Nyomás alatt a keresztyének Iránban

Az elmúlt időszakban Irán a több mint egy éve tartó tüntetések miatt került elsősorban a hírekbe, amelyek Mahsa Amini halála után robbantak ki. A 22 éves nőt azért tartóztatták le, mert nem hordta a hidzsábot. A vádak szerint, amíg fogságban tartották, úgy megverték, hogy belehalt a sérülésekbe. A kormányzat azt állította, hogy a nő a rendőrségen szívrohamot kapott, kómába esett, majd 2022. szeptember 16-án a kórházban meghalt.

Országos tüntetések kezdődtek, amelyekre a kormány erőszakkal és még nagyobb elnyomással válaszolt. Korlátozták az internet és a közösségi média hozzáférhetőségét is, hogy az országból ne juthassanak ki információk. A tüntetések következményeit és a növekvő elnyomást persze az iráni keresztyének is megérezték. Mert akármilyen meglepő, az Iráni Iszlám Köztársaságban is élnek keresztyének.

A keresztyénség a mai Irán területén nagyon korán megjelent, már a Krisztus születése utáni első századokban. Hívei ugyanakkor a terület nagy részén mindig is kisebbségben voltak, előbb a zoroasztrizmus, aztán az iszlám árnyékában.

Becslések szerint ma a 87 millió lakosú Iránban 200-300 ezer örmény és asszír keresztyén élhet. Az iráni keresztyének nagy része az örmény apostoli egyházhoz és az asszír keleti keresztyén egyházhoz tartozik. Rajtuk kívül jelentős még a káld katolikusok száma is, illetve vannak még olyanok is, akik az iszlámról tértek át, az ő számukat 500-800 ezerre teszik az üldözött keresztyéneket segítő szervezetek.

Az iráni alkotmány teokráciaként határozza meg az ország államformáját, államvallásként az iszlám síita ágát jelöli meg, és kiköti, hogy minden iráni törvénynek a saríából kell erednie, azzal összhangban kell lennie. Ugyanakkor az iszlámon kívül még három vallást elfogad az alkotmány: a zoroasztriánust, a zsidót és a keresztyént, persze számos korlátozással. Az iráni vezetés a keresztyénségről úgy gondolkodik, hogy az az országban az örmények és az asszírok vallása, számukra engedélyezettek az istentiszteletek, de nem hirdethetik az Igét perzsa nyelven, és nem engedik a nem keresztyén családba születettek megtérítését. Bár ezek a régi keresztyén közösségek megőrizhetik vallásukat, tagjaik Iránban másodrendű állampolgárnak számítanak.

Azokat, akik az iszlámról térnek át, még inkább üldözik, mint a keresztyén származásúakat. Mivel ezek az örmény és asszír közösségekhez nem csatlakozhatnak, saját gyülekezetet pedig nem alapíthatnak, ezért sokszor magánházaknál gyűlnek össze titokban, de akadnak, akiknek szinte semmilyen rendszeres kapcsolata nincs más keresztyénekkel. Ezek az állami tilalmak egyébként mind szembemennek A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányával, amelyet 1975-ben Irán is aláírt. A keresztyéneknek a vidéki közösségekben még nehezebb dolguk van, mint a városokban, itt sokkal nagyobb a kontroll és sokkal nehezebb titokban találkozni. Az ország az Open Doors üldözött keresztyéneket segítő szervezet World Watch listáján a nyolcadik helyen szerepelt idén. Ez a lista azt mutatja meg, mely országokban szenvedik el a keresztyének a legtöbb üldöztetést.

A fentiek tükrében nem meglepő, hogy számos keresztyén megtérő elhagyta Iránt és máshol próbált új életet kezdeni.

A 2022-es tüntetések során a keresztyén közösségek nehéz döntés elé kerültek. Az asszír keresztyének már az első napokban kaptak figyelmeztetéseket, hogy következményei lehetnek, ha a kormány ellen fordulnak. Asszír keresztyén vezetők több tucat fiatal hívőt utasítottak rendre a tüntetéseken való részvétel miatt, a parlament asszír tagjai pedig elítélték a tüntetéseket. Az örmény és az asszír keresztyén egyház nyilatkozatai a kormány narratíváját erősítették meg, vezetőik külföldi ellenséges erők művének tartották a tiltakozásokat.

Eközben azonban számos örmény és asszír keresztyén vett részt a tüntetéseken, decemberben az iszfaháni örmény templom pedig lemondta a karácsonyi és újévi ünnepségeket, amit sokan a tüntetések melletti kiállásként értelmeztek. Számos iráni keresztyén döntött úgy, hogy karácsonyra nem díszíti fel otthonát, így fejezve ki szolidaritását a tüntetőkkel és a hatóságok által meggyilkolt több száz emberrel.

A síita iszlámon kívül bármilyen más vallás terjesztése Iránban bűncselekménynek számít, a keresztyéneket pedig rendszeresen megvádolják ezzel, ha csak a gyanú is felmerül, hogy perzsa anyanyelvűek között hirdették az Igét. A keresztyén közösségeket folyamatosan megfigyelik, és sokszor mondvacsinált vádakkal citálják tagjaikat bíróságok elé.

Az iráni keresztyéneket kizárhatják az oktatásból, elbocsáthatják munkahelyükről, ha kiderül róluk, miben hisznek. Különösen igaz ez a nőkre, akiket az iráni törvények még kevésbé védenek. Ha például megtudják róluk, hogy Jézust követik, a férjük valószínűleg elválik tőlük, gyerekeiket elveszítik, és a rokonság részéről fizikai bántalmazásra is számíthatnak.

Korábban négy perzsa nyelvű gyülekezetnek engedélyezték a működést, de templomaikat a koronavírus-járvány óta nem engedték újra kinyitni. A magánházakban összegyűlő közösségeket folyamatosan zaklatják, a fegyveres razziák egyre gyakrabban torkollnak erőszakba, amióta az Iráni Forradalmi Gárda hajtja végre ezeket a rajtaütéseket. A gárda tagjai kevésbé tájékozottak a keresztyénséggel kapcsolatban, mint a korábban razziázó hatóságok, és utóbbiaknál sokkal brutálisabb módszerekkel dolgoznak. Tavaly jelentettek egy esetet, amikor egy keresztyén férfit egy rajtaütés során szexuálisan is zaklattak, és általános gyakorlattá vált a verés. Azóta hosszabb ideig tartják letartóztatásban a keresztyéneket, és a fogva tartás idején is gyakoribbá vált a fizikai bántalmazás.

Ráadásul a keresztyének ügyeit a legtöbbször nem is büntetőbíróságok elé viszik, hanem a nemzet elleni bűncselekményeket kivizsgáló forradalmi bíróságok elé. Ezekben az eljárásokban a Forradalmi Gárda nem egyszer nyomást gyakorol a bíróságokra, és szigorú ítéletet harcol ki. Az elmúlt években még volt rá példa, hogy a keresztényekre kiszabott súlyos büntetéseket felsőbb bíróságok enyhítették, ez a gyakorlat 2022-re azonban szinte teljesen eltűnt. Amikor pedig egy keresztyént a bíróság esetleg fel is mentett, előfordult, hogy ebben az esetben is kötelezték őt egy muszlim „újraoktató” képzés elvégzésére.

2021-ben az alkotmányban az Irán elleni propagandát büntető paragrafusba bekerült egy kiegészítés, amely külön büntetendőként nevezi meg az iszlám tanításaival ellentétes, deviáns tanítások propagálását. Azt, hogy tulajdonképpen mi a deviáns, már nem fogalmazza meg pontosan az alaptörvény, így számos esetben a vallási kisebbségek tagjai ellen használják fel ezt a módosítást.

Iránban arra is nagyon ügyelnek, hogy milyen bírák elé kerülnek az ilyen ügyek. Aki esetleg korábban hozott enyhe vagy felmentő ítéletet, azt távol tartják a keresztyének pereitől. Iman Afshari bíró ezzel szemben 2022-ben számos ilyen ügyben dönthetett. Afshari nemcsak súlyos ítéleteket ró ki, de a tárgyalás során rendre inzultálja is a vádlottakat keresztyén hitük miatt, valamint próbálja megfélemlíteni az ügyvédeiket. Még az enyhébb ítéleteket is kiegészítette az okoseszközök használatának tilalmával, külföldre utazási tilalommal vagy épp belső száműzéssel. Ez utóbbi azt a célt szolgálja, hogy az ország más részére utasított elítélt elszakadjon a közösségétől.

Számos keresztyén kapott ennél sokkal súlyosabb büntetéseket is, Anooshavan Avedian örmény keresztyént például tíz év börtönre és további tíz év közösségi jogoktól való megfosztásra ítélte a fent említett bíró a saját templomában vállalt szolgálataiért. Joseph Shahbazian ugyanígy tíz év börtönt és két további év száműzetést kapott Afsharitól az ítélet szerint „cionista keresztyénség” terjesztéséért.

2022-ben 134 keresztyént tartóztattak le a hite miatt, közülük harmincat ítéltek börtönbüntetésre vagy száműzetésre.

A jogi nyomásgyakorlás egyébként a családtagokra is kiterjed, főleg a külföldre menekült irániak esetében. Mivel az illetőt külföldön nem tudják bíróság elé állítani, a családtagok ellen indítanak eljárást, és azt ígérik nekik, hogy ejtik a vádakat, ha ráveszik a külföldön élő „problémás” keresztyén rokonaikat, hogy térjenek vissza Iránba.

Az ország vezetése a keresztyénekre, közülük is főleg az iszlámról áttértekre, illetve a magánházaknál szerveződő közösségeikre úgy tekint, mint nyugati kísérletekre az iszlám és az iráni vezetés tekintélyének az aláásására. Ahogy pedig „nőtt a tét” az elmúlt évben a tüntetések nyomán, a keresztyénekre nehezedő nyomás is nőtt a hatóságok részéről. A tüntetéseket erőszakkal elfojtó rezsim a keresztyének elleni eszközökben sem válogat, az országot jelenleg olyan keményvonalasok irányítják, akik nem hajlandók semmiféle kompromisszumra.

A 2021-es alkotmánymódosítások részei egy folyamatnak, amely során a hatalom egyre szorosabb ellenőrzés alá akarja vonni az iráni emberek mindennapjait. Mindezek ellenére 2021-ben elkezdődött a Place2Worship (Helyet az imádatnak) kampány, amelyben az Iránban és a diaszpórában élő iráni keresztények egyaránt azt követelték, hogy a kormány engedélyezzen nekik nyilvános perzsa nyelvű istentiszteleteket.

A nehézségek ellenére továbbra is sok iráni dönt úgy, hogy áttér a keresztyén hitre, ennek oka a többi között a hatalom által az iszlámra hivatkozva elkövetett gyilkosságok és erőszak. Az iráni keresztyének helyzete a közeljövőben várhatóan nem lesz könnyebb, és ha a hatalom még nagyobb veszélyben érzi majd magát, akkor akár még brutálisabb fellépésre is kész lehet velük szemben.