Lelkigondozói, prófétai és gyakorlatias keresztyénség

A világrégiók ökumenikus szervezeteinek és az Egyházak Világtanácsának képviselőként osztozunk azokban a kihívásokban, amelyekkel közösségeink világszerte szembesülnek a koronavírus miatt. Arra szólítjuk fel az embereket mindenhol, hogy tartsák legfontosabb feladatuknak, hogy választ adjanak erre a helyzetre és minden lehetséges eszközzel támogassák az élet védelmére tett közös erőfeszítéseket. Ez az időszak arra hív, hogy megérintsük egymás szívét azzal, amit mondunk, amit egymással megosztunk és teszünk – vagy éppen képtelenek vagyunk megtenni –, hogy óvjuk az életet, amit Isten szeretetből teremtett. Ezért a szeretetért fontos és sürgető, hogy istentiszteleti és közösségi alkalmainkat a világméretű fertőző járvány előidézte szükségletekhez igazítsuk, elkerülendő annak a kockázatát, hogy a kegyelem eszközei helyett a fertőzés továbbadásának kiindulópontjai legyünk.

Az élet Istenébe vetett hitünk az élet védelmére hív minket, arra hogy mindent megtegyünk a vírus terjedésének megakadályozásáért. Tanúskodjunk Isten feltétlen szeretetéről azzal, hogy biztonságos és gyakorlatias módon védjük az életet, enyhítjük a szenvedést, valamint biztosítjuk, hogy a templomok és nyilvános istentiszteletek ne lehessenek a vírus átadásának központjai. A fizikai távolságtartás nem jelent lelki elszigetelődést. Alkalmas idő ez arra az egyházak számára szerte a világon, hogy társadalomban elfoglalt szerepüket felülvizsgálják, biztonságosan szolgálva közöttük, gondoskodva róluk, segítve a szegényeket, betegeket, a társadalomból kirekesztetteket és az idős embereket – mindazokat akiket leginkább fenyeget a koronavírus (COVID-19) kockázata.

Világszerte emberek tömegei kényszerülnek otthonukban maradni ezekben a napokban. Az otthonhoz kötöttség nem jelenti ugyanakkor azt, hogy nem élhetnénk át mély lelki szolidaritást egymással, a keresztség általi együvé tartozást Krisztus testében. Imádkozhatunk otthonainkban. Hálát adhatunk Istennek és könyöröghetünk erőért, gyógyulásért és bátorságért. Abban mutathatjuk ki Isten és a felebarátaink iránti szeretetünket, hogy nem gyülekezünk össze személyesen nyilvános istentiszteletre. Számos gyülekezet képes közvetíteni istentiszteleti alkalmait interneten és digitálisan. A gyülekezeti tagok és a lelkészek így is kapcsolatban maradhatnak egymással és biztosíthatják a lelkigondozás szolgálatát telefonon is.

Az új koronavírus-járvány bolygónk valamennyi földrészét elérte. Félelem és pánik, fájdalom és szenvedés követi, kétség és hamis, félrevezető információk terjednek a vírusról magáról és arról is, hogy miként reagáljunk rá keresztyénként. A hívők világközösségeként mi mégis megerősítjük, sebezhetőségünk és erőtlenségünk közepette is, hogy bizalmunkat Istenbe vetjük, mert Ő a mi reménységünk. A szenvedésről és tragédiákról szóló történetek mellet találkozunk az egyszerű szívjóság, a túláradó szeretet, a szolidaritás, a remény és a megbékélés innovatív és meglepő példáival is.

A böjti időszakban zarándokutunk viszontagságok, nehézségek és kísértések pusztáján át vezet a halálból a feltámadáshoz, az Istennel élt új élet valóságába. Ezt a sivatagot tette még ellenségesebbé és félelmetesebbé a koronavírus, de mi arra hívattunk, hogy szív szerint egyesüljünk az egymással vállalt szolidaritásban, gyászoljunk a gyászolókkal, békét hozzunk az aggodalmaskodóknak és hitbeli összetartozással állítsuk helyre a reménységet.
Az emberek közötti szolidaritás meggyengül, a szorongás pedig nőttön-nő, ha a pánik lesz úrrá rajtunk és arra összpontosítunk, hogyan szerezzük be, halmozzuk fel az alapvető szükségleteinket. Ha így teszünk, elvétjük, hogy Isten kegyelmének eszközei lehessünk a mostani időszakban.

Felismerjük a felelős vezetés szükségességét, legyen szó állami, közösségi, egyházi vagy vallási elöljárókról. A kormányzatoknak minden szinten biztosítaniuk kell a korrekt és gyors tájékoztatást, a megélhetés és munkahelyek elvesztésével járó súlyos helyzet megoldását, kiemelten is a tiszta vízhez, fertőtlenítőszerekhez és szappanhoz, valamint a biztonságos menedékhez való hozzáférést és a leginkább kiszolgáltatott emberekről való könyörületes gondoskodást. Mindeközben tudatában vagyunk annak, hogy ez sokuk számára komoly kihívást jelent szerte a világon.

Ez az időszak egyben arra is indít minket, hogy alapjaiban gondoljuk át a közjó, a jó kormányzás és a hagyományainkban gyökerező erkölcsi értékek kérdéseit. A súlyos krízis közepette imádkozunk a vezetőkért és kormányzatokért világszerte, és sürgetjük őket, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a szegénységben élő, a társadalom peremére szorult emberek, valamint a közöttünk élő menekültek sorsára.

Vallási vezetőkként közösen emeljük fel szavunkat, ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy a hajléktalanok, börtönben élők, idősek és mindazok szükségletei, akiket eleve a társadalmi kirekesztettség sújt, nagyobb odafigyelést tesznek szükségessé. Azokról az emberekről is megemlékezünk, különösen is nőkről és gyermekekről, akik hatalmi visszaéléssel és erőszakkal kénytelenek szembenézni, akik nincsenek biztonságban otthonaikban, és a stressz növekedésével együtt súlyosbodó erőszakot kell elszenvedniük.

Végül szüntelenül imádkozzunk a betegekért, akiket a koronavírus megfertőzött, családjaikért, valamint az orvosokért és egészségügyi dolgozókért, akik életük kockáztatásával biztosítják az egészségügyi ellátásunkat és a megelőzést. És imádkozzunk a közegyészség- és járványügyben dolgozó emberekért, aki reménységünk szerint, Isten segedelmével és a mi együttműködésünkkel képesek lesznek megfékezni a vírus terjedését, valamint megelőzni a még súlyosabb társadalmi, gazdasági és környezeti következményeket.

Isten szeretete mindeneket átölel, és az élet Istene velünk van, mindannyiunkkal, még a szenvedések idején is.