A koronavírus-járványt határok és háborúk sem tudják megállítani. Szíriában a reformátusok osztanak maszkokat a lakosoknak, és orvosaik segítik a betegellátást, nem nézve, ki muszlim és ki keresztyén. Munkájukat a Magyarországi Református Egyház továbbra is támogatja. Ódor Balázst, a Zsinat Külügyi Irodájának vezetőjét kérdeztük.
– Erre az évre felfüggesztették a Hungary Helps programot, amellyel az üldözött keresztyéneket segíti Magyarország. Mit szól ehhez?
– Amikor azt hallottam, hogy az egész program megszűnik, összerezzentem. Ez azonban téves hírnek bizonyult. Fontos, hogy a program nem áll le véglegesen, hiszen egy ilyen ügyben nem egy-két évre köteleződik el egy ország, hanem évtizedes távlatokban. A szolidaritásban fontos az átláthatóság és kiszámíthatóság. De el kell fogadni, hogy a magyar költségvetésnek idén minden forintra szüksége van a koronavírus-járvány egészségügyi és gazdasági következményeinek enyhítéséhez. Arra a mintegy hárommilliárd forintra is, amelyet korábban erre a programra szántak.
Veszélyben a keresztyénség bölcsője
Az apostolok hirdették nekik az evangéliumot, ezernégyszáz év alatt megtanultak együtt élni az iszlámmal, most mégis az eltűnés fenyegeti a közel-keleti és a kelet-afrikai Krisztus-hívőket.
– Nem pontosan ebben a nagy bajban lenne szükség ott is támogatásra?
– Dehogynem. Egy világkrízis mindig azokat sújtja jobban, akik már amúgy is kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ez igaz hazánkon belül, igaz Kárpátaljára és a Közel-Keleten élő keresztyénekre is. A vírus nem válogat, nem tartóztatják fel határok és háborúk sem. Szíriában a hosszú évek után végre éledező kis üzletek, gazdasági kezdeményezések lenullázódnak. Szükség van a segítségre.
– Vannak, akik tudnak segíteni?
– Igen, egy német missziói partnerszervezetünk például a „bajban ismerszik meg a barát” jelszóval egymillió eurót – körülbelül háromszázötvenmillió forintot – fordít arra, hogy a koronavírus-járványban súlyosan érintett ázsiai és afrikai protestáns egyházakat támogassa. De sokan mások felszabadítják még a tartalékaikat is.
– A Magyarországi Református Egyház 2018 óta lemond a Gustav Adolf Werk (GAW) – német protestáns egyházi – támogatás húsz százalékáról, kifejezetten a szíriai reformátusok javára. A válsághelyzetre tekintettel visszavonják ezt?
– Hiába vagyunk most mi is nehéz helyzetben, természetesen nem vonjuk vissza ezt a szimbolikus támogatást. Sőt, ez évben a Kárpát-medencei iskolai szolidaritási alapból jelentős támogatásban részesülnek a szíriai reformátusok, és a Magyar Református Szeretetszolgálat is szervezett gyűjtést.
– Milyen most a szíriai reformátusok élete?
– Nem a panasz határozza meg a hétköznapjaikat, hanem az, hogyan tudnak segíteni. Aleppóban az örmény reformátusok épp a Hungary Helps program támogatásából tudták felújítani a rendelőintézetüket, amely most fontos járványügyi helyszín. Tizenkét orvossal tartják a frontot, a helyi lelkész ott osztja a segélyszállítmányokat és védőfelszereléseket. Segítenek mindenkinek vallási és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. A keresztyének – főleg a protestánsok –, hiába tépázta meg őket a háború, ilyen helyzetben megmutatják, hogy kis közösségként is sokat tudnak tenni az emberekért. Ez alapozza meg azt, hogy a társadalom többsége elismerje őket – mindez politikai védelmet is nyújt számukra. Egyébként Szíriában is bezártak a templomok, online tartják az istentiszteleteket, és a református iskolák is távoktatásban tanítanak. Ugyanazt élik meg, mint mi Magyarországon, csak nekik ez már a sokadik nyomorúság a háború mellett, így nagyobb nyugalommal kezelik. Számtalan személyes drámáról is hallunk. Például az örmény reformátusok elnöke Aleppóban ragadt a családja nélkül. Vele sokat beszélünk telefonon – szóval nem csupán a pénzről szól a szolidaritás, hanem politikai kiállásról, kommunikációról és arról, hogy imádkozzunk azokért, akik valódi kisebbségként állnak ki maguk is Krisztus mellett a fenyegetés ellenére.
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2020/19. számában.