Vasárnap délután adták át a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona új komplexumát, a Wáberer György Sportcentrumot, mely két sárospataki öregdiák, Wáberer György és Sándor József, illetve Derczó István vállalkozó nagylelkű adományából épülhetett fel.
Az út, az igazság és az élet
„Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását” (Zsolt 50,23) – Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökének a hálaadásról szóló gondolataival kezdődött az ünnepség. Az igehirdető elmondta, az elmúlt napokban bejárta a sajtót annak a „csodának” a híre, hogy a centrum az alapkőletételtől számított egy éven belül elkészült. „Mégsem ez a csoda. Hiszem, hogy ennek az épületnek a születése nem az alapkőletétellel vagy a tervezéssel kezdődött, hanem fél évszázaddal ezelőtt” – fogalmazott. Csomós József arra is felhívta a figyelmet, hogy ha közel ötven éve nem lett volna jelen a pataki alma mater falai között az, ami hálára indít, a létesítmény nem ilyen körülmények között épült volna fel.
A püspök szerint a mindenkori hálaadás alkalmával az ember számot vet, bűnvallást tart és rátekint élete dolgaira. „Legyen áldott Isten, hogy volt mit számba venni a múltból, hogy ez eléri a jelent, amiből sok nemzedék számára jövő születhet” – folytatta. Mint mondta, az az igazi hálaadás, mely dicsőíti Istent, a dicsőítés pedig azt jelenti, hogy Őt mindennél többre tartjuk: „A mai nap tettei így becsülik Isten tetteit – amihez emberi eszközöket választott.”
Az egyházi vezető emlékeztetetett a kollégium Jelenések könyvéből származó jelmondatára is: „Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget”. (Jel 14,7) Mint mondta, dicsőséget csak úgy adhat az ember, ha tudja, ki az út, az igazság és az élet. „Áldjuk Istent szabadításért, amiben van utunk, igazságunk és életünk” – zárta igei gondolatait Csomós József.
A tulajdon felelősséggel jár
„Büszke pataki diákként állok itt. Büszke vagyok rá, hogy az alma mater az elmúlt években olyan dinamizmusról tesz tanúbizonyságot, amivel újra akarja éleszteni azokat a hagyományokat, melyek 400 évvel ezelőtt jellemezték az intézményt – fogalmazott Stumpf István. – És büszke vagyok az öregdiákokra, akik sikeres vállalkozókként jól gazdálkodtak a rájuk bízott talentumokkal és úgy gondolták, van mit visszaadni alma maternek.” Az alkotmánybíró külön köszönetet mondott Derczó István adományozónak, aki ugyan nem a református kollégiumban tanult, mégis fontosnak tartotta a fejlesztés támogatását. „Talán olvasta az Alaptörvény egyik gondolatát: »A tulajdon társadalmi felelősséggel jár«. A gazdagoknak tudniuk kell, hogy akkor szolgálják jól közösségüket, ha annak tagjai számára is lehetőségeket biztosítanak” – mondta Stumpf István.
Az öregdiák emlékeztetett rá, hogy az ország első tornaterme is az iskola kertjében épült fel – de annak már több mint egy évszázada. Majd Klebersberg Kunó egykori kultuszminiszter gondolatait idézte:
„Eljöttem ide, mint egy konzervatív kormány minisztere, mert az a meggyőződés hat át, hogy modern haladás csak történelmi alapon lehetséges, a fejlődés a magyar nemzetre nézve csak abban az esetben lesz gyümölcsöző, hogy ha a vallásos és hazafias gondolat össze tud szövődni a modern fejlődés szükségeivel. És hol valósulhat meg a kultúrpolitikának ez a követelménye jobban, mint itt, ahol immár négyszáz év óta imádják az Istent, szeretik a hazát és a magyar művelődést.”
Sumpf István a közel száz éve elhangzott gondolatok alapján hangsúlyozta: „Patak reneszánsz elé néz. Patak nem volt, hanem lesz.”
A lehetőségekhez mérten
Wáberer György vállalkozó háláját fejezte ki azért, hogy visszatérhetett arra a helyre, ahol 46 évvel ezelőtt érettségizett. Mint mondta, életét átszőtte a Sárospatakon kapott tanítás, ami később erőt adott neki, így ennek továbbadásában szeretne segíteni az őt követő generációknak. A Bilk Zrt. tulajdonosa visszaemlékezett, mennyire fontos mérföldkő volt számára, amikor Nagy-Baló Csaba igazgató felkereste és megosztotta vele a következő évek terveit.
Mint mondta, megdöbbentette, hogy a diákok még ma is azt a tornatermet használják, ahol négy évtizede ő is megszerette a sportot, ezért nem volt kérdéses számára a segítségnyújtás. „Ami valójában meggyőzött, az az a hit, szenvedély és akarat volt, amivel igazgató úr elmondta, mit szeretne. Én ezt hívom pataki csodának. Ha hiszünk benne és fel tudjuk támasztani ezt a négy évszázados kultúrát, akkor eredményesek lehetünk” – foglalta össze.
Az üzletember felidézte Mudrány András egykori diák emlékét, akinek száz évvel ezelőtti adományából megújulhatott a közétkeztetési intézmény – melyet róla neveztek el. „Ha a pataki diákok folytatják ezt a hagyományt, az iskola sikerre lesz ítélve. Bízom benne, hogy a következő ilyen eseményre nem kell száz évet várni” – figyelmeztetett.
Wáberer György eredetileg nem szerette volna, ha nevét viseli a centrum, de végül engedett a Sárospataki Református Kollégiumért Alapítvány kérésének, hogy így mutasson példát. „Azt szeretném, hogy az ide járóknak ne az jusson eszébe, ki adományozott, hanem az, hogy ha lehetőségük lesz, hogy tegyenek valamit ezért az intézményért, valóban tegyék meg – fűzte hozzá. – Ha mindenki a saját lehetőségéhez képest ad, az iskola újra eléri azt a súlyt és tekintélyt, amit évszázadokkal ezelőtt tükrözött.”
Az alkalmon a kollégium kórusa és a Szatmárnémeti Papp Aurél Művészeti Líceum szimfonikus zenekara adott koncertet, melyen Berkesi Sándor Liszt- és Kossuth-díjas karnagy, Bereczki Róbert karnagy és Mészáros Gergely karnagy vezényeltek.
„Dőlni ne hagyd”
Az ünnepi alkalmon Dienes Dénes, a Sárospataki Református Kollégium közigazgatója az 1824-ben, Szemere Bertalan vezetésével újjáalakult Nándor vármegye – korábban Páncél vármegye – nevet viselő önképző diáktestület pecsétjének képét elevenítette fel, melyen egy düledező várfalat férfiak támasztanak, körülötte pedig felirat olvasható: „Dőlni ne hagyd, munka s egyetértés kell.” A közigazgató szerint ezt a reformkorban megfogalmazott gondolatot a történelmi tapasztalat szülte, hiszen megannyi éven át „döntögették” az intézmény szellemi és kőfalait egyaránt.
„Csak egy döntögetőt említenék, a kíméletlen időt, mely olykor megáll a Bodrog partján és tétován kérdezgeti: van még olyan ezen a vidéken, akit érdekel ez a sokszor és sokféleképp magára hagyott régió?” – tette fel a kérdést Dienes Dénes, de azt is elmondta, a „dőlni ne hagyd” érzése nem kisebbrendűségből fakadó múltidézés, hanem küldetéstudat, mert a kollégium soha sem óhajtott bezárkózni saját történelmébe és a régió adta lehetőségekbe. „Hazát, nemzetet és emberiséget építő, sajátos üzenetét közvetíti, szilárd fundamentum, amire lehet építeni” – hangsúlyozta.
„Épüljetek már szent falak! A Haza Díszére - imé oszlanak a komor felhők egünkről” – idézte a 19. században felépült kollégiumi épület avatásán elhangzott sorokat, majd hozzátette: az elkészült sportcentrum is így oszlatja a komor felhőket. Végül kiegészítette Stumpf István gondolatait: „Patak nem volt, hanem lesz. De azért lehet, mert volt.”
Testet öltött álom
Búzásné Nagy Gabriella, a Sárospataki Református Kollégiumért Alapítvány elnöke arról számolt be, hogy a Wáberer Sportcentrum Zemplén legnagyobb és legmodernebb sportlétesítménye, a sportolói öltözők, a bírói és az orvosi szoba megfelelnek a 21. századi követelményeknek, a mobillelátók több mint nyolcszáz nézőnek tudnak helyet biztosítani, a küzdőtér is meghaladja az 1200 négyzetmétert, elektronikusan mozgatható falakkal három részre osztható. Emellett a diákok 110 négyzetméteres, szükséges eszközökkel felszerelt teremben fejleszthetik fizikai kondíciójukat.
„Mikor egy évvel ezelőtt letettük az alapkövet, elmondtam: több évtizedes álom teljesül be. Amit akkor vágyként megfogalmaztunk, valósággá vált – és szebb lett, mint az álmunk. A kitűzött célt teljesítettük” – tette hozzá az alapítvány elnöke, majd átadta az épület jelképes kulcsát a diákoknak.
Nagy-Baló Csaba az esemény zárásaként az „iskola jeles tanulója” címmel – melyet hagyományosan az évzárók alkalmával nyújtanak át az eredményes diákoknak – köszönte meg Wáberer György, Sándor József, Derczó István és Stumpf István különleges szolgálatát.
Farkas Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd