Jose Luis Casal, kubai származású református lelkész, a mintegy 2,5 millió tagot számláló PC USA világmisszióért felelős vezetője úgy fogalmazott, hogy „a globális kihívásokra, a strukturális bűnökre, köztük a társadalmi igazságtalanságra, a növekvő konfliktusokra, a keresztyéneket sújtó üldözésre, a migrációra és idegengyűlöletre, a keresztyének csak közösen adhatnak választ”. Casal arra kérte a mintegy húsz országból egybegyűjt testvéregyházak és missziói partnerek képviselőit, hogy segítsenek „meglátni a fényt”, és a hatékony és fenntartható misszió útjait Isten országa szolgálatában. A jelenlévők számos eltérő társadalmi és politikai közegből érkeztek, és „sehol sem kényelmes szembeszállni az Isten akaratával ellentétes erőkkel és az evangélium igazságával szembesíteni a hatalmasokat”, ám Krisztus ma is erre hív minket, hogy ebben a prófétai szolgálatban összefogjunk – fogalmazott az egyházvezető.
A PC USA egy éve döntött úgy, hogy saját komfortzónáját elhagyva regionális tanácskozásokon vonja be testvéregyházait és partnerszervezeteit világmissziós stratégiájának felülvizsgálatába. Az európai és közel-keleti missziói partnerekkel Berlinben tanácskoztak december 10. és 13. között. Philip Woods, a Világmisszió igazgatóhelyettese, a stratégiai „újratervezésért” felelős lelkész elmondta: a folyamat 7 regionális ülést foglal magába, ezekből négybe a nemzetközi partnereket is bevonták Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és a Berlini Misszió által vendégül látott ülésen.
Az európai és közel-keleti regionális tanácskozáson mintegy húsz ország több mint ötven képviselője osztotta meg gondolatait Krisztus egyházának aktuális felelősségéről a misszióban és evangelizációban világszerte. A tanácskozáson Irán, Irak, Szíria, Libanon, Egyiptom, Izrael és Palesztina éppúgy képviseltette magát, mint számos egyházi partner szerte Európából – Skóciától Spanyolországon, Olaszországon, Fehéroroszországon, Görögországon át Oroszországig, beleértve egyházunkat is, amelyet Dani Eszter missziói irodavezető és Ódor Balázs külügyi irodavezető képviselt a stratégiai ülésen. A PC USA világmissziós szolgálatának gazdagságát jelezte az is, hogy a többségében református résztvevők mellett evangélikus, ortodox, görög katolikus és evangelikál partnerek is képviseltették magukat a találkozón.
„Az igazi missziói partnerség nem arra összpontosít, hogy ki mit ad és ki mit kap, hanem arra, hogy kapcsolatok épüljenek, tanuljunk egymástól és hitben és barátságban kísérjük egymást utunk során. Globális egyházként majd valamennyi országban és térségben hasonló kihívásokkal találkoztunk, és azzal, hogy keresztyének egymással összefogva keresik a megoldást. Sokat tanulhatunk egymás szolgálatának eredményeiből, ami arra bátorít, hogy együtt építsük Krisztus testét a világban.” (Részlet a PC USA világmissziós nyilatkozatából.)
A stratégiaalkotás összetett folyamatában vezérfonalul szolgál az Egyházak Világtanácsa Missziói és Evangelizációs Bizottsága (CWME) által kidolgozott missziói állásfoglalás, amely az „Együtt az élet felé: misszió és evangelizáció egy változó világban” címet viseli. A tavaly nyáron a tanzániai Arusha városába egybehívott 14. Missziói Világkonferencián elhangzottakról így számoltunk be: „az egyház küldetésének betöltése azon múlik, hogy annak tagjai valóban Krisztus tanítványaiként élnek-e. A tanítványok közösségeként élő egyháznak magának is át kell alakulnia, hogy krisztusi módon legyen jelen a világban. Az egyéni és közösségi tanítványságból következik küldetésünk a világ átalakítására.”
A berlini tanácskozás fő kérdése, összhangban a CWME missziói állásfoglalásával, az volt, hogyan és hol látjuk Isten életadó munkáját, amely képessé tesz bennünket arra, hogy ma részt vegyünk az Ő misszióban: „Hiszünk a Szentháromság Istenben, aki teremtője, megváltója és fenntartója mindeneknek. Isten teremtette az egész oikumenét a maga képének hasonlatosságára és folyamatosan munkálkodik a világban, hogy megerősítse az életet és őrködjön az élet felett. Hiszünk Jézus Krisztusban, a világot megelevenítő Úrban, Isten világ iránt kinyilvánított szeretetének megtestesülésében (János 3,16). Jézus Krisztus munkájának és missziójának végső célja az élet igenlése annak teljességében (János 10,10). Hiszünk Istenben: a Szentlélekben, a Megelevenítőben, aki fenntartja és megerősíti az életet, valamint megújítja az egész teremtett világot (1Móz 2,7; János 3,8). Az élet tagadása egyenlő az Élet Urának tagadásával. Isten bennünket is meghív a Szentháromság Isten életet adó missziói munkájába és felhatalmaz arra, hogy bizonyságot tegyünk a mindenkinek adatott bővölködő élet víziójáról, az új ég és az új föld látomásában.” (Részlet a CWME Puszani EVT nagygyűlésen elfogadott állásfoglalásából.)
A berlini tanácskozás átfogó és ökumenikus jellegét tovább erősítette, hogy mindkét régió, Európa és Közel-Kelet ökumenikus szervezeteinek képviselői jelen voltak és összegezték tagegyházaik aktuális kihívásait, „az idők jeleit olvasva”. A Közel-Keleti Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MECC) képviseletében Nagi Edelby, a bejrúti Szent József Egyetem keleti keresztyénség örökségét kutató intézetének koordinátora hangsúlyozta: nemcsak az a kérdés, hogy a keresztyéneknek van-e jövője a térségben, hanem hogy a Közel-Keletnek van-e jövője a keresztyének nélkül. Mint mondta, a keresztyének nem szigetelődhetnek el, hanem kapcsolatot kell teremteniük a többségi társadalommal, együttműködniük a muszlim közösségekkel, közösen szállva szembe a szélsőségekkel és a politikai iszlámmal éppúgy, mint a radikalizálódó politikai keresztyénséggel. A keresztyének társadalmi szolgálata – mint Krisztus szeretetének jele – különösen az oktatás és diakónia területén életfontosságú a keresztyének jövője szempontjából a térségben. „A másik tisztelete, odafigyelés, párbeszéd, szolidaritás nélkül nincs jövő” – fogalmazott a görög katolikus teológus. A vallások kapcsolatáról és békés együttéléséről szólva emlékeztetett arra, hogy senki sem ismeri jobban az iszlámot, mint a térség keresztyén közösségei, akiktől Európa is sokat tanulhat.
Az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) képviseletében Peter Pavlovic foglalta össze az Európa jövője kapcsán kezdeményezett egyházközi konzultációsorozat eredményeit. A regionális tanácskozásoknak köszönhetően a tagegyházak kétharmada, köztük az MRE is, részt vett a folyamatban. Mint mondta, Európát az elmúlt évtizedekben a béke kontinenseként emlegették, azonban „a béke mára törékennyé vált, a fegyveres és ideológiai konfliktusok világosan jelzik, hogy a béke korszaka véget ért, és a keresztyének elkötelezettsége sem egyértelmű”. Európa egysége gyenge lábakon áll, Észak és Dél, Kelet és Nyugat ellentéte egyre súlyosabb. A kiélezett politikai feszültségek, a nemzetek közötti szolidaritás és együttműködés hiánya lehetőséget kínál és korábban nem tapasztalt felelősséget ró a keresztyén egyházak ökumenikus együttműködésére a kontinensen, aminek előmozdítása a CEC egyik alapvető célja – fogalmazott a szervezet képviselője.
A két ökumenikus szervezet között az elmúlt években aktívabb lett az együttműködés. A CEC vezetősége idén Bejrútba látogatott és újvidéki nagygyűlésére a MECC főtitkárát is meghívta, illetve kiállt az üldözött keresztyének mellett is.
Mennyire voltunk hatékonyak közösen Isten missziójában? Mire hív ma Isten minket, hol van a legégetőbb felelősségünk? Mit tehetünk közösen, Krisztus egyházaként azért, hogy ezt az evangéliumi felelősséget betöltsük? Végezetül hogyan tudjuk a rendelkezésre álló forrásainkat felelősen, jó sáfárként az elhívásunk szolgálatába állítani? Ezek a kérdések vezették a konzultációt, aminek lényege a partnerek közötti egyeztetés és a kis csoportokban megfogalmazott javaslatok rögzítése volt. A jelenlévő képviselők az egyenrangú partnerek közötti kapcsolat kölcsönösségét hangsúlyozták, függetlenül attól, hogy „kinél van a pénz”, melyik egyház támogatja a másikat.
Arra is javaslatot tettek, hogy az amerikai egyház a kapcsolattartás és együttműködés új kereteit és a kommunikáció új platformjait hozza létre az európai és közel-keleti régióban, ami az eltérő teológiai hagyományok és meglehetősen különböző társadalmi és politikai közegben élő egyházak között valódi párbeszédet és együttműködést ösztönözhetné Isten missziójában. A résztvevők a misszió átfogó valóságát hangsúlyozták, amelynek az evangélium hirdetése, Isten eljövendő országának váradalma és a spiritualitás az alapja, de ettől elválaszthatatlanul nyilvánul meg az evangélium értékei mellett elkötelezett, a politikai befolyással és kiszolgáltatással is dacoló társadalmi szolgálatban, a kiszolgáltatottak és kitaszítottak melletti jézusi kiállásban is. „Isten országát csak kölcsönös partnerségben építhetjük, hálát adva Krisztus testének sokszínű gazdagságáért, amit a konzultáció résztvevői maguk testesítettek meg” – összegezte a tanulságokat Casal.
A kétnapos tanácskozás központjában mégis a közös imádság, bibliatanulmányozás és istentisztelet állt. Az úrvacsorás záró istentiszteleten például a hazájukból száműzött, Németországban élő iráni keresztyén közösség tagjai és az őket támogató amerikai missziói munkatársak szolgáltak, ezzel is megerősítve az üldözött egyházak melletti kiállás felelősségét. A közel-keleti testvéregyházak részvétele pedig arra is lehetőséget adott, hogy a két- és többoldalú együttműködéseikről egyeztessenek a két régió egyházai. Ebben a tanácskozás egyik fontos ajánlása valósult meg: a PC USA globális egyházként nem csak támogatói jelenlétével szolgálhatja a misszió ügyét, hanem azzal is, hogy a partnerei közötti együttműködést és szolidaritást ösztönzi és koordinálja.
Külügyi Iroda