– Ha megszólal a harang, Isten hív. Ha megszólal a harang, Molnár Máriára és mindazokra emlékeztet bennünket, akik Isten hívását továbbították – mondta Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke csütörtökön a Pápua Új-Guineához tartozó Pitilu szigetén, ahova magyar delegáció látogatott. A Novák Katalin köztársasági elnökkel utazó küldöttség a mártírhalált halt Molnár Mária református misszionáriusra emlékezett, és egy harangot vitt ajándékba a kis sziget lakóinak.
Pitilu egy alig öt kilométer hosszú és pár száz méter széles kis sziget a Csendes-óceánban, Új-Guineától nem messze. Az Admiralitás-szigetek része, és talán nem tudnánk létezéséről, ha itt és a szomszédos kisebb-nagyobb szigeteken nem egy magyar misszionárius hirdette volna Isten Igéjét a két világháború között. Molnár Mária egy német misszionárius előadását hallgatva érezte meg, hogy Isten őt is erre a szolgálatra hívja. „Csak annyit kérek tőletek, testvéreim: imádkozzatok értem. Nem azért, hogy a tengerbe ne dobjanak, hogy az emberevők fel ne faljanak, hanem hogy mindvégig megmaradhassak hűségesen Krisztusom oldalán” – mondta azon az istentiszteleten, ahol elbúcsúztatták az indulás előtt.
Magyar harang egy távoli szigeten
Molnár Mária hátralevő életét Manus és Pitilu szigetén élte, és amikor hazalátogatott Magyarországra, egy gyűjtésből készíttetett harangot is magával vitt ajándékba az utóbbi, kisebb szigetre. Ezt a harangot azonban egy tájfun megrongálta, így jó pár éve nem volt, ami istentiszteletre hívja a híveket.
A mártírhalált halt magyar református misszionáriusnő
Ugye, nem fogja a személyemet kidomborítani a cikkben? Csak azért beszélek, hogy az ügy szolgálatában álljak – mondta Molnár Mária a Magyar Hírlap újságírójának egy interjúban 1927-ben. Ilyen szerényen próbálta magáról elterelni a figyelmet a diakonissza, aki egész életével és halálával is az „ügyet” szolgálta. 1943. március 16-án ölték meg a japánok a Mánusz szigetén missziós szolgálatot teljesítő diakonisszát.
A magyar reformátusok ajándékaként most Balog Zoltán püspök, Novák Katalin köztársasági elnök és egy magyar küldöttség elvitt egy újabb harangot Pitilu szigetére.
A delegációt a kis fatemplom előtt ünnepélyesen fogadták a sziget lakói. Többek között Peter Sotil pitilui lelkész a Molnár Mária Alapítvány nevében köszöntötte a vendégeket. Ezután a helyi iskola diákjai elénekelték Pápua Új-Guinea himnuszát, a magyar himnuszt pedig felvételről játszották le.
Közös hősünk
– Jó napot kívánok. Magyarországon így köszönünk. Molnár Mária így köszönthette az önök őseit közel száz évvel ezelőtt, amikor megérkezett erre a szigetre – mondta Novák Katalin köztársasági elnök a köszönést magyarul, a magyarázatot pedig már angolul a pitiluiaknak. Bátor magyar keresztyén nőnek nevezte a misszionáriust, aki tizenháromezer kilométert utazott, hogy eljusson Manusra és Pitilura. Elmondta, büszke arra, hogy ő lehet az első magyar női elnök, és hogy követheti útján ezt a bátor misszionáriusnőt. – Nagyon boldog és örömteli nap ez mindannyiunk számára, mert emlékezhetünk Molnár Máriára, és együtt láthatjuk, hogy nem volt haszontalan mindaz, amit itt tett, hogy önök továbbra is követik Jézus Krisztust, az utat, amelyet a magyar misszionárius mutatott meg önöknek – fogalmazott Novák Katalin. Úgy vélte, hogy bár Magyarország nagyon messze van, és a magyar nép nagyon különbözik a pitiluiaktól, de bizonyos dolgokban hasonlít is rájuk, például abban, hogy a magyarok is hisznek Jézus Krisztusban.
– Önök egy nagyon kicsi szigeten élnek, mi pedig egy nagy kontinensen, Európa közepén, mondhatnám Európa szívében – mondta a köztársasági elnök, és hozzátette, hogy Európában sajnos sokan elfelejtik a család fontosságát, és ebben lehet tanulni a pitiluiaktól. Kiemelte ugyanakkor, hogy nekünk, magyaroknak fontos a család. – Magyarország ebben az értelemben sziget. A családok szigete Európában – jelentette ki Novák Katalin, aki szerint a Jézus Krisztus és a család iránti szeretet közös a magyarokban és a pitiluiakban.
Megosztotta a helyiekkel, hogy Magyarország ötven egyetemi ösztöndíjat ajánl fel Pápua Új-Guinea diákjainak, és külön ösztönözte a fiatal nőket, lányokat arra, hogy tanuljanak, hogy egyszer ők is a közösségük vezetőjévé válhassanak. Végül megköszönte a pitiluiaknak, hogy nem feledkeztek meg „közös hősünkről, Molnár Máriáról”.
Ha megszólal a harang, Isten hív
Az istentiszteletet Balog Zoltán imádsága nyitotta, az igeolvasás szolgálatát pedig Novák Katalin köztársasági elnök végezte Ézsaiás próféta könyve 42. részének elsőtől a tizenharmadik verséig terjedően.
– „A Mester itt van, és hív téged” – ez a bibliai vers volt arra a harangra írva, amelyet Molnár Mária hozott ide Magyarországról 1937-ben, amikor visszatért a szigetre. Az a harang a magyar keresztyének önök iránti szeretetének jelképe volt – kezdte igehirdetését Balog Zoltán püspök. Elmondta, hogy Molnár Mária azért ment Pitilura és Manusra, hogy Jézus Krisztus közösségébe hívja a szigetek lakóit. Arra is emlékeztetett, hogy Molnár Mária nem akarta elhagyni Magyarországot, mégis ezt az utat választotta, mert ha az Úr hív, akkor menni kell. „Rettegnék, ha Isten engem Manus szigetén keresne, és én Budapesten lennék, de nem kevésbé félek attól, hogy ha Isten Magyarországon keresne, és én Manus szigetén vagyok” – idézte a misszionárius szavait a Zsinat lelkészi elnöke, hozzátéve, hogy nincs annál rosszabb, mint nem ott lenni, ahová Isten helyezett bennünket. – Én sem akartam idejönni, mert olyan messze van, mert olyan drága az út, mert Molnár Máriára talán már nem is emlékszik senki – osztotta meg Balog Zoltán a hallgatósággal korábbi fenntartásait az úttal kapcsolatban, és hozzátette: – De most már értem, hogy Isten akarta, hogy itt legyünk.
Emberevők hitre térítése
A világ egyik utolsó fehér foltjának, Pápua Új-Guineának megismerésében múlhatatlan érdemeket szerző Fenichel Sámuel és Bíró Lajos után a harmadik magyar Molnár Mária volt. A rendkívüli küldetéstudattal megáldott református asszonyt nem a felfedezők és kutatók kíváncsisága hajtotta a föld másik felére: az evangélium terjesztésének vágya, Krisztus követése küldte a kannibálok országába.
– Tizenháromezer kilométerre innen vannak emberek, Molnár Mária emberei, a magyarok, akik ugyanúgy Jézus Krisztus népe, mint önök. Jézus Krisztus népe akarunk lenni. Mi azon a helyen akarunk lenni, amelyet Isten készített nekünk. Azt akarjuk tenni, amit Jézus Krisztus akar, hogy tegyünk – mondta a püspök.
Beszélt arról is, hogy Molnár Mária itt otthonra lelt, és nem akarta többé elhagyni ezeket a szigeteket. – Önök is a családja lettek. Élvezte az életet Manuson és Pitilun akkor is, ha voltak néha fájdalmai, és néha szenvedett is. Itt ölték meg a japánok nyolcvan évvel ezelőtt – emlékeztetett Balog Zoltán. – Az első harangot Molnár Mária hozta ide 1937-ben. Elhoztunk mi is egy harangot, hogy emlékeztessen Jézus Krisztus elhívására. Ha megszólal a harang, Isten hív. Ha megszólal a harang, Molnár Máriára és mindazokra emlékeztet bennünket, akik Isten hívását továbbították. Soha ne feledjük Molnár Máriát, a magyar misszionáriust, soha ne felejtsük el egymást, és soha ne felejtsük el Isten hívását, amely arra a helyre hív, amelyet mindannyiunk számára készített – mondta a Zsinat lelkészi elnöke.
A Mi Atyánk imádságot közösen mondták el angolul magyarok és pitiluiak, és közösen énekeltek is. Balog Zoltán áldást kért a jelenlévőkre, majd a templom melletti fedett talapzaton elhelyezett harangot is megáldották, megszólaltatták, hogy újra legyen, ami istentiszteletre hívja Pitilu népét, ahogy tette azt egy másik harang Molnár Mária életében a kis trópusi szigeten.
A szabadságból fakadó rend
A szabadság ajándék, az abból kialakuló rend megvalósításáért mind felelősséggel tartozunk – hangsúlyozta Balog Zoltán püspök a Melbourne-i Magyar Református Templomban tartott október 23-i megemlékezésen. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a közösségek vezetőinek szerepét is kiemelte az ünnepi alkalmon, amelyen ’56-os menekültek és leszármazottaik is részt vettek.