Fontos a felismerés, de még fontosabb a szeretet

Magyarországon egy évtizeddel ezelőtt még nem volt közismert a bullying fogalma, holott azok a cselekmények, amelyeket takar – jellemzően a megalázás, csúfolódás, kiközösítés és fizikai erőszak – mindig is jelen voltak a közoktatási intézményekben. Az ilyen cselekedetek számottevően nem nőttek az elmúlt tíz év alatt, csupán egyre több cselekményt tekintünk annak.

– Tíz-tizenöt év lemaradásban vagyunk ezen a területen a skandináv vagy a tengeren túli országoktól – mondja Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus, bullying szakértő, a Hol A Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ alapítója, aki egyszerű példával illusztrálja a helyzetet. – Ha Németországban vagy Dániában az egyik gyermek azt mondja a másiknak, hogy „Te kövér tehén!”, akkor az már kimeríti a bullying kategóriáját. Itthon pedig a pedagógusképzéseken sokszor azt hallom, hogy „Hát az én időmben is volt ilyen!”, meg „Nem kell vele foglalkozni!” vagy „Ez már valamiféle túlzott érzékenység!”

Jármi Éva tapasztalata szerint azért érezni a társadalomban és így az intézményekben is előrelépést a területen, ezért is hallunk-olvasunk egyre többet a témáról, de még mindig nincs olyan alacsonyan az érzékenységi küszöb itthon, mint mondjuk a tengerentúlon. Jármi Éva kollégáival már több mint húsz éve foglalkozik a bullying témakörével. Nagymintás országos kutatások szerint az iskoláskorú gyermekek egytizede rendszeresen, napi szinten érintett bántalmazásban, és további húsz százalékuk pedig közepes vagy enyhe mértékben érintett.

– Nem szívesen sorolom be őket áldozat és bántalmazó kategóriákba, mert sokkal jobban definiálható a bántalmazásban érintett gyerekek kifejezés. Sokszor összemosódik, hogy a gyermekek áldozatként vagy bántalmazóként érintettek – állítja a pszichológus. Logikusnak tűnne azt várni a kutatásoktól, hogy vannak áldozat és vannak bántalmazó típusú gyermekek, akik nagyon különböznek egymástól, a szakértő szerint viszont a kutatások nem ezt igazolják.

– Ők sokkal inkább hasonlítanak egymáshoz, és jobban különböznek a bántalmazásban nem érintett gyermekektől. Az érintett gyermekeknek hasonló a családi hátterük, gyengébbek a társas érzelmi készségeik, szoronganak, amely gyakran agresszív színezetű – sorolja Jármi Éva. – Pszichoszomatikus tüneteik vannak, nem szeretnek óvodába vagy iskolába járni, illetve a tanulási vagy társas szempontból sikertelenek, önértékelési nehézségeik vannak – folytatja. Gordon Neufeldet idézve: amikor a gyermek nem kapja meg azt a biztonságot, amelyet a családja nyújthatna, ha nem tud biztonságosan kötődni a szüleihez, akkor az elismerést és a szeretetet kortársaitól próbálja „beszerezni” vagy kikényszeríteni. – Ma már például az óvodában sem ritka jelenség ez. Pedig ebben a korban még a felnőttnek kellene az iránymutatónak, a normaképzőnek, az elvárások támasztójának lennie egy gyermek számára. Ehelyett a kortársaitól várja azokat a pozitív visszajelzéseket, hogy ő fontos, elismerésre méltó, és lehet, hogy mindezt bántalmazó magatartással éri el. Ha nem kap ilyet, vagy valaki megbántja, nagyon össze tud omlani, újabb sérüléseket szenved, és így könnyen ismét áldozatszerepbe kerül – magyarázza a bántalmazó és a bántalmazott közötti határvonal elmosódását Jármi Éva.

A leggyakrabban az iskolai bullyingról és az internetes zaklatásról olvasni, pedig már az óvodáskorú gyermekek között is megfigyelhető a jelenség. Jármi Éva szerint az óvodai bullying az iskolait vetíti előre. – Már az óvodában is megjelenik a kirekesztés, a csúfolás és a barátságrombolás, amikor az egyik gyerek azt mondja a másiknak, hogy ne barátkozzon ezzel vagy azzal a gyerekkel, mert akkor nem lesznek jóban – magyarázza a szakember.

Szerinte nagy veszélye az óvodai bullyingnak, hogy ha egy gyerek rájön, bántalmazóként is elérheti a célját, akkor ezt a stratégiát magával viszi az iskolába is. – Ezért fontos az óvodai prevenció – állítja a szakpszichológus, aki néhány éve kollégáival együtt kidolgozta a NyugiOvi nevű, bántalmazást megelőző programot, amely a BPBP (BudaPest Bullying Prevenciós) program négy–hét év közöttiekre szabott változatát jelenti. – A programnak nemcsak az a célja, hogy csökkentse a súlyos fizikai bántalmazást az óvodákban, hanem hogy a bántalmazó cselekedetek előképeit is felismerjék a pedagógusok, és fel tudjanak lépni ellene.

Az eredetileg 2016-ban elkezdett programot már számos óvoda alkalmazza, köztük több, egyházi fenntartású intézmény is. Jármi Éva legutóbb az erdőkertesi Szőlőfürt Református Óvoda pedagógusainak tartott képzést, az intézmény a következő tanévtől vezeti be.

A NyugiOvi program célja, hogy a csoportokban azok a normák váljanak természetessé, amelyek a gyermekeknek segítenek jóban lenni egymással, így a közösségükben nem lesz „menő” az, ha valakit megfélemlítenek, akár szóbeli ijesztgetéssel, fenyegetéssel, akár fizikai atrocitásokkal.

– Az óvodapedagógusoknak el kell érniük, hogy a gyerekek megértsék: nem csak az bántás, ha valakit megvernek, a csúfolás, a kiközösítés is épp olyan rosszul eshet a másiknak, mint a fizikai bántalmazás, és ezek közül egyik sem elfogadható. Ezt a tudást teszi normává a program, és ezt a normát erősítjük – részletezi Jármi Éva.

A program öt csoportszabályra épül: 1. Mindenkit befogadunk a csoportba. 2. Elmondjuk, amit érzünk. 3. Nem bántjuk egymást. 4. Megvédjük, ha valakit bántanak. 5. Szólunk, ha valakit bántanak. A szabályokat változatos módon vezetik be az óvodai csoportokba egy plüssfigura, Szepi segítségével, aki eredetileg egy távoli bolygóról érkező, védelemre szoruló űrlény.

Szepi már ott ül az asztalnál, amikor beszélgetni kezdünk Hoholné Varga Tímeával, a Szőlőfürt Református Óvoda vezetőjével és a bullying ellen küzdő Tisza Gábor Alapítvány alapítójával, Orosz-Turóczi Melindával. – A programban többek között Szepi is lényeges, hiszen kapunk valakit, akihez a gyerekek kötődnek, és rajta keresztül megismerhetik és megtanulhatják a csoportszabályokat – mondja az óvodavezető. – A pedagógusok megtanulják felismerni a bántalmazás jeleit és segítően fellépni ellene, a gyermekek pedig többek között azt, hogy ne nézzék tétlenül, ha valakit bántanak, hanem álljanak ki mellette – teszi hozzá.

Hoholné Varga Tímea szerint is az alapok lefektetése a cél az óvodában. – Megtanítjuk nekik, hogy egy csapat vagyunk, ahol szeretni kell a másikat, ahol nem csúfolok senkit azért, mert nem olyan, mint amilyen én, vagy azért, mert csúnya a bőre, vagy esetleg büdös. Mindemellett azt is tanítjuk nekik, hogy Isten szemében mindannyian egyformák vagyunk, és hogy ő egyformán szeret bennünket.

Az óvodavezető felidézi a februári továbbképzést is, ahol a pedagógusokkal többek között arról is beszélgettek, mit is jelent az óvodában a bántalmazás. Hiszen már itt is előfordulhat a szándékos, ismétlődő bántás, piszkálás, amely kimeríti a bullying fogalmát.

A csoportszabályokban megfogalmazottak és a keresztyén nevelés alapelvei között nagy az átfedés, így felmerül a kérdés, hogy miért kell egy református óvodának „külső segítséget” igénybe vennie, ha fel szeretne lépni a bullying ellen. Hoholné Varga Tímea tapasztalata szerint sok református óvoda még csak a „táblacserénél” tart, és nem jár minden pedagógus a hit útján, de szerinte ezeknek az elveknek az elfogadásához vallási meggyőződésre nincs szükség, csupán emberi jó szándékra és helyes értékrendre. Elmondja azt is, annak ellenére, hogy az ő 2013 óta működő óvodájuk szinte minden munkatársa hitben járó, mégis szükségesnek látták a pedagógusok továbbképzését. Szerinte a NyugiOvi jól átgondolt, könnyen használható, mindenki számára érthető, kész foglalkozásokat tartalmazó program. Hozzáteszi, hogy ha lenne a református egyháznak hasonló kezdeményezése, akkor arra jelentkeztek volna.

Mindezek ellenére ő Isten munkálkodásának tartja, hogy Jármi Éva és munkatársai létrehozták a programot, akárcsak azt, hogy megismerhette Orosz-Turóczi Melindát és alapítványát, akik elérhetővé tették az óvodapedagógusok továbbképzését.

Hoholné Varga Tímea elismeri, hogy Szepi űrlény mivolta okozott számára némi fejtörést, de mivel nem Szepi származása a program lényege, így kicsit átalakították azt. – Nálunk ő erdei manó, aki meseországból érkezik, és mohaház lesz az otthona a csoportszobákban. Isten szerintem azt nézi, hogy ebben mi a szándék – fogalmaz.

A Szőlőfürtben a jövő nevelési évtől vezetik be a NyugiOvi programot, a hozzá tartozó képzést és a csoportszobánkénti egy Szepi plüsst a Tisza Gábor Alapítvány finanszírozta. – Már kétgyermekes anyuka voltam, amikor meghallottam a hírekben, hogy egy tizenhat éves vajai fiú felakasztotta magát az iskolai zaklatások miatt. Ő volt Tisza Gábor. Engem ez mélyen megdöbbentett, és reméltem, hogy valaki majd tesz valamit, hogy mással ez ne történhessen meg. Akkor döntöttem az alapítvány létrehozása mellett, három hónappal később már működött – beszél motivációjáról Orosz-Turóczi Melinda.

Alapítványa egyrészt forrásokat gyűjt, hogy azok az intézmények is részt vehessenek például a NyugiOvi programban, ahol erre nincs pénz, valamint konferenciákat szervez pedagógusoknak és szülőknek a bullyingról, illetve oktatási intézményeket látogat, ahol a bántalmazás elleni fellépés fontosságára igyekszik felhívni a pedagógusok figyelmét.

– Ez a személyes misszióm. Bárhová megyek, mindegyik intézményben tárt karokkal fogadnak, üdvözlik a programokat. Nem tagadják, hogy náluk is létezik a bullying, amiről beszélni kell, és tenni kell ellene. A szülők is nyitottak, nekik az alapítvány dolgozott ki programot, amely őket készíti fel arra, mit tehetnek akkor, ha gyermekük érintett a bántalmazásban.

Gyakorló református szülőként úgy látja, a szerető család és az őszinteség segíthet a bántalmazás felismerésében, illetve abban, hogy ne váljanak a gyerekek bántalmazókká vagy bántalmazottakká. – Muszáj észrevennünk, mert ha nem tesszük, egy egész generáció fog így felnőni. Ezeket a gyerekeket nem szabad magukra hagyni, olyan sok minden nehezedik rájuk, amit egyedül nem tudnak kezelni.