Kíváncsiskodni, mint egy gyermek

Még mielőtt a Magyarországi Református Egyház Elnöksége a 2022-es esztendőt a Hitoktatás Évének nevezte meg, a Tiszántúli Református Egyházkerület előző évi októberi közgyűlése már döntött arról, hogy halaszthatatlan feladat figyelmet szentelni ennek a szakterületnek, és kapcsolatot ápolni mindazzal a 492 hitoktatóval, akik hétről hétre hűséggel helytállnak az intézményekben az egyházkerület területén. Ennek első lépéseként úgy határoztak: szakmai találkozás feltételeit teremtik meg. A kezdeményezés hiánypótló szükségességet semmi sem jelzi jobban, mint az, hogy a hitoktatásban résztvevők megtöltötték a templomot és a műhelyalkalmak termeit. „Ami megvalósult, egy régóta hordozott adósság törlesztése, amellyel a hitoktatásnak tartozunk” – emelte ki Fekete Károly püspök.

A találkozó fókuszpontjába az a fajta önfeledt és tudatos jelenlét került, amelynek nagymesterei a gyermekek. Bodó Sára egyetemi docens a szervezők nevében mondott köszöntőjében ennek jelentőségére hívta fel a figyelmet: mit jelent a felfedező, önmagára és másokra kíváncsi jelenlét, amikor, testünk, lelkünk, tudatunk egy helyen van, összefonódik. A találkozó során a résztvevők tizennégy különféle műhelymunkába kapcsolódhattak be, az érdeklődési területüknek megfelelően. Ezek a szakmai eszmecserén kívül a már említett jelenlét gyakorlására is helyet adtak, az egymással megosztott történetek és tapasztalatok által.

A délelőtt folyamán Fekete Károly áhítatában rendhagyó módon a gyermekek szavaival élve vitte közelebb a jelenlévőket a Máté evangéliumában olvasható történethez: „Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki nagyobb a mennyek országában?” Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába (Mt 18,1–3).

Az igeolvasást követően egy kisfilm levetítésében tizenhét kisgyermek kapott szót, őszinte gyerekszájjal bontogatva az Ige és a felnőttek világának titkait, szemnyitogató mondataikkal:

„Ha a felnőttek veszekednek, nem mehetnek be oda, mert a mennyben nyugalom van, ott zajt csapnának…”

„A felnőtteknek vissza kellene gondolniuk arra, mennyit imádkoztak, mikor még gyerekek voltak…”

„A felnőtteknek visszajöhetne a képzelőerejük..”

„Ha nem kíváncsiskodunk, mint a gyerekek, nem juthatunk be az Isten Országába.”

Fekete Károly igehirdetésében kitért a vallásos felnőttélet és az evangéliumi felnőttség ismérveire, amelynek megkülönböztetésére az az evangéliumi gyermekség szolgálhat emlékeztetőül, amelyről Jézus beszél a Máté evangéliumában. A gyermekektől tanulni lehet, s nem szabad elfelejteni: „Jézus nem dicsőíti és isteníti a gyermeket, vagy a gyermeki ártatlanságot, hanem szimbólumnak tekinti. Az izgatja, ami a Mennyek Országára emlékezteti a gyermeklétben” – fogalmazott.

Az alkalmon néma csenddel emlékeztek a nemrég elhunyt Barakony Gizella nyugalmazott lelkipásztor életére, aki Debrecen katechétájaként, kora legmodernebb módszereivel tanította a gyermekeket. „Színesen, életesen beszélt Krisztusról” – emlékezett vissza Fekete Károly.

A találkozón Kádár Annamária pszichológus tartott praktikus, érdekfeszítő előadást – saját élettapasztalatairól is beszélve – a történetek erejéről. Hangsúlyozta: „Életmeséink hősévé kell válni.” Az a felnőtt, akinek megvan a bátorsága és ereje így élni, az tud adni ebből az életerőből és életszeretetből a diákjainak is. „Vajon tudjuk-e így megélni a történeteinket?” – tette fel hallgatóságának a kérdést.

A megújult Református énekeskönyv új énekanyagába Kurgyis András gimnáziumi tanár vezette be a megjelenteket. Olyan énekeket ismertettek, amelyek mind dallamvilágukat, mind szövegüket tekintve jól alkalmazhatók a hitoktatásban.

A több mint háromszáz főből álló rögtönzött kórus énekhangja új dallamokkal töltötte be a templomteret. Különös erővel hatottak a hetek óta tartó békéért könyörgés közepette a 391. dicséret sorai: „A sötétség szűnni kezd már, az a csillag eljő hozzánk, véget ér a gyász, a sóhajtás.” A nap folyamán a résztvevők imádságaikkal és adományaikkal is hozzájárulhattak a háborúban szenvedők támogatásához.

A hitoktatók tizennégy szakmai műhely közül választhattak a kreativitás, a missziói lehetőségek, a nyári táborok és az egyházi iskolák hitoktatásának speciális kérdéseivel foglalkozó témák csoportjai közül.

A csoportok összegezték felvetéseiket, beszélgetésük súlypontjait, és megfogalmazták jövőbeli kéréseiket is, miben lenne szükségük támogatásra hivatásuk végzéséhez, amelyeket a csoportok szóvivői a Nagytemplomban tolmácsolták a résztvevők és a kerület képviselőinek. Fekete Károly reagálva az elhangzottakra, kiemelte, lesz folytatás. A kapcsolattartás megerősítő és támogató erejéről nem mond le a Kerület a jövőben – a hasonló nagyobb találkozások mellett, többek között egy Katechetikai Hírlevél elindítását tervezik.

Az első tiszántúli hitoktató-találkozó a legkisebbek áldásával zárult. A felnőtteket a Debreceni Református Egyházmegye hittanos gyermekeinek rajzai és evangéliumi gyermekség gondolatai kísérték el útjukra. Az enyémen ez állt: „Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet” (Zsolt 121,7).