Baltazár Dezső termet avatnak a Debreceni Református Kollégiumban püspökké választásának századik évfordulóján. A református lelkipásztort 1911-ben, negyven évesen szentelték püspökké Tiszántúlon.
A szervezők a terem avatására szeretettel várják a sajtó képviselőit szeptember 15-én, csütörtökön 12 óra 45 perckor a Kollégiumban. Az ünnepségen Bölcskei Gusztáv püspök mond beszédet.
„Baltazár Dezső 1871-ben szülei ötödik, legkisebb gyermekeként született Hajdúböszörményben. Édesapja Baltazár János 1848/49-es veterán honvéd hadnagy, Hajdúböszörmény, majd a hajdúkerület főmérnöke volt. 1890-ben érettségizett a Debreceni Református Főgimnáziumban, majd a Kollégiumban tovább tanulva teológiai és jogi stúdiumokat folytatott. Református lelkésszé szentelése után nevelői állást kapott a Tisza családnál. Ezzel párhuzamosan a budapesti, berlini, heidelbergi egyetemeken tovább folytatta tanulmányait és jogi doktorátust szerzett.
Előbb a fővárosban vallástanárként, majd a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium „nem katolikus ügyosztályán” dolgozott. Ezt az állását feladta, amikor 1900-ban Hajdúszoboszlón lelkésszé választották. A kiváló szónoki képességekkel és publicista vénával rendelkező, radikális állásfoglalásairól ismert fiatal lelkész közegyházi pályája gyorsan ívelt felfelé. 1904-ben 33 évesen az Alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye esperesévé és hajdúböszörményi lelkésszé, 1907-ben az Országos Református Lelkészegyesület alapító elnökévé, 1911-ben 40 évesen a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökévé választották.
Baltazár Dezső sokat tett a tiszántúli térség egyházi és iskolai életének megújítása érdekében. Így például kulcsszerepe volt a debreceni egyetem létrehozásában, mely az ő püspökségének az első éveiben, a református Kollégium akadémiai tagozatainak átalakítása révén jött létre, majd világháborút követő években épült ki.
1918-tól 1936-ban bekövetkezett haláláig ő töltötte be a magyar református konvent lelkész-elnöki tisztét, így a magyar reformátusság egyik országos reprezentánsa is lett. Magyarország történetének ebben a rendkívül kritikus korszakában egyházi vezetőként a Főrendiháznak, majd a Felsőháznak is tagja volt és aktív politikai közéleti tevékenységet folytatott. Az ország egyik meghatározó közéleti személyiségeként tevékenysége túlmutatott felekezeti határokon.”
Forrás: ttre.hu