A Közel-Keleti Protestáns Egyházak Közössége (FMEEC) harmadik alkalommal hívta egybe nemzetközi konferenciáját, amelynek idei fő hangsúlya a nyugati és keleti protestánsok közötti hídverés és a kölcsönös előítélettel való őszinte szembenézés volt.
„A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak… gyakoroljátok a vendégszeretetet” (Róma 12,12-13) – a konferencia bibliai mottója adta meg az irányt a november 22-24. között zajló tanácskozás és a FMEEC azt követő közgyűlése számára.
Kritikus és őszinte párbeszéd a tudatlansággal szemben
A legnagyobb régiós egyházi ernyőszervezet által szervezett nemzetközi konferenciára tizennyolc országból érkeztek egyházak és egyházi szervezetek képviselői. A bizalomépítés jegyében zajló, de sokszor kritikus tanácskozás fő témája a nyugati és keleti (orientális) keresztyének, különösen is a református egyházak közötti párbeszéd előmozdítása volt. Bár az elsősorban amerikai eredetű missziói társaságok – amelyek oroszlánrészt vállaltak a helyi evangelikál és presbiteriánus jelzővel illetett református közösségek létrejöttében – és egyházi segélyszervezetek hagyományosan jelen vannak a térségben, az egyházközi kapcsolatok az elmúlt években, nem utolsó sorban a szíriai háború és a szélsőséges iszlám térnyerésének következtében mélyültek el.
Rosangela Jarjour FMEEC-főtitkár
„A mai kritikus és nehéz körülmények között, a térség gyors és jelentős geopolitikai változása láttán, valamint a jelentős pénzügyi támogatást élvező radikális, fanatikus és kiátkozással fenyegető iszlamista mozgalmak nyomán aggasztó mértéket ölt az elkeseredés, valamint a negatív indulatok a keresztyén és nem keresztyén közösségekben egyaránt. Ez a valóság fizikai szenvedésnek, országon belüli áttelepítés és migráció fájdalmas következményeinek teszik ki az üldözött közösségeket és egyéneket. Az elkeseredettség arra indítja az embereket, hogy idegen földön keressenek menedéket” – összegzte a helyzetet Rosangela Jarjour, a szervezet főtitkára.
Habib Badr alelnök, a Közel-Keleti Egyházak Tanácsának elnöke megnyitó beszédében összegezte a megvitatandó kérdéseket: a protestánsok identitását a térségben, a kapcsolatukat a többi keresztyén felekezettel, valamint az arab, iráni, török és perzsa iszlámmal, a nem keresztyén állampolgárokkal. „Ezek fényében kell vizsgálni a nyugati protestáns egyházakkal való kapcsolatunkat, akik hozzájárultak létrejöttünkhöz, osztoznak a nehézségeinkben, és néha sokasítják azokat.” A közel-keleti keresztyénekkel szembeni politikai előítéletek, a hamis politikai korrektség és a kettős mérce az egyházak közötti kapcsolatokat is megnehezítik. A „keletiek” a „nyugat” tájékozatlanságát tartják az egyik legsúlyosabb problémának. A konferencia egyik célja éppen abban állt, hogy az európai és amerikai partnerek megismerjék a Közel-Kelet egyes országaiban szociális és gazdasági hátrányt szenvedő, gyakorta üldözött keresztyének saját helyzetértékelését, és ne saját előítéleteik alapján ítéljék meg, ne tegyék belső csatározásaik eszközévé a keresztyénüldözés ügyét.
Iszlám: veszély és a túlélés záloga egyben
A térség békés együttélésének hagyományos biztosítéka, a napjainkban egyre inkább veszélyeztetett keresztyén-muszlim együttélés kérdése, és ezáltal a keresztyén közösség megmaradásának ügye is napirenden volt. Bár nincs egységes „közel-keleti református hang”, az iszlámban rejtőző veszélyre mindenki figyelmeztet. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a szélsőséges, politikai, „szektariánus” megnyilvánulásokat azonosítani a vallással súlyos tévedés. A szélsőséges csoportok, így az ISIS által leginkább üldözött keresztyének is abban látják saját közösségük, sőt az egész térség hagyományos kultúrájának jövőjét, ha moderált muszlim közösségekkel fenntartják a párbeszédet és az együttműködést. Oktatási és diakóniai szolgálatukat, menekültmissziójukat éppen ezért nyitva tartják a muszlimok előtt is. Abban is egyetértés van egyházvezetők és szíriai református lelkészek között, hogy az iszlám démonizálása súlyos veszélyeket hordoz magában. Éppen ezért aggodalommal szemlélik a nyugati világban egyre erősödő vallási és politikai szélsőségeket, a növekvő iszlamofóbiát. Éppígy zavart okoz a másfajta „evangelikálok”, a muszlimellenes, térítő karizmatikusok jelenléte a térségben.
Segítsetek, hogy maradhassunk
Munib Younan jeruzsálemi evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke is emlékeztetett arra, hogy a nyugati országok és egyházak sem következetesek közel-keleti kapcsolataikban. Az arab keresztyének nem akarnak menekülni hazájukból és nem idegen hatalmaktól várnak védelmet. Otthonaikban akarnak maradni, vagy éppen oda visszatérni és egyenlő jogokkal bíró állampolgárként élni, békében más állampolgárokkal, így muszlimokkal is. „A terrorizmust éppúgy nem lehet szent vallási iratokra alapozni, mint bármilyen gyűlöletkeltést és xenofóbiát. A vallási államok visszaállítása nem jelent megoldást, éppen ellenkezőleg” – figyelmeztetett a püspök, aki sokakhoz hasonlóan kiemelte a demokrácia és emberi jogok érvényesülésének elengedhetetlen voltát.
„Aggodalommal szemléljük a szélsőségek felerősödését Európában és Amerikában egyaránt, a diszkrimináció és fanatizmus terjedését, falak építését – mondta Nabil Costa, a Libanoni Társaság a Képzés és Szociális Fejlesztésért igazgatója – protestánsként a sokszínűséget és toleranciát hirdetjük a Közel-Keleten is, és minden szélsőséges megnyilvánulás a nyugati országokban súlyosan megterheli életünket.”
A helyi református egyházak mindenekelőtt a Közel-Keleten akarnak keresztyénként élni és elutasítják egyes nyugati országok felajánlását tömeges „kimenekítésükre”. Az elvándorlás mégis súlyosan érinti őket. Az FMEEC tagegyházai becslések szerint tagjaik mintegy harmadát vesztették el az elmúlt években. A szíriai örmény reformátusok alig tizenöt százaléka maradt az országban, de a presbiteriánusok fele is a kivándorlást választotta. Megmaradásukban társadalmi szolgálatuk, a konfliktuskezelésre és megbékélésre irányuló programjaik támogatása mellett értő képviseletre van szükségük Európában és Amerikában. Több szószólóra és „tolmácsra” van szükség, akik hitelesen és értő módon közvetítik a közel-keleti keresztyének helyzetét.
A FMEEC múltja és jelene
A protestáns ökumenikus törekvések eredményeként 1924-ben létrejött a Közel-Keleti Keresztény Tanács. Negyven évvel később, 1964-ben jelentős változás történt, amelynek keretében immár nem amerikai missziói társaságok, hanem a helyi, elsősorban a református egyházak családjához tartozó evangéliumi és presbiteriánus egyházak alapították meg a Közel-Keleti Egyházak Tanácsát (NECC). Tíz évvel később a NECC 1974-es libanoni közgyűlésén hivatalosan is csatlakoztak az ortodox egyházak a szervezethez, amely ekkortól új név alatt működött (Middle East Council of Churches, Közel-Keleti Egyházak Tanácsa, MECC).
A MECC protestáns tagjai, így a református, az evangélikus és az anglikán egyházak ekkor döntöttek úgy, hogy szükség van egy saját fórumra, ahol a protestáns egyházaik közösen tudják folytatni a megkezdett sajátos együttműködésüket és ökumenikus törekvéseiket. Így jött létre 1974-ben a Közel-Keleti Protestáns Egyházak Közössége (FMEEC). A szervezetben Egyiptom, Szíria, Libanon, Palesztina, Jordánia, Irán, Kuvait, Szudán, Algéria, Tunézia és Irak egyházai képviseltették magukat. Az FMEEC ma tizenhét tagegyházat számlál, amelyek többsége református. Az anglikán egyházkerületek (Egyiptom és Észak-Afrika, Irán, Jeruzsálem, Ciprus és az Öböl-menti országok, valamint Szudán), a Jordániai és Szentföldi Evangélikus Egyház és a tunéziai metodisták mellett, különböző nevek alatt (presbiteriánus és evangelikál) Algéria, Irak, Egyiptom, Szudán, Irán, Kuvait református egyházai szerepelnek a listán.
A FMEEC magát a közel-keleti protestáns egyházak szövetségeként határozza meg, amelyek a Szentháromság Egy Istenben hisznek, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, Jézus Krisztust, Úrnak és Megváltónak vallják és az Egyház fejeként, egyetlen vezetőjeként tekintenek rá. Hiszik, hogy a Szentírás a keresztyén tanítás kizárólagos alapja. Vallják, hogy a megváltás kizárólag a Jézus Krisztusba vetett hit által adatik, a jócselekedetek pedig a hit gyümölcsei.
A FMEEC ösztönözte egységtörekvés egyik legfontosabb gyümölcse a 2006-os Ammani Nyilatkozat, a református és az evangélikus tagegyházak közötti teljes egyházi közösséget rögzítő történelmi megállapodás, amely az európai protestáns egyházak közösségét megalapozó Leuenbergi Konkordia mintájára született meg.
A FMEEC tagjai 2010-es közgyűlésükön egy hétéves stratégiát is elfogadtak, amely a szervezet küldetésnyilatkozatát, vízióját és alapértékeit is rögzíti. „Küldetésünk, hogy előmozdítsuk a közös protestáns tanúságtételt a Közel-Keleten, támogassuk az aktív keresztyén jelenlétet, és az igazságos társadalom létrejöttét közösség, szolgálat és istentisztelet által” – áll a nyilatkozatban, amiből következik a vízióban megfogalmazott fő törekvés: a protestáns egyházak teljes közösségének megvalósításával, a lehető leghatékonyabb szervezetként az evangéliumi értékek meghonosítása a társadalom egészének életében.
A közösség hat fő értéket rögzített, ami szolgálatában iránytűként szolgál:
Hűség. Hűség a történelmi keresztény hithez és a Biblián alapuló reformáció örökségéhez
Egyenlőség. Demokratikus protestáns kultúránk jegyében terjesszük ki szolgálatunkat minden emberre, minthogy ők is Isten képét hordozzák.
Partnerség. A sokszínűséget tiszteletben tartva nyitottnak kell lenni, ápolni kell az ökumenikus kapcsolatokat és a tolerancia jegyében kell tevékenykedni.
Integritás. A protestáns keresztyén értékek következetes érvényesítése programjainkban és minden tevékenységünkben.
Szakszerűség. Tökéletességre törekvés minden tevékenységünkben.
Átláthatóság. Nyilvánosság és kiszámíthatóság a döntéshozatalunkban és a kommunikációnkban.
Testvéregyházi kapcsolatok mélyítése
Az idén hatodik alkalommal sorra kerülő közgyűlésen először képviseltette magát a Magyarországi Református Egyház. A református tagegyházak közül a Református Egyházak Világközösségéhez (REV) tartozó arab és örmény testvéregyházunkkal működünk együtt szorosabban: a Szíriai és Libanoni Református Nemzeti Zsinattal (National Evangelical Synod in Syria and Lebanon – NESSL) és a Közel-keleti Örmény Református Egyházak Uniójával (Union of Armenian Evangelical Churches in the Near East – UAECNE).
Szíriai református lelkészek
Mindkét egyház elöl jár a képzésben, iskolákat tartanak fent mind Libanonban, mind Szíriában, ahol keresztyének és muszlimok együtt tanulnak. A svájci reformátusok által támogatott libanoni tanodáikban a Szíriából menekült gyerekeket – keresztyéneket és muszlimokat egyaránt – segítik abban, hogy az új iskolarendszerben helyt tudjanak állni, egyáltalán az átmeneti időre tervezett, mégis többéves libanoni tartózkodásuk alatt iskolába járjanak. Vasárnapi iskoláikat Szíriában, az ostrom alatt tartott Aleppót is beleértve, több száz gyerek látogatja. „Nincs egyöntetű válasz a kérdésekre és könnyű megoldás a súlyos problémákra. Nincs egységes „politikai” üzenetünk” – összegezte a NESSL képzésért felelős referense, Najla Kassab. „Krisztus szeretetét osztjuk meg közösségeinkben és iskoláinkban, könyörületet hirdetünk és minden hozzánk fordulót gondoskodással fogadunk, ami vonzóvá teszi a közösségünket. A hiteles tanúságtétel alól nyomorúságunk nem ment fel. Éppen ellenkezőleg.”
A FMEEC, valamint az örmény és arab reformátusok képviselői a tervek szerint 2017-ben Magyarországra is ellátogatnak, hogy a most megkezdett párbeszéd és együttműködés folytatásáról és társadalmi szolgálatuk esetleges magyar támogatásáról egyeztessenek.
Külügyi Iroda, fotó: Badig Koumani/FMEEC