Keresztyénüldözés egy keresztyén többségű országban

Majdnem húsz éve van börtönben két lelkész, Kiflu Gebremeskel és Haile Nayzgi. És nem egyedül ők; Eritreában még legalább háromszáz keresztyén sínylődik börtönben a hite miatt. De hogy fordulhat elő ez egy keresztyén többségű országban?! Úgy, hogy nem úgy követik Krisztust, ahogy a hatalom szeretné.

Eritreában a helyi ortodox egyház a legnagyobb, a legtöbb felmérés és becslés szerint a lakosság több mint fele tartozik a hívei közé. A 2010-es eritreai népszámláláskor a válaszadók 56,3 százaléka vallotta magát ortodoxnak, 4,2 százalék katolikusnak, 0,8 százalék pedig protestánsnak, míg a muszlimok a lakosság 38,4 százalékát teszik ki. Azóta számos becslés látott napvilágot, de ezek többsége szerint még mindig a keresztyének vannak többségben az országban. De nem lehetnek akármilyen keresztyének. Először is fontos leszögezni, hogy 2002 óta az országban csakis az ortodox, a katolikus és a lutheránus templomokat tűrik meg, minden más keresztyén imahelyet bezárattak, a híveiket pedig üldözik. Ezen túl a diktatúra keményen lecsap minden olyan keresztyén közösségre, amely nem lojális a marxista gyökerű állampárthoz.

Valamikor a Krisztus születése utáni első évszázadban történt, hogy Akszúm, egy kelet-afrikai királyság nagyhatalommá vált, amely a IV. században áttért a keresztyénségre, ezzel pedig Örményország után a világ második olyan országa lett, ahol államvallássá vált a keresztyénség. Ez az ország büszkélkedhet azzal is, hogy a világon elsőként itt vertek pénzt a kereszt jelével.

Az állam később szétesett, a keresztyén hatalmi központ pedig az Etióp-felföldre került. A XVI. századtól az oszmán törökök és az etióp császár közti állandó harcok színtere volt a terület, egészen a XIX. századig. Ekkor Olaszország részben területvásárlásokkal, részben erővel gyarmatot szervezett a vidéken, ezt 1890-ben tették hivatalossá. Az olasz gyarmatosítókkal is felvette az etióp császár a harcot, és azok a területek, amelyek végül olasz kézen maradtak, a Vörös-tenger ókori görög neve után megkapták az Eritrea nevet.

1936-ban Olaszország megszállta Etiópiát, és egyesítette azt Eritreával és Szomáliával. A második világháború után felszámolták az olasz gyarmatokat, és az a döntés született a frissen alakult ENSZ-ben, hogy Eritrea szövetségi állam lesz, Etiópiával egyesítve. Egy évtizedig sem tartott a béke, 1961-ben megkezdődött a harmincéves függetlenségi háború: diákok tüntettek, amire Hailé Szelasszié etióp császár elnyomó intézkedésekkel válaszolt, Eritreát pedig Etiópia tartományának nyilvánította.

A belső harcoktól is tépázott ország de facto 1991-ben, de jure csak 1993-ban vált függetlenné. Az alkotmány szerint többpártrendszer és demokrácia van az országban, gyakorlatilag viszont csak egyetlen párt jelöltjeiből lehet választani, és 1993 óta megszakítás nélkül Isaias Afwerki az állam elnöke.

Idén nyáron tizenhárom fogvatartott keresztyént – hét nőt és hat férfit – szabadon engedtek az eritreai hatóságok, miután több mint tízezren írtak levelet az eritreai keresztyének szabadságáért a Voice of the Martyrs (A mártírok hangja) szervezet felhívására. – Köszönjük az Úrnak ezeknek a testvéreknek a szabadságát – mondta akkor Todd Nettleton, a szervezet szóvivője, de figyelmeztetett, hogy még nem szabad abbahagyni az imádkozást és a levelek írását, mert Eritreában még százak sínylődnek börtönben a hitük miatt. A húsz éve bebörtönzött két lelkipásztort azonban nem engedték szabadon, hiába nevezték meg őket külön is a levelekben. Ez az amnesztia így egyelőre csak egyszeri engedménynek tekinthető a hatalom részéről.

Eritrea elnöke, Isaias Afwerki maga is ortodox keresztyén, de attól tart, hogy vallási alapon szerveződhet ellenállás a rendszer ellen, ezért szigorú kontroll alatt tartja a különböző felekezeteket. Tavaly októberben három katolikus elöljárót – köztük Fikremariam Hagos püspököt – letartóztattak, valószínűleg azért, mert felszólaltak a társadalmi igazságosságért.

Az országban gyakran tűnnek el keresztyének nyom nélkül, a fogvatartottakat pedig sokszor fémkonténerekben tartják, és előfordul, hogy meg is kínozzák őket.

Az országból rengetegen menekültek el az elmúlt években, jelentős eritreai diaszpóra él a világ különböző pontjain. A hazautalásaik nélkül az eritreai gazdaság valószínűleg fenn sem tudná tartani magát. 2022-ben harminchétezernél is többen hagyták el az országot, annak ellenére, hogy ezt a hatóságok elvileg igyekeznek megakadályozni.

Az Open Doors szervezet szerint az elmúlt években tovább romlott a keresztyének helyzete az országban. Nőtt az ellenük elkövetett erőszakos bűncselekmények száma, és az élet minden területén árgus szemmel figyelik őket a hatóságok. Házkutatást tartanak náluk, összejöveteleiken rajtaütnek a rendőrök, és százával börtönözik be őket. Akiket pedig innen kiengednek, azoknak általában meg kell tagadnia a hitét és hetente jelentkeznie kell a legközelebbi rendőrőrsön.

Az Eritreával szembeni ENSZ-szankciók megszüntetése semmit sem javított a keresztyének helyzetén. Bárkit, akit a hatalom ellenségének gondolnak, besoroznak a hadseregbe, vagy ha már a szolgálatát tölti, nem engedik haza a sorkatonai szolgálat lejárta után sem. A tigréi háborúban tizennégy éves eritreaiakat is harcba küldtek a felkelők ellen az etióp kormányerők oldalán, csak mert a szüleiket ellenzékinek bélyegezte a hatalom. 2022 júniusában százötven keresztyént tartóztattak le egy házban, Aszmarában, szeptemberben pedig egy katolikus templomba törtek be a kormányerők, ahol letartóztatták a diakónusokat és több fiatal hívőt, hiába bevett felekezet a katolikus az alkotmány szerint.