2000. december 4-én az ENSZ Közgyűlés 55/76-os határozatával nevezték ki június 20-át a menekültek világnapjává, melyet 2001-től kezdve minden évben (idén is) megünnepelnek. A választott dátum azért különleges, mert egybeesik az afrikai menekültek napjával.
Az ünnep célja felhívni a figyelmet arra a több száz menekültre, akik háború, üldöztetés vagy más konfliktusok miatt kényszerültek elhagyni otthonaikat. Több mint száz országban emlékeznek meg erről a napról. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa minden évben meghatároz egy jelmondatot, egy aktuális témát, mely köré szervezik a megemlékezéseket szerte a világon.
2009-ben Lyonban, az Európai Egyházak Konferenciája is elkötelezte magát a Menekültek Világnapjáról való megemlékezés mellett egy minden évben megrendezendő imanap keretein belül, melyet a június 20-hoz eső legközelebbi vasárnapokon tartanak meg. 2014-ben ez a nap június 22-re esik. Az imanapon megemlékeznek azokról, akik egy méltóságteljesebb élet reményében, életüket vesztették az Európa felé vezető úton. A világnapon kívül számos európai egyház tart csendes hetet, hogy zsoltárokkal, imákkal és csendességekkel megemlékezhessenek az elhunytakról. 2010 júliusában a Presbiteriánus Egyház (USA) is csatlakozott az európai egyházi kezdeményezéshez, ugyanezen év novemberében pedig a Németországi Protestáns Egyház zsinata felhívta a figyelmet az emberi jogok védelmének további fejlesztésére a külső határoknál.
A Menekültek Világnapja alkalmából az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára, Dr. Guy Liagre és az Európai Egyházak Migrációs Tanácsának (CCME) főtitkára, Doris Pescke levélben fordult tagegyházaihoz, hogy azok emlékezzenek meg a világnapról emlék istentiszteletekkel, közös imádsággal:
„A Földközi-tengeren átkelő és biztonságot kereső emberek halálát hozó 2013. októberi lampedusai tragédia az európai kormányok és társadalom figyelmének középpontjába került. Ugyanakkor a dél-európai határok közelében számos más tragédia következett be: ebben az évben már történtek tragikus események Farmakonisi és Samos szigetén, Görögországban; továbbá több incidensről tudunk Marokkó és a spanyol exklávék, Ceuta és Melilla között, a Lampedusán történtek mellett.
A szíriai polgárháború már emberek millióit kényszerítette hazájuk elhagyására. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa által nyilvántartott menekültek száma az múlt évhez képest megkétszereződött, most már közel 2,8 millió fő. A többség a szomszédos országokban él Jordániában, Libanonban és Törökországban. Európában Svédországban és Németországban a legmagasabb a szíriai menekültek aránya; azonban az Európába jutás továbbra is nagyon nehéz a menekültek számára.
Az Európai Unió külső határain fenntartott szigorú ellenőrzés miatt a menekültek és a bevándorlók rendkívül magas kockázatot vállalnak és csempészéshez folyamodnak abban a reményben, hogy Európában biztonságot találnak. A Lampedusai tragédia után indította az olasz kormány a Mare Nostrum elnevezésű kereső és mentő-programot. Ennek következtében a menedékkérők száma megnövekedett, és már elérte a 43 ezret 2014 első öt hónapjában. Ez a szám megegyezik a 2013-as évben regisztrált menekültek számával. Németország jelentős ad-hoc áttelepítési programokat kezdett meg a szíriai menekültek segítésére, eközben más államok alig növelték a kvótákat. Egy közös és jelentőségteljes európai megközelítés még fejlesztésre vár.
Ismeretek szerint 1988 és 2013 októbere között 19 144 ember vesztette életét úton Európa felé, a legtöbben tengerbe, folyókba fulladtak, konténerekben, teherautókon vagy hajókon haláloztak el. A nagy számok miatt a média Olaszországra összpontosítja tekintetét, ugyanakkor a görög és spanyol határok szintén ugyanekkora figyelmet igényelnek. Ezek az országok és lakosai hatalmas kihívásokkal kell szembenézniük a pénzügyi válságot követően. Ugyanakkor a szíriai konfliktus a szomszédban van, Görögország pedig továbbra is fontos belépési pontnak minősül a menekültek és a menedékkérők számára. Nagy erőfeszítések hatására a befogadási és menedékhely- biztosító képességen számos helyen sikerült javítani, a görögországi menedékjogi és menekültügyi rendszer ugyanakkor még mindig nem felel meg a védelmi szükségleteknek.
Az Európai Egyházak Konferenciája 2013-as budapesti nagygyűlése ismételten arra hívta az egyházakat, hogy: „egy évi imanappal emlékezzenek azokra, akik Európában egy méltóságteljes életet keresve, életüket vesztették az úton". Az elmúlt években számos európai egyház és gyülekezet válaszolt a felhívásra, és tartott emlék istentiszteleteket június 20-án, a Menekültek Világnapján. Ebben az évben a Világnapot követően, június 22-én vasárnap javasoljuk emlék-istentiszteletek megtartását.
Emlékezzünk meg közösen azokról a személyekről, akik Európa határainál haltak meg, imádságban osztozzunk a fájdalomban." (Fordította: Orosz Dóra)
A CCME szervezet kidolgozott tagegyházai számára egy liturgiai javaslatot a világnap ünneplését illetően, mely honlapunkon angol változatban érhető el.
Részlet a menekültek vasárnapjára szánt liturgiából:
„Urunk Istenünk, mennyei Atyánk,
Add, hogy ne engedjünk a kísértésnek, mondván hogy szerény erőfeszítéseink úgysem érnek célba. Segíts legyőznünk az érdektelenséget. Add, hogy legalább azt megtegyük, amire lehetőségünk és erőnk adatott. Tudunk imádkozni. Tudunk másokért könyörögni. Felemelhetjük szavunkat azokért, akik némaságra ítéltettek. Tehetünk valamit azért, hogy a holtak emlékezete megmaradjon. Segíthetünk azoknak, akik helyben azon fáradoznak, hogy a menekülteket támogassák. Tehetünk valamit azért, hogy egyházaink és gyülekezetünk befogadják a menekülteket. Közreműködhetünk abban, hogy kormányaink olyan befogadó programokat indítsanak és hatékony intézkedéseket hozzanak, amely megmentheti a hajótörötteket a biztos haláltól. Urunk, te óvj és őrizz meg mindnyájunkat. Ámen"
Csobán Nóra