártonfi egyébként nagynéném, Székács Eszter házassága révén a nagybátyám, így gyermekkori emlékeim is fűződnek hozzá. Továbbá meg kell említenem Osváth Gábort is, aki Mártonfi után, 1970–1972 között tanult Phenjanban, később pedig a koreai nyelv és irodalom kiváló kutatója lett.

Milyen előzményei voltak a KRE Koreai Tanszéke megalapításának?

A KRE Bölcsészettudományi Karán már 1994-ben megkezdődött a japán szakos képzés, amelyet az egyetem akkori főtitkára, Barátossy Jenő kezdeményezett. Kevéssé ismert, hogy az ő nagybátyja, Baráthosi Balogh Benedek (1870–1945) néprajzkutató volt, aki Japán északi részén folytatott kutatásokat. A KRE japán szakos képzése a közelmúltban kínaival is kiegészült, valamint már több mint tíz éve van koreai nyelvoktatás is az egyetemen. Ez elsősorban a KRE és a Koreai Presbiteriánus Egyház különleges kapcsolatának köszönhető, amelynek eredményeképpen egy koreai vendégprofesszor is oktat az egyetemen. Az elmúlt évek során szép számmal jöttek létre egyetemközi partnerkapcsolatok különböző koreai felsőoktatási intézményekkel, így már több tucatnyi károlis diák folytathatott tanulmányokat a Koreai Köztársaságban. Ezeknek a kapcsolatoknak a létrehozásában nagy szerepe volt a fentebb már említett Nagy Judit dékánhelyettes asszonynak. De egy gondolat erejéig még szeretnék visszanyúlni a japán szakos képzést inspiráló Baráthosi Balogh Benedek néprajztudóshoz. Kevéssé ismert, hogy nem csupán Japánnal foglalkozott, hanem Koreával is. 1929-ben ő írta meg ugyanis az első hazai monográfiát az országról és lakosságáról, amelyet 2005-ben lefordítottam koreaira, Szöulban megjelenve hatalmas siker lett.

Milyen képzéseket kínál az új tanszék?

A koreai tanszék kezdetben az idén szeptemberben induló koreai specializációt fogja koordinálni, amelyet azok a hallgatók kezdhetnek el, akik már a KRE Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézete hallgatói. A koreai szakos alapképzés – amelyre már külsősök is jelentkezhetnek – jövő szeptemberben kezdődik el. A fentieken kívül valamennyi károlis bölcsészhallgatónak kínálunk koreai nyelvi, történelmi, valamint kulturális kurzusokat. Jelenleg is vannak ilyen kurzusaink, magam például a koreai történelemről tartok előadásokat.

Magyarországon két olyan periódus volt, amikor nagy érdeklődés mutatkozott a koreai nyelv és kultúra iránt. Az első ilyen időszak az 1950-es évek volt, amikor összesen csaknem ezer észak-koreai hadiárva és vendégdiák érkezett Magyarországra, valamint egymást követő turnusokban több mint kétszáz magyar orvos dolgozott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. A következő olyan korszak, amikor ismét megnőtt az érdeklődés, már jócskán az ezredforduló után következett be, oka pedig a dél-koreai populáris kultúra globális sikersorozata. Az európai uniós országok közül 2008-ban Magyarországon vetítettek először az állami tévécsatornákon dél-koreai kosztümös filmsorozatot, amely hatalmas népszerűséget hozott a hagyományos és a modern koreai kultúrának. De visszatérve a kérdéshez: napjainkban mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály sokkal többet tud a Koreai-félszigetről és annak kultúrájáról, mint az 1990-es években.

Ön hogyan került kapcsolatba a koreai nyelvvel, kultúrával?

Történelem és politikaelmélet szakos egyetemistaként nagyon érdekelt a Kína és Japán között elhelyezkedő titokzatos félsziget két országa, amelyen egy nemzet él, kettéosztva. Tizennyolc évesen úgy döntöttem tehát, hogy muszáj jól megtanulnom koreaiul, ha elmélyülten akarok foglalkozni ezzel a témával. Így lettem Osváth Gábor hallgatója, majd így kaptam az első ösztöndíjaimat is Szöulba.

Négy éven át Magyarország koreai nagykövete is volt. Hogyan segíthetik a tanszékvezetői munkáját a Szöulban szerzett tapasztalatai?

Úgy gondolom, elsősorban a nagyköveti működésem során megszerzett kapcsolati tőke lehet majd segítségemre. A KRE Koreai Tanszékének létrejöttéről máris számos olyan koreai személyiségnek beszámoltam, akikkel napi kapcsolatban voltam szöuli külszolgálatom idején. A tanszék felavatására így videós köszöntőt küldött többek között Kang Kyung Wha volt dél-koreai külügyminiszter asszony, a Szöuli Nemzeti Egyetem két híres történészprofesszora, valamint a Koreai–Magyar Baráti Társaság elnöke, Ro Jae Hun, aki a magyar–dél-koreai diplomáciai kapcsolatfelvétel idején regnáló Roh Tae-woo államelnök fia.

Önnek volt-e kapcsolata korábban a reformátussággal, a református egyházzal?

Két kapcsolódási pontról is be tudok számolni. Egyrészt anyai nagyanyám, Székácsné Vida Mária még a háború előtt részt vett Karácsony Sándornak, a magyar iskolapedagógia megújítójának budapesti szemináriumain. Karácsony-tanítványként bekerült egy közösségbe, amelynek hite és értékrendje meghatározó lett az életében. Nekünk arról mesélt, hogy ezeken az összejöveteleken rengeteget tanult a tanulás és tanítás folyamatáról, az alkotásról, és ez hatással volt művészetpedagógiai munkásságára. A másik kapcsolódási pont pedig a koreai református egyházhoz kötődik, amely az 1990-es évek legelején egy fiatal misszionáriust küldött Magyarországra. A misszionárius felesége később úgy döntött, meghívja látogatóba az unokahúgát Budapestre, aki éppen akkor fejezte be az egyetemet Koreában. Én tehát így ismertem meg a feleségemet, akivel már több mint húsz éve vagyunk házasok, és három okos nagyfiunk van.