Hittanoktatás? Igen!

A hittan oktatása közös és fontos ügyünk, ezért is lett 2022 a hittanoktatás éve egyházunkban. Olvasóink is bizonyára emlékeznek rá, hogy hosszas küzdelem és kitartó érvelés tette lehetővé a kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatás 2013. évi bevezetését Magyarországon. Ennek köszönhetően ugyan javult a hittanoktatók díjazása az állami iskolákban, mégsem érte el a pedagógusokét. Tavaly szeptemberben ennek orvoslására született az a kormányhatározat, amely alapján visszamenőlegesen jelentősen növelni lehetett a hittanoktatók csoport- és óradíjait. Így ma már nem csupán az iskolai nevelő-oktató munka, hanem a jövedelmek terén is a pedagógusokéval egyenértékű a gyermekek között végzett hittanoktatói szolgálat.

Ez mostanáig csak az állami iskolai oktatásra volt érvényes, de 2022 januárjától az állami iskolai hit- és erkölcstanoktatás támogatásának módszerével állapítják meg az egyházi köznevelési intézményekben zajló hittanoktatás támogatását is. Ez a változás kihat a református iskolák mellett a más egyházak által fenntartott iskolák református hittanoktatóira is, sőt, a gyülekezeti hittanoktatás támogatási keretének emelkedése is várható.

Ettől a kedvező változástól röviden megfogalmazva azt várjuk, hogy a gyülekezetek visszakaphatják a lelkészeiket. Kicsit bővebben ez annyit jelent, hogy miután a lelkipásztorok javadalma a Magyarország Kormánya által biztosított állami javadalomkiegészítés révén 2021-ben igen jelentősen emelkedett, már nem megélhetési kérdés az, hogy a lelkipásztorok lássanak el minden hittanórát – jelentős számú, akár heti 15-20 órában – a gyülekezetükben, gyülekezeteikben. Korábban ez a támogatás csak a kistelepülések lelkipásztorainak szólt, most kiterjed valamennyi lelkészre. Másrészről a hittanoktatói óradíjak emelkedése reális lehetőséget teremt arra, hogy akár főállású hittanoktatókat állítson be egyházunk a szolgálatba, vagy észszerű választás legyen a református pedagógusok részéről az, hogy munkaidejük egy részében vagy többletmunkában hittanoktatói szolgálatot vállaljanak.

A kedvező hatások kihasználásának érdekében az egyházi szabályozásnak is alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Már születtek javaslatok a megfelelő szabályozási változtatásokra, például hogy mennyiben határozzák meg a lelkipásztorok legtöbb vállalható hittanóraszámát. Elengedhetetlen, hogy a lelkipásztorok által megtartható heti hittanóraszám – akár egy, akár több lépcsőben – jelentősen csökkenjen, hogy ők több időt, több energiát tudjanak fordítani a gyülekezet pásztorolására. Ezzel párhuzamosan pedig ki kell építeni a leendő hittanoktatók számára azt a rendszert, amelyben egzisztenciális biztonságot találnak mind a hosszú távon kiszámítható foglalkoztatás, mind a lakhatás tekintetében. Ezen a területen is elindult már a közös gondolkodás az egységes koncepció kidolgozására.

Amikor a hittanoktatás fent vázolt átszervezéséről beszélünk, annak tudatában kell tennünk, hogy ez sok összetevőből álló folyamat, amely időt vesz igénybe. Vannak olyan református hittanoktatók, akik a jelenlegi finanszírozás mellett már több órát tudnak vállalni. Vannak olyanok is, akik, mert a hittanoktatás nem biztosította a megélhetésüket, elhagyták a pályát – őket most meg lehet szólítani. Ez az új helyzet a hittanoktatók képzését is felpezsdítheti, a jelentkezők számát is növelheti. Ezért amikor a jelenről beszélünk, arra egy folyamat indulásaként kell tekintenünk.

A szándék a hittanoktatás rendszerének megújítására: határozott. Mindeközben pedig jó azzal a reménységgel tekinteni a hittanoktatásra, hogy az egyházunk lelki megerősödését szolgálhatja – mind a gyülekezetek, mind az intézmények, mind pedig a világban folytatott missziói szolgálatunk vonatkozásában.