Az újjáéledés gyökerei
Minden egy beszélgetéssel kezdődött a chicagói repülőtér várótermében 1996-ban, mikor a Zsinat újonnan megválasztott elnöke, Tony Vis a terveiről beszélgetett az akkori főtitkárral, Wes Granberg-Michaelson-nal. Megállapították, hogy az egyház megújulására nagy hangsúlyt kell fektetni. Ennek érdekében Vis tizenkettő olyan lelkészt hívott össze az Amerikai Református Egyházból, akik gyülekezete fordulatot vagy jelentős számbeli növekedést élt meg.
A csoport először 1997 legelején gyűlt össze Dél-Kaliforniában, hogy tapasztalataikról beszéljenek. Ideje volt, hogy olyan mozgalom jöjjön létre, amely megmutathatná, mit is jelent napjainkban egyháznak lenni. Az egyszeri alkalomra tervezett csúcstalálkozóból tízéves mozgalom lett.
A csoport beszámolót készített a megújulás fontosságáról az 1998-as Zsinat számára, és évente több alkalommal is találkozót szervezett, melyen az egyház fejlesztésére különböző forrásokat és programokat vizsgáltak meg.
Három program az Amerikai Református Egyház felekezeti megújulásának alapvető részévé vált: a lelkészi hálózat, a felkészítés és a természetes egyházi fejlődés. A lelkészi hálózat kiépítésében nagy szerepet vállaltak a megújulási csoport tagjai, akik saját régiójukban kezdték el a munkát.
Felekezeti fókusz
Az Elhívásunk 2003-as középpontba kerülését erőteljesen támogatta Barbara Fillette, a Reformed Church Center igazgatója, aki szerette volna, ha az egyház figyelmet fordít a kis egyházak életképességére. Annyi kis egyház van, amely bátorításra szorul a fennmaradáshoz. Fillette szerint a sikert azon lehet mérni, mennyire épül be valaki be abba a közösségbe, ahova elhívták.
Az Elhívásunk elfogadásával az 1997-ben létrejött ad hoc csoport munkája feleslegessé vált, így 2007-ben feloszlott, munkája véget ért. Az Amerikai Református Egyház megújulása természetesen örök feladat, vallja a csoport.
Fordította: Külügyi Iroda
Forrás: RCAToday