„Ez a hatvan órás etika képzés miatt még indokoltnak is tűnik, azonban a nyugati példákra hivatkozva – ahol hittan és erkölcstan nem egymással versengve, hanem párhuzamosan kerülnek oktatásra – felmerülhet a kérdés, hogy miből marad ki a hittanos? Nyugati országokban a hittan tantárgy mellett többek között önismeretet, társadalomismeretet és világvallások ismeretét is tanítják. A hittanoktatás ezekre nem, vagy csak részben terjed ki. Az a tantárgy, amit mi anno kidolgoztunk egy olyan multidiszciplináris tananyag, amely kiterjed a fenti kérdések megvitatására" – fogalmazott a vallásszociológus.
Kuslits Katalin tankönyvszerző, a Katolikus Pedagógiai Intézet munkatársa elmondta, hogy az, amit 1990-95 között tananyagként kidolgoztak, a maihoz képest egy teljesen más nézőpontra épült.
„Akkor azt éreztük, hogy valami a gyerekek számára hiányzott az oktatásból. Erre összefogással, szakmai egyeztetéssel reflektáltunk. Ma az összefogás helyett elbizonytalanodás van. Tudnunk kell, ha az alapok megborulnak, akkor azzal a konszenzus is borul. A mai gyerekek százféle megközelítést kapnak egyes témakörhöz, azonban azt, hogy mi az alap, sok esetben nem tudják meg. A fiatalok az információ legnagyobb részét társaiktól és az internetről gyűjtik. E mellé kell egy jól felépített pedagógiai szemléletet helyezni, ami a diákok által gyűjtött információt úgy egészíti ki, hogy közben egy alapvető normát is kialakít" – fogalmazott Kuslits Katalin.
Jakab György tankönyvszerző, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa emlékeztetett rá, hogy a két tantárgy mai oktatási formája a politika szférájában született. „Elszomorító, hogy ilyen fontos tantárgyak kérdésében a szakmai együttműködés kimaradt. Vissza kéne a szakmának az együttműködést szerezni" – fogalmazott.
Kamarás István ismertette azt a nem reprezentatív felmérését, melyben 180 keresztény gondolkodót – köztük 13 püspököt – kérdezett meg. A felmérés alapján a többség szerencsétlen helyzetnek látja a kötelezően választhatóságot, míg a megkérdezettek 60 százaléka szerint a hittanoktatás legjobb helye a gyülekezetben van.
Hajdú Zoltán Levente református lelkész hitoktató és erkölcstan tanár szerint az egyház máig önazonosság-keresésben van.
„A rendszerváltást követően az egyház elkezdte keresni a helyét, a presztízsét, azonban ez a folyamat máig nem zárult le. Ehhez a mai hittanoktatási forma úgy csatlakozott, hogy ebben az egyház egy bizonyos térnyerést lát. Így a politikailag elősegített pozícióharc részévé vált a tantárgy kérdése." A református lelkész szerint a megoldás a jó pedagógusokban van. „Amennyiben a tanár képes hitelesen, kérdéseket megfogalmazva párbeszédet kialakítani a diákokkal, akkor lehetőséget teremt arra, hogy a sokszor kijelentő mondatokban elsajátítható tananyag a diák gondolkodáson alapuló, megfontolásokra alapozott véleményévé váljon. Ehhez viszont olyan pedagógusokra van szükség, akik képesek ilyen szemléletben oktatni."
Biró Gyula tankönyvelemző, a Szent István Egyetem Pedagógiai Kar Gyakorló Iskola igazgatója elmondta, hogy a ma forgalomban lévő erkölcstanoktatáshoz használt tankönyvek mindegyike megfelel a törvényi előírásoknak.
„A tanár sok esetben az általa kiválasztott tankönyvet követve oktat. Mi azt képviseljük, hogy a meglévő tankönyvek ismerete alapján az oktató maga állítsa össze úgy a tananyagot, hogy közben az alábbi kérdés lebeg a szeme előtt: Melyik az a tankönyv, amelyik a legizgalmasabb a diáknak? Egy jól felépített, az adott osztályra szabott tananyagstruktúra ugyanis egy emberi kaland lehet." – fogalmazott az iskolaigazgató.
A beszélgetés kitért a forgalomban lévő tankönyvek felépítésére és színvonalára, valamint a szakmai kérdések értelmezésére. A beszélgetéshez – melyet interneten élőben is követni lehetett – a nézők részéről lehetőség nyílt kérdések feltevésére és hozzászólásokra. Így a dispután előkerült a hatvan órás etikatanári képesítés bírálata, annak alapozott kidolgozási lehetősége, vagy a tanári jogkör mai értelmezése is. Az összejövetel jól mutatta, hogy abban az esetben, ha szakmai kérdések nem az adott platformon kerülnek megvitatásra, akkor kevés az esély a konszenzus kialakítására.
Kamarás István rövid összefoglalója a hittan és erkölcstan történeti hátteréről:
Az 1996-os nemzeti alaptantervbe egy alulról induló elképzelés került be (akkor Emberismeret, később Emberismeret és etika, Ember- erkölcs- és társadalomismeret, Ember- és erkölcstan, Etika néven), melynek lényege egy multidiszciplináris tantárgy, leíró és normatív embertudományok ötvözete, vagyis egy embertudományokba épített etika. Ez a világviszonylatban egyedülálló hungarikum lehetővé tette a moralizálás, a pszichologizálás vagy a szociologizálás buktatóinak elkerülését. A sikertörténetnek indult elképzelés 2001-ben, az előző FIDESZ-kormány utolsó évében torpant meg, amikor változatlan tartalommal egyharmadára csökkent az óraszám. A maga nevében máig egyedülálló hazai innováció helyzete a következő két kormányzat alatt nem javult, a mostani oktatási vezetés alatt pedig meglehetősen felemás megoldás született: a középiskolában a társadalomismeret eltörlésével és az etika óraszámának változatlanul hagyásával romlott a helyzet, az általános iskolában viszont az óraszámot tekintve lényegesen javult. Elszánt küzdelem eredményeképpen a szakma kiharcolta, hogy megmaradjon a tárgy tartalma, az Erkölcstan és az Etika elnevezés azonban a szülőket, a pedagógusokat, médiát, de még az ellenzék oktatáspolitikusait is megtévesztette, hiszen a kötelezően választhatóvá váló erkölcstan alternatívája a hit- és erkölcstan.
Bár ilyen választási lehetőség fejlett nyugati demokráciákban is előfordul, a mai hazai politikai kontextusban egésze másfajta jelentések és értelmezések alakultak ki. Ez a hit-és erkölcstan, valamint a világi erkölcstan fele-fele arányú választásában is megmutatkozik, hiszen ez az arány közel háromszorosa a rendszeres vallásgyakorlókénak. Tovább árnyalja a képet az, hogy a diplomás tanárok számának és hiányának pontos felmérése nélkül több, mint ezer pedagógust iskolázta be olyan 60 órás tanfolyamokra, mely komolyabb vizsga nélkül zárult, és az sem világos, hogy meddig és milyen feltételekkel taníthatják majd az erkölcstant. Szerencsére megmaradt a lehetőség a több tankönyv közötti választásra. A négy tankönyv közül az egyik nagyon gyenge könyv alaposan felborzolta a kedélyeket, a legjobbról viszont szinte senki sem szerzett tudomást, ugyanis az iskolák jelentős része két kiadóval szerződött az összes tankönyvre. Még tovább bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy mind az egyházi vezetők, mind a mérvadó keresztények közül sokan nem tartják szerencsésnek a kötelezően választható hittant, egyesek azért, mert úgy érzik, hogy a hittanosok kimaradnak az ember- és társadalomismeretből, mások azért, mert az iskolaitól féltik a gyülekezeti hittant.
Kép és szöveg: Galambos Ádám
Forrás: evangelikus.hu