Megújulás az Írás és a külvilág állandó összevetésével

Milyen céllal jött létre a Károli Interdiszciplináris Akadémia?
A Károli Interdiszciplináris Akadémia, azaz a KIDA egy szakkollégium és tehetséggondozó képzés. Amikor Trócsányi László rektor lett a Károli Gáspár Református Egyetemen, szeretett volna nagyobb hangsúlyt fektetni a tehetséggondozásra. Az egyetemen létező más szakkollégiumokat gondolta megerősíteni, és nagyon szeretett volna egy saját műhelyt is elindítani. Az ő ötlete volt, hogy legyen az egyetemen egy kifejezetten az egyetemvezetéshez tartozó interdiszciplináris, azaz tudományközi szakkollégium. Az akadémiát végül is tavaly május elsejétől hívta életre a szenátus. A célja az, hogy legyen egy olyan tudományos műhely az egyetemen, ahol a különböző szakok hallgatói találkozni tudnak, és hogy a nem egy tudományterülethez tartozó, de a közéletben nagyobb érdeklődésre számot tartó témákban tudást szerezzenek.

Ezt a feladatot az egyetem már létező szakkollégiumai nem tudták volna ellátni?
A magyar felsőoktatás a lehetséges körülmények között nagyon jó diszciplináris képzést nyújt. De az interdiszciplináris, azaz tudományközi tudás ritkán jelenti az egyetemi képzés alapját, hiába értékesebb a hétköznapokban. Még ha több területet is felölel egy-egy képzés, végső soron a számonkérés mindig csak az adott tudomány nyelvén történik, függetlenül attól, hogy nagyon ritkán fordul elő olyan probléma akármelyik területen, aminek a megoldásához ne lenne használható más területekről származó kiegészítő tudás. A Károli Gáspár Református Egyetem Benda Kálmán Szakkollégiuma egy bentlakásos, tudományos szakirányú továbbképzést és versenyfelkészítést célzó kollégium, míg a Bocskai István Szakkollégium egy hallgatói kezdeményezésű jogász szakműhely. A saját területén mindkettő nagyon sikeres, de a KIDA szakirányaira hasonlító képzéseket egyik helyen sem találunk. Nálunk nem elsősorban egyetemi oktatók, hanem az egyes szakterületek gyakorló szakemberei tanítanak. Például a családvédelemről egy iskolapszichológus és egy családjogász tanít, a határtalanul képzés témáit pedig egy nemzetközi érdekvédő és a témát kutató publicista-történész mutatja be. Európa-képzésünket egy teológus-kultúratudós vezeti egy külügyi szakértővel az oldalán.

A mesterséges intelligencia világának kapujában van-e szükség több tudományterülethez is értő szakemberekre?
A tudás nemzetközi szervezésével sok gond van manapság. Az egyes tudományterületeknek kialakult a saját szocializációja, infrastruktúrája, publikációs felületei, értékelési mechanizmusai. Különböző tudományterületek épp ezért nehezen hozhatók egy platformra. A mesterséges intelligencia borzasztó jó abban, hogy a már leírt tudást rendszerezze, ebben nehéz versenyezni a gyorsaságával. Össze tudja gyűjteni, hogy például hogyan áll egy bizonyos kérdéshez a jelenben a jogtudomány, ugyanahhoz a pszichológiatudomány, és így tovább. Képességbeli határok és tudatos programozói döntések miatt a mesterséges intelligencia azonban nem mérlegelhet és nem hozhat döntést. Vendégül hívhatjuk az asztalhoz a világ három legzseniálisabb mesterséges intelligenciáját, és ezek akár hozzá is adhatnak egy vitához, de a végső döntést nem hozhatják meg. Ráadásul a szubjektív, véleményalapú témákat, amelyek nézetek folyamatos küzdelmében, közéleti párbeszédben formálódnak, nem tudja a mesterséges intelligencia jól lekövetni. Ahhoz például, hogy Erdélynek jó lenne-e egy szélesebb kulturális autonómia, a mesterséges intelligencia nem tud annyit hozzátenni, hogy ne legyen értelme egy ezzel foglalkozó képzésben kiművelni azokat a főket, akik ilyen nemzetközi vitákban részt tudnak venni. A mi interdiszciplináris képzésünk a közéletben sokat vitatott témákkal foglalkozik.

Jobb-e, ha olyan emberek ülnek egy ilyen vitában az asztalnál, akik valamilyen interdiszciplináris képzésben vettek részt?
Ha a különböző diszciplínák képviselőit leültetjük, akár mesterséges intelligenciával, akár anélkül, mindenki behoz egy diszciplináris dacot a vitába. Borzasztó nehéz annyira nyitottá tenni egy a saját tudására büszke tudósembert, hogy más, hozzá hasonlóan magabiztos emberekkel együttműködjön. Az interdiszciplináris képzésnek csak az egyik oldala az, hogy az ember megtanul egy bizonyos területet különböző szemszögekből megközelíteni. A másik része az, hogy a tanulás során kénytelen együtt dolgozni hozzá hasonló fiatalokkal, akik más tudományterületekről érkeztek. Arra képezzük, hogy ügyesen keresse a kompromisszumot más területek képviselőivel.

Az egész interdiszciplináris képzés nem a polihisztorság visszahozása? Az elmúlt időszakban afelé haladt a világ, hogy a hihetetlenül nagy tudásanyag miatt mindenki egy-egy szűk területre koncentrált, de korábban az egyetem a polihisztorok, a több dologhoz értő emberek világa volt. Van aktualitása egy ilyen régi dolog feltámasztásának?
Volt egy olyan elképzelés a tudományban, ami a XIX. században megerősödött, hogy akkor tud valaki egzakt igazságot mondani, tényt meghatározni, döntést hozni egy kérdésben, ha kizár minden általánosságot, és az egyre apróbb részletek bizonyíthatósága felé halad. A tudomány világa jelenleg úgy épül, hogy az emberiség elképesztően hatalmas tudásához mindenki csak a saját legapróbb, részletekbe menő kis kutatásával járul hozzá. De az igazság az, hogy a tudás hihetetlen mértékű növekedése mellett a tudománykommunikáció nagyon megnehezedett. A kutatások gyors tempója és az újabb és újabb eredmények abba kergetik bele a kutatókat, hogy valami olyan apróságnak legyenek a szakértői, amihez szinte csak ők értenek a világon. De egy ilyen kutató már nagyon nehezen magyarázza el a kutatása értelmét és hasznát a többi embernek. Az interdiszciplináris tudású ember nélkül a tudás kommunikációja és felhasználása válik lehetetlenné. Ha elfogadjuk azt, hogy a világ haladásához a tudományos kutatás elengedhetetlen, akkor szükség van olyan kutatóra, aki elmerül a saját kis világában, meg olyanra is, aki a tudás hasznosíthatóságával és kommunikációjával is tud valamit kezdeni. A tudásnak a gyakorlati életbe, a társadalomba visszakapcsolásakor interdiszciplináris tudással rendelkező emberre van szükség, aki a tudományon kívüli világgal és a kutatásába temetkező tudóssal is szót ért.

Lényegében az értelmiség egy köztes rétegének az építéséről van szó?
Igen, ez egy értelmiségépítés és egy szakembergárda-építés egyben. Nekünk van négy témánk, és szeretnénk, hogy a hallgatóink kifejezetten ezekben szerezzenek képességeket, tapasztalatokat és tudást. Nem az a célunk elsősorban, hogy azok a hallgatók, akik nálunk végeznek, azok a saját egyetemi szakterületükön belül messzebb jussanak, bár hozzáteszem, ha önmagában egy kis interdiszciplináris tudással feljavítjuk a diplomamunkák, a doktori disszertációk átgondoltságát, mi ennek nagyon örülünk. De a mi célunk az, hogy a hallgatóink közül a legtehetségesebbek, a legügyesebbek konkrét döntéshozatali képességekkel rendelkezzenek. Ne csak átfogó tudásuk legyen, hanem szakértőként képesek legyenek holisztikusan átlátni kérdéseket, kompromisszumokat találni, összebékíteni feleket, több nézőpontból vizsgálni a dolgokat.

Az egyetem nevében szerepel a református szó. A református híveknek, az egyháznak, a gyülekezeteknek miért előnyös, hogy létezik a KIDA?
Van egy sokszor feltett vitás kérdés, ami úgy hangzik: van-e református értelmiség? Ezt nem szabad félretennünk. Mert ha van, akkor fenn kell tartani, ha nincs, akkor fel kell építeni. És ez egy elképesztően nehéz feladat. Persze a dolog egy csomó fogalmi definíciós problémával kezdődik, de az a felsőoktatásban szerzett tudással rendelkező ember értelmiségi, aki önreflektív, képes az önkritikára, képes arra, hogy minden helyzetben a lehető legalkalmasabb tudásforráshoz nyúljon. Ha pedig a Károlin végez egy református közösségben, akkor jó esélye van arra, hogy valamikor az úgynevezett református értelmiség tagjaként építse azt a közösséget, amelyikért mi szolgálunk.

Hol jelenik meg a református szellemiség a KIDA programjában?
A református szellemiség folyamatosan reflektáló, igazságkereső szellemisége nálunk ott van a programszervezésben, a forrásokban, amiket tanítunk, abban, hova visszük kirándulni a hallgatókat. Közben igyekszünk bemutatni a diákoknak a református értelmiségi közösség vonzó oldalát. Akár úgy vonzó, hogy megnyerő, akár úgy, hogy valaki megérzi, hogy egy helyen szükség van rá, és a szolgálatával segíteni tud. Emellett természetesen van egy ennél sokkal direktebb forma is: az egyik képzési műhelyünk, a Református emlékezet, tradíció és önazonosság képzési műhely kifejezetten református témákkal foglalkozik. Egyháztörténettel, kultúrával, hagyományokkal.

Mennyire élő a KIDA kapcsolata az egyházzal, a gyülekezetekkel, a hívek közösségével?
A KIDA fiatal szervezet, és még nem jutottunk el mindenhova. De igyekszünk a toborzó időszakokban azokat a csatornákat megtalálni, amelyeken a hallgatókhoz és az egyházi közeghez is el tudunk jutni. Ez azért is nehéz, mert a reformátusságukat a vallásos hallgatók nem kifejezetten az egyetemhez kapcsolódó közösségekben élik meg, hanem az otthoni gyülekezeteikben. Indirekt csatornáink vannak, teológusok és más hallgatók terjesztik egymás közt és a gyülekezetekben a hírünket. Nyáron igyekszünk a szakkollégium hallgatóit olyan helyekre elvinni, ahol plusztudáshoz, kapcsolati hálóhoz juthatnak, ismerkedhetnek. Például a KIDA szinte teljes szervezői és oktatói csapata és számos hallgatója elmegy a szárszói konferenciára. Oktatóinknak vannak személyes kapcsolatai az egyházzal, de igyekszünk keresni az intézményi szintű kapcsolódási pontokat is.

Szóba került a református értelmiség. Miben más a református értelmiségi, és miért van rá szükség?
Az én felfogásomban a református értelmiségi ápolja a tradíciókat, ismeri a Szentírást és közösséget tud vállalni a református múlt minden eredményével és mulasztásával is. Ez egy hitvallási kérdés. Hogy funkciójában mivel tud többet? Talán annyit, hogy képes a megújulásra. A saját örökségéhez túl mereven ragaszkodó és a múltat, az identitás gyökereit teljesen elutasító értelmiségi között a református értelmiségi félúton áll, mert elfogadja és vállalja a saját múltját, abból él, de mégis képes arra, hogy megtalálja az éppen szükséges legjobb formát, legjobb nyelvet az azonos tartalomhoz, és újra meg újra megértse és megértesse saját magát.

És miért van rá szükség?
Elsősorban azért, mert párbeszéd- és vitaképesség csak egy ilyen alaphelyzetből adott. Erre nagy szükség van ma is, amikor sok minden kétfelé viszi a társadalmat. Nem aktuálpolitikáról beszélek: teljesen mindegy, hogy mit teszünk fel kérdésként, rögtön megjelenik az azonnali igenek és az azonnali nemek hada. A református értelmiségi először magától is kérdez, gondolkodik, és tisztában van azzal, hogy nem szabad valamit azonnal azon alapulva elfogadni vagy elutasítani, hogy ki mondja. Folyamatosan tanulmányozza azt is, ami írva vagyon, és azt is, ami az ablak másik oldalán történik. Tehát egy állandó összevetésben, vitában, világolvasásban van. Hogyne volna rá szükség! A vita hagyománya a református örökség egyik legfontosabb eleme, és erre a saját hallgatóinkat is tanítjuk.

Kinek való a KIDA és kinek nem?
A KIDA átfogó képzésre és kompetenciafejlesztésre is nagyon alkalmas, viszont ez sok áldozattal jár. A hallgatóink tudják, mennyire sok időt és energiát igényel ez a képzés. Nem lehet másik három dolog mellett csinálni. Ők azok, akik minden fórumon, nyílt napokon elmondják, hogy megéri és nem megoldhatatlan teljesíteni a KIDÁ-ban, mi pedig oktatói oldalról igyekszünk rugalmasak lenni és személyre szabottan tervezni, valamint a mi hallgatóink kapják a legmagasabb tehetségösztöndíjat az egyetemen. De ha egyszer valamiben megegyezünk, akkor azt le kell tenni az asztalra a megbeszélt időre. Aki nem tudja vállalni az egyetemi képzés mellett a heti plusz három-négy kötelező alkalmat, időnként a hétvégi, esti programokat és a sok pluszmunkát, az ne vágjon bele.

Mit tud ígérni a KIDA, milyen emberek fognak kilépni az ajtaján?
A bemeneti követelmény széles, ezért a kilépési eredmény is széles skálán mozog, de a nálunk végző hallgató a saját korábbi szintjéhez képest egy nyilvánvaló tudományos kompetenciafejlődést tapasztalhat. Minimum képes lesz előadni, absztraktot írni, megismeri más tudományterületek terminológiáját, és lesz egy interdiszciplináris kapcsolati hálója. Olyan emberekkel találkozik, akikkel egyébként soha nem találkozna, és akik segíthetik a pályáján. Nagyon sok mindenben tud segíteni egymásnak egy jogász, egy szociológus, egy pszichológus, egy pedagógus, és ezek a kapcsolatok megmaradnak később is. Egy erős és összetartó közösséget ígérünk, és egy olyan szemléletváltást és alkalmazkodóképességet, amely nagyon sokat segít az értelmiségi elhelyezkedésben. És természetesen lehetőséget a református értelmiség tagjává válni. Az egyházban és a hozzá kapcsolódó intézményekben mindig nagy szükség van nyílt elméjű református értelmiségiekre, és mi arra törekszünk, hogy a hallgatókat becsatornázzuk a nekik leginkább megfelelő, az érdeklődésükhöz legjobban illeszkedő területekre.