Vádlott: a Biblia?

– Felvázolná nekünk, hogyan jutott idáig az ügy?

– Ez személyes támadás Päivi Räsänen volt belügyminiszter ellen. Őt Finnországban jól ismerik az abortuszról, a házasságról és a szexualitásról vallott keresztyén nézeteiről. A bírósági ügy úgy kezdődött, hogy az ELCF egyik LMBT-párti lelkésze feljelentette a rendőrségen Räsänen asszonyt írásaival és nyilatkozataival kapcsolatban. A helsinki rendőrség úgy döntött, hogy nem indít eljárást, mondván, ha Räsänen keresztyén nézeteinek kifejezése illegális, akkor az egész Bibliát törvényen kívül kell helyezni. Raija Toiviainen főügyész azonban a rendőrségi nyomozás eredménye ellenére is bíróság elé vitte az ügyet. 2011-ben vették fel a szexuális kisebbségeket azoknak a csoportoknak a listájára, amelyekre a gyűlöletbeszéd elleni törvény vonatkozik, Räsänen asszonyt most mégis egy 2004-ben írt röpirat miatt is vádolják, mert az még mindig elérhető. Juhana Pohjola püspököt is vádolják, aki 2004-ben felelős volt a kiadványért. A finn történelemben soha nem indítottak eljárást evangélikus lelkész és püspök ellen „társadalmi csoport elleni uszítás”, azaz gyűlöletbeszéd miatt. Ennek mélyreható következményei lesznek az összes keresztyén egyházra és minden vallási csoportra nézve, főleg ha az eset az Emberi Jogok Európai Bírósága elé jut, mert az ítélet egész Európa számára precedenst teremthet. A brosúra mellett Räsänen asszonyt egy tweet-üzenet miatt is vád alá helyezték, amelyben azt a kérdést tette fel, hogyan lehet az ELCF a Helsinki Pride hivatalos partnere, amikor a Biblia az ilyesmit bűnnek nevezi. A harmadik „hiba”, amelyet elkövetett, hogy részt vett a finn közszolgálati rádió Mit gondolt Jézus a homoszexuálisokról? című műsorában. Räsänen asszony mindig is hangsúlyozta, hogy a keresztyén hit szerint minden ember egyformán bűnös, és a homoszexuálisok semmivel sem rosszabbak a többi bűnösnél. Azt is kijelentette, hogy szerinte a homoszexualitás fejlődési rendellenesség, a Biblia csak egy férfi és egy nő közötti házasságot ismer, és hogy minden ilyen házasságon kívüli szexuális aktus bűn. Az egyre kevesebb vallási ismerettel rendelkező társadalomnak, médiának és legfőbb ügyésznek ez úgy hangzik, mintha azt állítaná, hogy a homoszexuálisok betegek, és kevésbé értékesek.

– Lehet-e támogatni az LMBTQ-közösségeket, és közben hűségesnek lenni a Biblia tanításaihoz, és ha igen, hogyan?

– Nem, ha a „támogatáson” azt érti, hogy valaki részt vesz a Pride-felvonulásokon, és támogatja azt az életmódot, amelyet a Biblia bűnösnek tart. De nem szabad gyűlölnünk az LMBTQ-közösség tagjait, keresztyénként arra vagyunk elhívva, hogy szeressük felebarátunkat, és a körülöttünk lévő nem keresztyén emberekkel is bánjunk azzal a szeretettel, amellyel Krisztus szeret minket. Arra is hivatva vagyunk, hogy a szeretetben is igazat mondjunk, noha tudjuk, hogy az igazság néha fáj. Üdvözölnünk kell a templomainkban az azonos neműek iránti vonzalmat vagy nemi identitászavart tapasztaló embereket, és hirdetni kell nekik is a törvényt és az evangéliumot. A törvény mindannyiunkat bűnösnek ítél, ezért mi nem tudjuk megmenteni magunkat a kárhozattól. Krisztus elszenvedte a büntetést a világ minden bűnéért a kereszten, és megnyitotta az utat az üdvösség felé feltámadása által. Mindannyiunkat arra hív, hogy kövessük őt, ne gyarapodva a bűnben, hanem a szentség útján járva, naponta levetve a régi énünket, és felöltve a szent keresztségben kapott új embert.

– Máshogy értelmezi a Bibliát Päivi Räsänen és a Finn Evangélikus Egyház (ELCF)?

– Ez meglehetősen furcsa, mert Räsänen asszony az ELCF tagja, férje pedig konzervatív ELCF-lelkész. Ellentmondás van az ELCF hivatalos doktrínája és gyakorlata között. Hivatalosan nem ismerik el az azonos neműek házasságát, amely 2017 óta legális Finnországban. A gyakorlatban azonban megteszik: több száz ELCF-lelkész nyilvánosan kijelentette, hogy azonos nemű párokat is összead, és többnyire büntetlenül maradtak. Az ELCF többségi egyház, de a hívek túlnyomó többsége hagyománytiszteletből névleges tag, vagy jótékonysági szervezetnek tekinti az egyházat, és ezért támogatja egyházi adójával. Minél gyakrabban hallja az általában nagyon liberális lakosság, hogy az ELCF-ben még mindig vannak olyan emberek, akik hagyományos nézeteket vallanak, annál többen lépnek ki és hagyják abba az adófizetést. 2010-ben Räsänen asszony az azonos neműek házasságáról szóló egyik tévévitában tett kijelentései miatt egy héten belül emberek tízezrei adták fel az ELCF-tagságukat. Azóta az ELCF püspökei fokozottan ügyelnek arra, hogy az emberek ne vonják meg a támogatásukat – és persze egyházi adójukat – tőlük.

– Hol a határ a szólásszabadság és a kisebbségek védelme között?

– Ez az, amit a legfőbb ügyész szerint most tesztelni kell. Räsänen asszony ellenzéki politikus. A politikusoknak szabadságot kell biztosítani, hogy személyes – akár vallási – meggyőződésük szerint vitatkozzanak és szavazzanak. Továbbra is rendelkeznünk kell azzal a szabadsággal, hogy vallásunknak és meggyőződésünknek megfelelően gondolkozzunk korunk keményebb etikai kérdéseiről is. Amikor kimondjuk ezeket a meggyőződéseinket, természetesen mindig figyelembe kell vennünk, hogy elsősorban azokat tanítjuk, akik vallási közösségeinken belül vannak – bár ha a jó és a rossz kérdéséről van szó, arra is el vagyunk hívva, hogy a világ világossága legyünk, és ne rejtsük el hitünket és meggyőződésünket a társadalomban. Másrészt arról se feledkezzünk el, amikor bizonyos bűnökről beszélünk, hogy vannak, akiket ezek a bűnök személyesen érintenek. Ezért kell szeretettel kimondanunk az igazat, nem gyűlölködően. Egyébként pontosan ezt tette Räsänen asszony is. Ő az egyik legszeretettelibb ember, akit ismerek.

– Hogyan kommunikáljanak a keresztyén közösségek és az emberek?

– Ez a jogi eset világosan megmutatja nekünk: többé nem feltételezhetjük azt, hogy a nagyközönség megérti keresztyén fogalmainkat és nyelvezetünket. Amikor olyan bűnről beszélünk, amely ebben az életben halált érdemel, a következőben pedig örök kárhozatot, akkor ez úgy hangozhat, mintha embereket akarnánk megölni, és azt gondolnánk róluk, hogy kevésbé értékesek, mint mások. A legfőbb ügyész és a finn sajtó egy része így értette félre Räsänen asszony kijelentéseit és írásait. Meg kellene tanulnunk élni ebben a posztkeresztyén környezetben, ahogy a korai keresztyének éltek a keresztyénség legalizálása előtt. Ügyeltek rá, hogy sokat tanítsanak és magyarázzanak ebben a pogány környezetben a félreértések és a pletykák ellensúlyozására. Újra meg kell tanulnunk beszélni a körülöttünk lévő emberekkel, számítva rá, hogy lesznek félreértések, ha nem magyarázzuk el, mire gondolunk, és nem használunk egyszerű kifejezéseket.

– Változtathatunk a stíluson és a hangnemen az üzenet megváltoztatása nélkül?

– Ha a hangnem szeretetteljes, az nagy különbséget jelent. Ezt tanítja a Biblia. A gyűlölködő hangnem nem visz messzire. A szeretetteljes hangnemben azonban világos tartalomnak kell lennie. És ez Isten szent Igéjének igazsága. Ha szégyelljük ezeket az igaz szavakat, akkor elveszítjük önmagunkat és keresztyén identitásunkat. Úgy látom, ez történik sok nagy egyházzal, amelyek szinte bármi áron próbálnak alkalmazkodni a posztkeresztyén többséghez. De ha továbbra is szeretettel mondjuk ki ezt az igazságot, nem veszítjük el önmagunkat. Sokan megsértődtek magára Jézus Krisztusra is a szavai miatt, és több követője elhagyta őt. Amikor Jézus megkérdezte a tanítványait, hogy ők is el akarnak-e menni, Péter azt válaszolta: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”