A Budapesten tartott rendezvény egy nagyobb konferenciasorozat bevezető alkalma volt, amelyen általános áttekintést kaphattak a résztvevők az üldözött keresztények helyzetéről a világban. A cikk első felében a két kiemelt előadó felszólalását ismertetjük, második felében pedig az egyes országokról, témakörökről elhangzott előadásokat.
Janine di Giovanni és David Curry, a két kiemelt előadó
Cél: mindenki olvashassa a Bibliát, beszélhessen róla
Az első előadó David Curry, az Open Doors USA szervezet igazgatója volt. Az Open Doors hatvan éve segíti az üldözött keresztényeket világszerte.
David Curry kiemelte: mindig csodálattal nézte, hogy az üldözött keresztények körében mennyire előtérbe kerül a kereszténység spirituális oldala. Arról számolt be: Líbiában egy ottani lelkészt úgy kellett megközelítenie, hogy éttermek hátsó ajtóin, házból házba lopakodva próbálták lerázni, aki esetleg követné őket. S mikor megérkeztek a bujdosó lelkészhez, azt hitte, aggódó, félelemben élő embert talál majd, de helyette vidám személyt ismert meg.
David Curry, az Open Doors USA igazgatója
Három trendet nevezett meg a keresztényüldözésben: a törzsi szélsőségességet, a központi kormányzati kontrollt és az afrikai dzsihadista csoportok erősödését. Az elsőre Afganisztánt hozta példaként, amely húsz év után újra vezeti az Open Doors listáját, amelyen azt értékelik, hol a legrosszabb keresztényként élni. Ugyanerre példa India is, amely tizedik a listán. Itt a hindu nacionalisták minden vallási kisebbséget üldöznek. A központi kormányzati kontrollra korábban Észak-Korea volt példa, ahol a szomszédok ételért és más előnyökért jelentik a másikat, ha Bibliát látnak nála. Újabb példa erre Kína, ahol az ilyen módszerek mellett fejlett technológia is a kormányzat rendelkezésére áll. Az afrikai dzsihadista erőszak kapcsán azt mondta: ma ezek a csoportok még megosztottak, de egyre terjed a befolyásuk.
David Curry fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy ma a világon a legüldözöttebb csoport a keresztény nők.
Hangsúlyozta, neki és az általa vezetett szervezetnek az a célja, hogy az emberek a világon mindenhol olvashassák a Bibliát, beszélhessenek róla, és eldönthessék, mit gondolnak róla, és hisznek-e a benne leírtakban.
„Ezek az utolsó napjaink ezen az ősi földön”
A másik kiemelt felszólaló Janine di Giovanni újságíró volt, a Yale Egyetem munkatársa és például a Vanishing – Twilight of christianity in the Middle East (Eltűnés – A kereszténység alkonya a Közel-Keleten) című könyv szerzője.
Az újságíró elmondta: az Iszlám Állam feltűnése felgyorsította az amúgy is létező keresztény elvándorlást a Közel-Keleten. A dzsihadista kalifátus új szintre emelte az üldöztetést és a kínzást, és a listájukon főleg keresztények és jazidik szerepeltek. Felidézte, Moszul eleste után járt egy káld püspöknél, akinek folyamatosan csengett a telefonja, mert mindenki kérte segítségét, hogy elmenekülhessen a családjával Kanadába, az Egyesült Államokba vagy Európába. A püspök akkor azt mondta neki két telefonhívás között: „ezek az utolsó napjaink ezen az ősi földön”.
Janine di Giovanni újságíró, a Yale Egyetem munkatársa
A nőket az Iszlám Állam harcosai elvitték Rakkába, eladták szexrabszolgának. Janine di Giovanni elbeszélte, hogy végignézett egy rabszolgapiacot egy jazidi férfi kíséretében, aki az életét kockáztatva mentette a nőket. Kopogtató ügynökök segítségével került kapcsolatba az eladott keresztény és jazidi nőkkel, és segített nekik elmenekülni. Az Iszlám Állam bukása után a jazidi vezetők arra bátorították a férfiakat, hogy fogadják vissza a megerőszakolt, rabszolgának eladott nőket. Ez abból a szempontból egyedi, hogy a korábbi konfliktusokban ezek a nők utána a legtöbbször számkivetettként éltek.
Kitért arra is, hogy Szíriában tizenkét éve tart a háború, és gyerekek nőttek fel úgy, hogy nem tudják, mi a béke. Korábban sok keresztény támogatta Aszad uralmát. A keresztények a Közel-Keleten sokszor támogatják a erős vezetőt, mert védelmet remélnek tőle.
Megtudhattuk azt is az előadásból, hogy a gázai övezetben 2 millió ember áll ostrom alatt, és közöttük ostrom az ostromban állapotot él meg az a mintegy 800 keresztény, akik ott laknak.
A közönség soraiból a két előadó azt a kérdést kapta: miért helyeződik kevés figyelem a keresztények elleni támadásokra Nyugaton? Janine di Giovanni szerint egyszerűen nem tudnak róla például Amerikában, miközben Ukrajnában több ezer külföldi újságíró tartózkodik most.
David Curry szerint teológiai eredetű gondolat is áll a háttérben: Jézus megmondta, üldözni fogják a keresztényeket, ezért sokan elfogadják ezt. Ő úgy gondolja, ettől azért még oda kellene állni az üldözöttek mellé.
Terítéken Ázsia
A két panelbeszélgetés a keresztények helyzetébe engedett bepillantást egy-egy országban. Irak, Egyiptom, Szíria vagy épp Pakisztán mellett ilyen tekintetben szóltak például Lengyelországról és Franciaországról.
Iraki Kurdisztán és a keresztények viszonya nem fekete-fehér, derült ki Orbán Tamás előadásából
Orbán Tamás, a Danube Institute kutatója arra hívta fel a figyelmet iraki Kurdisztán kapcsán, hogy csak néhány templom épült eddig újjá, azok is nemzetközi adakozásból. Sem a kurd vezetőség, sem az iraki központi kormány nem siet a keresztény templomokat újjáépíteni. A kurd autonóm vezetés szerepéről pedig hangsúlyozta: az nem fekete-fehér: amellett, hogy megvédték a keresztényeket, elismerték az asszír kisebbséget, és politikai képviseletet biztosítanak nekik, sok olyan lépést is tettek, amelyek finoman szólva nem szolgálják a keresztények érdekeit. Például visszatartanak vagy eltérítenek keresztényeknek érkező segélyeket, lefegyverezték az asszír milíciákat, akadályozzák a keresztények voksolását a szavazásokon, és kötelező a kurd pártba belépniük azoknak a keresztényeknek, akik érvényesülni akarnak.
Egyiptom kapcsán Sugár Sáron, a szervező intézet kutatója arról szólt: az országban az arab tavaszt keresztény tél követte. Nőtt a keresztények elleni támadások száma. 2014-ben, Abd el-Fattáh esz-Szíszi hatalomra kerülésével kicsit enyhült a nyomás, de a templomépítést korlátozták, és az egyiptomiak személyi igazolványán ma is szerepel a vallásuk.
Sugár Sáron az egyiptomi keresztények nehézségeiről és sorsáról beszélt
Papp Lídia kutató arról beszélt, hogy Szíriában a keresztények száma a 2011-es 2,2 millióról tíz év alatt 638 ezerre csökkent, és az ország az Open Doors listáján a 15. helyen áll, a keresztény templomok újjáépítése is alig indult meg.
Nagy Dávid a több mint két és félmillió pakisztáni keresztény helyzetét elemezte. Pakisztánban a brit gyarmatosítók által hozott gyűlöletbeszéd elleni törvényt szigorították és iszlamizálták a '80-as években. Az előadó szerint 1986-ig a törvény alapján 14 blaszfémiaügy volt, 1987–2017 között 1500 embert vádoltak meg emiatt, és 75-öt öltek meg. Ha valakit megvádolnak, a tömeg sokszor meg sem várja az ítéletet, és az egész közösséget büntetik. A keresztény templomok fémdetektorokkal és felbérelt biztonságiakkal tudnak védekezni. A keresztények másodrendű állampolgárok, például a koronavírus-járvány alatt a keresztény kórházi dolgozók csak a muszlimok után kaphattak védőfelszerelést, ha egyáltalán adtak nekik.
Keresztényüldözés Afrikában és Európában
Bár meglepő lehet, hogy szerepel ezen a listán, de mivel Franciaországban is sok attrocitás éri a keresztényeket, a Danube Institute egyik munkatársa, Korpics Fanni előadásából a francia helyzetet is megismerhettük. Természetesen Európában teljesen más a helyzet, mint Ázsiában vagy Afrikában, de azt is érdemes vizsgálni. Franciaországban a lakosság 56 százaléka vallja magát kereszténynek, 8 muszlim, míg 31 százaléka nem sorolja magát egyik vallás követőihez sem. A keresztények ellen elkövetett attrocitások mintegy negyven százalékát követik el muszlimok, hatvan százalékáért pedig vallásellenes radikálisok felelősek. A kutató felhívta rá a figyelmet, hogy fontos különbséget tenni a 2015–16-os nagy terrortámadások és a 2019–20-as, „magányos farkasok” által elkövetett akciók között. Míg előbbiek nemcsak a keresztények ellen, hanem inkább Franciaország és a Nyugat ellenében irányultak, addig utóbbiak esetében a társadalommal szembeni harag sokszor társult keresztényellenességgel, és célzott meg templomot vagy keresztény embert.
Marek Sobisz beszél a lengyel helyzetről
Marek Sobisz lengyel vendégelőadó kiemelte, hogy az egyház mindig fontos szerepet töltött be Lengyelország történelmében, manapság azonban változik a megítélése és a befolyása. Csökken a szertartásokon részt vevők száma, egyre kevesebb a keresztelés és a házasság. Az előadó szerint ezért kiemelten felelős a fiatalokat érő baloldali popkulturális hatás is. Szerinte sok támadás is éri a keresztényeket Lengyelországban, 2019-ben például 64 esetben jelentettek keresztény szimbólumokkal vagy emberekkel szembeni incidenst.
Marsai Viktor az afrikai vallási helyzetet jól bemutató ábra előtt
Marsai Viktor a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója az afrikai kutatás nehézségeiről beszélt a keresztényüldözés témakörében. Arra hívta fel a figyelmet: sokszor nehéz szétszálazni, hogy egy-egy konfliktusban mekkora a vallás, az etnikai különbözőség, a gazdasági érdekellentét és a klímaváltozás szerepe, ugyanis nagyjából egybeesnek a növényzeti, éghajlati és a vallási határvonalak. Mivel korlátozott a médiajelenlét, és a helyi hatóságok sem igyekeznek információkat szolgáltatni, nehéz pontos adatokat szerezni. A narratívák harca is zajlik, hiszen több muszlim szervezet azzal toboroz, hogy az iszlám a kereszténység támadása alatt áll, és vannak országok, ahol a kereszténység az elnyomás eszközének tűnhet bizonyos csoportok számára. Ilyen például Etiópia. A kutatónak, újságírónak azt a kérdést is fel kell tennie, hogy érdemes-e reflektorfényt irányítani egy-egy keresztény csoportra. Szomáliában például kis csoport keresztény él rejtőzve, de viszonylagos nyugalomban, ha felhívná rájuk a figyelmet a világ, a helyi iszlamista csoportok áldozatává válhatnának.
Szudánban a korábban jelenlévő kereszténység a 15. századra szinte teljesen eltűnt, és a 19. századi misszionáriusok honosították meg újra – osztotta meg a közönséggel Tóth-Bíró Zsófia, a Danube Institute munkatársa az afrikai országra vonatkozó információkat. A 20. században ugyanakkor erőteljes iszlamizációval néztek szembe a szudáni keresztények, de a déli vidékek ennek régóta ellenálltak, több fegyveres konfliktus is zajlott az országban. Ma az Open Doors szerint magas, de nem extrém üldöztetést szenvednek el, kivéve az iszlámról áttérteket, akiknek jobban megkeserítik az életét. De a kutató szerint a keresztények helyzetében javulás figyelhető meg.
Gulyás Attila a dark webről tartott előadást
Nigériáról tartotta előadását Tóth Klaudia, a Migrációkutató Intézet munkatársa. A 215 millió lakosú országban a lakosság 51 százaléka muszlim, 47 keresztény. Óriási ellentétek feszülnek a két vallás hívei között, hiába van alkotmányba foglalva a vallási türelem. Az ország északi részén dzsihadista csoportok is működnek, mint a Boko Haram, amelyek a saríát próbálják bevezetni. A feszültségeket növeli, hogy egyre fogy a mezőgazdasági termelésre alkalmas terület, és nő a lakosság. A dzsihadistákat sokszor a banditizmus is segíti: olyan csoportok alakulnak, amelyek nem feltétlenül értenek egyet a Boko Haram és az Iszlám Állam elveivel, de a kapott fegyverekért cserébe együttműködnek a dzsihadistákkal.
Az előbbiektől kissé eltérő témáról beszélt Gulyás Attila nyugalmazott katonai hírszerző, nevezetesen a dark web rejtelmeibe vezette be a közönséget. A dark web technikai bemutatása mellett abba is betekintést nyerhettünk, hogy ez az eszköz sem jó vagy rossz, attól függ, mire használják. Sokunknak rögtön a bűnözés ugrana be a darkwebről, de bizonyos országokban üldözött keresztények használják kommunikációra a dark web rejtett zugait, így a hatóságok nem tudják őket követni, azonosítani.