Bizonyára az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb és legjobb hangulatban elért magyar csúcsteljesítményeként jegyzik majd a Református Matekhétvége – A leghosszabb tanóra című rekordot. A Bocskai István Református Oktatási Központ Apáczai Csere János Középiskola aulájában zajló megméretésen Sőrés Ágnes matematikatanár, magyar rekorder Nyeső Ágnes iskolalelkész és huszonnégy tanuló részvételével megdöntötte a leghosszabb tanítási óra magyarországi rekordját, amelyet 2017-ben szintén ő állított fel ugyanebben az intézményben. A Magyarországi Rekordok Adatbázisában jegyzett hivatalos rekordtanóra 2023. március 10-én 9 órától 2023. március 12-én 6 óráig tartott, ami azt jelenti, hogy az iskola diákjai 44 órán át tanultak egyhuzamban.
Az esemény áhítattal kezdődött, amelyen Nyeső Ágnes iskolalelkész a 90. zsoltár 12. részét idézte: „Taníts úgy számlálni a napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Ezt követően a tanulók és a tanárok vidám, ismerkedő csapatjátékokkal melegítettek be, majd elkezdődött az oktatás, a feladatok megoldása. A tanulók csoportokban és egyénileg is versenyeztek a kísérlet teljes hossza alatt. Nyolcóránként 15 perc szünetet kaptak a gyerekek, de nem hagyhatták el a rekordkísérlet helyszínét. A tanárnők óránként kaptak öt perc szünetet, amit azonban tömbösítettek, így az egybeesett a gyerekek pihenőidejével. A rekordkísérlet teljes időtartama alatt megfigyelők vigyázták a szabályok betartását.
Éppen a rekordkísérlet első napján, pénteken volt a beporzók napja is, ebből az alkalomból délután az ökogyülekezeti mozgalom is ellátogatott a versenyzőkhöz. Szűcs Boglárka ökogyülekezeti referens és környezeti nevelő tartott kreatív foglalkozást a gyerekeknek teremtésvédelem témában. Péntek éjszaka informatikai feladatok vártak a diákokra, a szombati tanrendet pedig – a reggeli átmozgató torna után – egy, az elektromos autókkal kapcsolatos előadás is színesítette.
A megméretés vasárnap reggel hatkor ért véget, de a versenyben maradt húsz diák lelkesen, a kihívás utolsó percéig keményen dolgozott, és a visszaszámlálás pillanatában is együtt elemezték a feladatok eredményeit a tanárnőkkel.
– 2011-ben még egy másik iskolában tanítottam, ahol 24 órás kosármeccset szerettek volna szervezni a diákok. Amikor a vezetőség ezt nem támogatta, azt mondtam, hogy akkor én 24 órás matematikaórát fogok tartani – emlékezett vissza a kezdetekre Sőrés Ágnes, az esemény főszervezője. – Azt a választ kaptam erre, hogy ha lesz legalább tizennégy jelentkező, akkor megcsinálhatom. Végül harminchárman teljesítették a kihívást, de az még nem volt magyar rekord – meséli a tanárnő. Az akkori hivatalos magyar rekord 32 óra volt, Ágnes pedig azt gondolta, hogy ezt lehetetlen megugrani, de a gyerekek meggyőzték az ellenkezőjéről, és végül igazuk lett. Az első sikeres rekorddöntést újabbak követték.
Arról, hogy az idei verseny ötlete honnan jött, különösen megható emlékeket idéz a többszörös rekorder. – Az előző, 37 órás rekord bekeretezett dokumentációja az igazgatói titkárság külső falát ékesíti, ami felkeltette az egyik osztály érdeklődését, és meggyőztek, hogy vágjunk bele egy újabb rekordkísérletbe. Tehát az idei verseny már egy alulról jövő, a gyermekektől induló kezdeményezés volt.
Remek csapatépítő esemény ez, hiszen nagyon heterogének a négyfős csapatok. A verseny során pedig nemcsak magukért, hanem a csapat eredményéért is együtt dolgoztak a tanulók. Arra a kérdésre, hogy a gyerekek mennyit fejlődhetnek a matematika terén egy-egy ilyen megméretéskor, Sőrés Ágnes az egyik kedvenc hasonlatával felelt: – Ha valaki bemegy a malomba, akkor lisztes lesz. Tehát ha 44 órából csak harmincon figyel oda, és végül húszórányi tudás marad meg a fejében, akkor máris kapott húsz matekórát. Ennyi idő alatt egyszerűen átáll az ember agya a matematikai gondolkodásra – mondta.
A tanárnő azt is elárulta, hogy módszertanilag is nagy munka változatos és érdekes feladatokkal teletűzdelni a versenyt. A korábbi kísérletekhez képest azonban nagy különbség, hogy idén a szervezésben csatlakozott hozzá Nyeső Ágnes iskolalelkész. – Azonnal megosztottam vele a hírt, mivel egyértelmű volt, hogy közös áhítattal kezdünk, és ő örömmel igent mondott. Sőt, szívesen csatlakozott a szervezés lebonyolításához is – mesélte a népszerű matematikatanár. – Az Ágnes által előkészített témakörökben lényegesen nagyobb mozgástér van, több hely a kreativitásnak, és ő élt is ezzel a lehetőséggel. Ági mindig nagyon jó, interaktív áhítatokat tart az iskolában, sosem hagyja lankadni a diákok figyelmét – fűzte hozzá.
– A versenyzők összetétele nagyon vegyes, első osztályostól a negyedikesekig jelentkeztek, ebből is adódik, hogy ez a rekordkísérlet egyfajta extra fejlesztésnek is felfogható matematikából az összes évfolyam számára – tájékoztatott Ivitz Erika, az intézmény vezetője, akit a verseny első óráiban kérdeztünk az ebben a gimnáziumban immáron másodszor megrendezett eseményről. – Nagyon jól jön ez a verseny például a végzősöknek, akik így, az érettségire készülve számot vethetnek tudásukkal, hiányosságaikkal. Ugyanakkor a 11.-esek matematika tanárnőjeként személyesen is nagyon várom, hogy az esemény révén és a közös élmények kapcsán egy kicsit közelebb kerüljön a diákjaim szívéhez a matematika – mondta.
– Nehéz ugyanis matematikát tanítani. Félnek tőle a diákok, mint a reál tantárgyak többségétől, mivel ezek a humán területeknél nehezebbnek bizonyulnak sok tanuló számára. Tapasztalatból állítom, hogy manapság már teljesen másképp kell a gyerekeket tanítani: a frontális módszer már kevésbé megy át a diákoknak, hacsak nem egy, a matematika iránt különösképpen érdeklődő gyermekről van szó – osztotta meg velünk szaktanári tapasztalatait az intézményvezető. – Ezért is nagyon fontos, hogy a matematikát egy kicsit érdekesebbé, vonzóbbá tegyük.
„Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni, és a nagy hegynek oly részében állani, ahová soha senki maga erejétől nem hághatott, s talám soha nem is hág” – Apáczai Csere János, a XVII. század egyik legjelentősebb magyar személyiségének, az erdélyi magyar protestáns iskolaügy első kiemelkedő alakjának, az iskola névadójának hitvallása tökéletes szellemi alapot jelentett a diákoknak a rekord megdöntéséhez.
Nyeső Ágnes iskolalelkész öt éve szolgál az intézményben, korábban cigánymissziós referensként dolgozott. – Ez olyan őrültségnek hangzott, amit csak egyszer lehet csinálni egy életben, és én nem akartam kimaradni belőle – feleli mosolyogva, amikor azt tudakolom, hogyan „keveredett” a rekordkísérletbe. – Kreatív hittanokkal és áhítatokkal teszem izgalmassá a tananyagot, emellett élménypedagógiai játékokat is építek bele. De azért néhány matekpéldát én is meg tudok ám oldani! – mondja nevetve.
– Az előadások akkor működnek igazán, ha illusztrációt, játékot vagy valami kézzel foghatót viszünk bele, ezek segítségével ugyanis sokkal könnyebben kapcsolódnak a gyermekek – vallja az iskolalelkész. – Az iskola értékrendjét pedig azok a diákok is el szokták fogadni, akik nem feltétlenül kötődnek a valláshoz, de megértik, hogy miről szólnak a tanításai – állítja Nyeső Ágnes.
– Azért jó egy ilyen program, mert a legkülönfélébb tanulási nehézségeknél megsegíti a diákot az az érzés, hogy már kibírt egy ilyen hétvégét, ettől fogva pedig a tanulási motivációja is megerősödik – véli a lelkésznő.
Hozzátette azt is, hogy munkatársi összefogás nélkül nem érték volna ezt el. A háttérben nagyon sokan dolgoztak azért, hogy a huszonnégy diák és ők ketten Sőrés Ágnessel ide eljussanak: a kollégák főztek rájuk a 44 óra alatt, barátok, családtagok, tanártársak segítették az esemény zökkenőmentes lebonyolítását, akik akár szombat délelőtt, akár az éjszaka közepén is beugrottak segíteni. – Ez egy igazi, egész intézményt összehozó esemény volt – hangsúlyozta Nyeső Ágnes.
Nagy Renáta Csenge tizenegyedikes tanuló bevallotta, hogy nagy az alvásigénye, mégis elfogadta a kihívást, illetve azt szerette volna, hogy rekorderré váljon. A rekordkísérlet kezdetekor feltett kérdésre, hogy szerinte milyen pluszt adhat a diákoknak ez a verseny, azt felelte, hogy élvezetes lehet az elmúlt évek tudását kötetlenebb, kifejezetten oldott hangulatban felfrissíteni.
A szintén tizenegyedikes Lőrincz Vivien azért jelentkezett, mert bízott abban, hogy a játékos feladatok révén jobban megszereti a matematikát, amit egyébként fontos tantárgynak tart.
Klement Bálint Bendegúz szereti a matematikát, mindig is jól ment neki. Végzős diákként számára a feladatok zöme ismétlés lesz, így ez a verseny kifejezetten jól jött számára az érettségire való felkészüléskor. A megméretés végére képet kap arról is, mely témaköröket nézze át tüzetesebben az érettségi előtt. A hittanos feladatok sem okozhatnak neki gondot, Bálint ugyanis konfirmált, vallásos diák. – Az iskola, a tanári kar és a diákönkormányzat sokat tesz azért, hogy példát mutassanak az iskola tanulóinak különböző akciók és események szervezésével, mint például ez a mai rekordkísérlet – mondja Bálint, aki egyben a diákönkormányzat elnöke.
Az újabb rekord megszületése után Sőrés Ágnes büszkén és örömmel közölte, hogy csodálatos élmény volt látni diákjai elszántságát, emellett sikerült a saját komfortzónájából is kilépni a hosszú tanóra alatt. Egy újabb maratoni megméretésre azonban még korai gondolni – árulta el a szervező.
Gratulálunk a csapat minden tagjának, a szervező tanároknak és minden résztvevőnek az új rekord felállításához!