Elhurcolták a hatóságok Rolando José Álvarez Lagos katolikus püspököt augusztus 19-én, Nicaraguában. A püspök Daniel Ortega rezsimjének kritikusa volt, és elhurcolása előtt már egy ideje nem engedte ki a rendőrség a rezidenciájáról. Háziőrizetével a püspök akkor szembesült, amikor augusztus 4-én el akart indulni misét tartani a templomba. Vele együtt volt nem hivatalos háziőrizetben néhány pap és szeminarista, akiket szintén elhurcoltak. A nem hivatalos háziőrizet úgy értendő, hogy a püspöki rezidenciát egyszerűen körülzárták a rohamrendőrök, és nem engedtek se ki, se be senkit. Ugyanígy semmilyen csomagot nem engedtek bevinni, így élelmet sem.
Rolando José Álvarez Lagos nicaraguai katolikus püspök ajtajában augusztus 4-én megjelentek a rohamrendőrök, és elhurcolásáig nem engedték sehova
A püspök, és a vele együtt elhurcoltak tartózkodási helyéről sokáig nem lehetett tudni biztosat, de a rendőrség nemrég kiadott egy közleményt, amely szerint Álvarezt a fővárosba, Managuába szállították, ahol háziőrizetben van. Augusztus 19-én egyébként a püspök szüleinek házába is betört a hatóság. Letartóztatása előtt néhány órával Álvarez püspök Twitter-oldalán ezt az üzenetet tette közzé: „Gondoskodjunk róla, hogy Isten országában ünnepi ruhában jelenjünk meg.” A Matagalpai Egyházmegye imádságokat kért az elhurcolt püspökért, papokért, kispapokért és világiakért, és emlékeztetett rá: „a keresztyén ereje és hatalma az imádságban van”. Egyházi források szerint lehetséges, hogy a püspököt száműzetésbe akarják kényszeríteni, ahogy tették azt Managua korábbi püspökével, Silvio José Báez Ortegával 2019-ben.
Álvarez püspök megpróbált legalább a rezidencia kapujában misét tartani a háziőrizete alatt
Álvarez püspököt azzal vádolják, hogy a médiát és a közösségi hálózatokat felhasználva a lakosság elleni erőszakos cselekedetek végrehajtására és az ország destabilizálására buzdított. A püspök öt katolikus rádióállomásból álló hálózatért is felelt, amelyeket a kormány korábban leállított, mert úgy vélték, kritikusak Ortega elnökkel, és alelnökével, Rosario Murillóval, aki egyébként Ortega felesége. A Nicaraguai Távközlési Intézet szerint a rádióállomások nem rendelkeztek engedéllyel, de az egyházmegye azt állítja, hogy 2016-ban benyújtották a szükséges dokumentumokat, és azóta rendben is működtek.
Álvarez püspököt azzal vádolják, hogy a médiát és a közösségi hálózatokat felhasználva a lakosság elleni erőszakos cselekedetek végrehajtására és az ország destabilizálására buzdított
Egyedi eset vagy rendszerszintű üldözés
Joggal merülhet fel a kérdés azokban, akik nem követik a nicaraguai eseményeket, hogy vajon egyedi esetről van-e szó. A válasz sajnos az, hogy nem. Nicaraguában az elmúlt néhány évben rengeteg atrocitás érte a keresztyéneket, elsősorban a többséget adó katolikusok vezetőit, papjait. Ennek forrása pedig elsősorban a kormány, és a kormány hívei.
Több pap is van háziőrizetben, sőt olyanok is vannak, akiket ugyanúgy elhurcoltak, mint Álvarez püspököt. Idén a hatmillió lakosú országban összesen tizenkét katolikus rádióadót zártak be, és három katolikus kábeltévétől vették el a sugárzás jogát. A Nemzeti Sandinista Felszabadítási Front által uralt parlament idén száz nem kormányzati szervezetet tiltott be az országban, köztük a Teréz anya nővérei rendet. Az utóbbi hetekben több rendőri támadás ért nicaraguai papokat, különösen a Matagalpai és Siunai Egyházmegyében. Augusztus 14-én például a mise bemutatása után hazafelé tartó Oscar Benavidez atyát, Mulukuku település papját rohamrendőrök kiszállásra kényszerítették az autójából, és ismeretlen helyre vitték.
Álvarez püspök elhurcolása után, augusztus 20-án hajnalban Darío városában összegyűltek a hívek, hogy megvédjék a rendőrség által régóta zaklatott papjaikat az esetleges elhurcolási kísérlettől.
De nem csak egyházi személyekkel szemben lép fel az Ortega-rendszer, a legutóbbi, tavaly őszi elnökválasztás előtt az ellenzéki jelöltek közül a legesélyesebbeket még azelőtt börtönbe vetették, hogy leadták volna az induláshoz szükséges papírokat.
Az alkotmányba pedig nem olyan régen lényegében belefoglalták, hogy a kormány és Daniel Ortega kritizálása árulás.
A nagy visszatérő
Daniel Ortega és Fidel Castro régi barátok voltak
A Nemzeti Sandinista Felszabadítási Front és Daniel Ortega neve is ismerősen csenghet sokak fülében. Igen, ezek azok a sandinisták, és igen, ez az az Ortega. A sandinisták mozgalma a kubai forradalom győzelme után indult el a hatvanas években, és 1979-ben megdöntötték a Somoza-család diktatúráját. A korai tisztogatások emlékét gyorsan tudta feledtetni a sandinisták kezdeti sikere több területen, például az oktatásban. Hat hónap alatt félmillió embert tanítottak meg írni-olvasni egy kormányzati program keretében, amelynek keretében tanárok ezrei járták az országot. A sandinisták azonban igyekeztek kiszorítani a többi, korábban a diktatúra ellen velük küzdő pártot a hatalomból.
Ezzel párhuzamosan a Szovjetunióval is elkezdték fejleszteni a kapcsolatokat, ami egybeesett Ronald Reagen megválasztásával az Egyesült Államokban, aki titokban parancsot adott a „kontrák”, az új nicaraguai kormány ellen küzdő fegyveresek támogatására. Hosszú polgárháború kezdődött, majd amerikai embargó is sújtotta az országot. Végül 1990-re kötöttek békét a felek a katolikus egyház közvetítésével. Az ország teljesen kimerült, a rombolás óriási volt az évtizedes polgárháború után. A kiírt választásokon a sandinisták azt gondolták, elég lesz az embereket emlékeztetni, ki űzte el Somozákat, és milyen rossz volt az ő uralmuk alatt élni, de az Egyesült Nicaraguai Ellenzék megnyerte a választást az 1985 óta regnáló elnök, Daniel Ortega ellenében, aki a sandinisták jelöltje volt. Daniel Ortega többször is próbálkozott a választásokon, és végül több jobboldali jellegű politikai ígérettel 2006-ban újra megválasztották elnöknek. Ortegát többször újraválasztották, de ellenfelei és nemzetközi megfigyelők egyre inkább vitatták a választások tisztaságát.
„Reverendás démonok”
Az újra hatalomra került Ortega viszonya az egyházakkal kezdetben nem volt kifejezetten rossz. A kampányban 2006-ban az abortusz szigorítását is támogatta, hogy elnyerje a vallásosabb szavazók támogatását. Aztán egy lassú elhidegülés mellett a végső lökést az adta a kapcsolatok megromlásának, hogy a 2018-as tüntetéseket Ortega erőszakkal verte le, 350-en haltak meg, és amikor az egyház vezetői felajánlották a közvetítést a tüntetők és a kormány között, elkezdődött az egyházi vezetők befeketítése a kormánypropagandában. A 2021-es elnökválasztás előtt Ortega az országa püspökeit már „terroristáknak”, „reverendás démonoknak” és „puccsistáknak” nevezte. Idén márciusban pedig Nicaragua akkori apostoli nunciusát, Waldemar Stanisław Sommertag érseket kiutasították az országból. Nicaragua ezt követően visszahívta szentszéki nagykövetét.
Ortega és családtagjai ellen hiába léptettek érvénybe szankciókat, egyelőre a nyomás nem bizonyult elegendőnek, már csak azért sem, mert Oroszország jelentős támogatást nyújt a rendszer fenntartására. Hiába tiltakozott az Európai Unió, a Vatikán és különböző nemzetközi szervezetek és számos ország a nicaraguai vezetés lépései ellen. Ferenc pápa személyesen is beszélt a témáról, és Erdő Péter bíboros is szolidaritásáról biztosította a püspököt és a nicaraguai keresztényeket.
2018 óta több mint 190 támadás érte a Katolikus Egyház tagjait és templomait az országban, így Álvarez püspök elfogatása nem egyedi eset, hanem módszeres keresztényüldözés egy keresztény többségű országban.
A CitizenGo portálon petíciót is indítottak, amelyben kérik az ENSZ-től és az Amerikai Államok Szervezetétől, hogy tegyenek lépéseket a keresztények megvédésére Nicaraguában.
A petíciót itt írhatják alá