Dick Klaver, montaguei református lelkész beszámolója a testvérkapcsolatokról
Az Amerikai Református Egyház (RCA) gyülekezeti partnerkapcsolatai 2008-ban indultak Makád, Sellye és a michigani Ferry Memorial református gyülekezet kapcsolatfelvételével. Michiganből Dick Klaver lelkész látogatott Magyarországra, hogy találkozzon Lakatos Enikővel, a makádi gyülekezet lelkipásztorával, illetve Nagy Zoltánnal, a sellyei gyülekezet lelkipásztorával és feleségével, Annával. Dick Klaver úgy emlékezik vissza az első találkozásra, mintha régi barátok között zajlott volna. Szinte azonnal baráti kapcsolat formálódott közöttük, annak ellenére, hogy más országból jöttek, mert mindannyian ugyanúgy hisznek abban, hogy részesei Isten nagy missziójának.
2008 és 2011 között a kapcsolatok egyre mélyültek a Ferry Memorial Református Gyülekezet és a makádi és sellyei gyülekezet között. A kapcsolatuk központjában a kezdetektől az egymásért való heti imádkozás áll. Minden kedden a lelkészek e-mailt küldenek egymásnak, amibe többek között belefoglalják a személyes történeteiket, észrevételeiket, majd az imakéréseket: egyet a lelkészért, egyet a gyülekezetért, és egyet egy bizonyos személyért, akinek különösen szüksége van az imáikra. Ezen kívül apróbb ajándékokat küld a két gyülekezet egymásnak: keresztelői és imasálakat vagy igés kártyákat.
2009-ben a makádi és a sellyei gyülekezet lelkészei utaztak el, hogy meglátogassák a Dick Klaver gyülekezetét Montague-ban. A hosszú beszélgetések, a történetek megosztása során nemcsak lelkész és lelkész között jött létre még mélyebb barátság, de az amerikai gyülekezet is átélhette a partnerségből adódó élményeket. A gyülekezeti élet különbségei tisztán látszódtak a körülményekben, de megtapasztalhatták, hogy Krisztus üzenete és az ebben rejlő öröm mindenhol ugyanaz.
Dick Klaver elmondása szerint a gyülekezeti partnerkapcsolat ápolásán keresztül mindannyian látják, hogy Krisztus él a magyar emberek életében és kultúrájában csakúgy, mint az amerikaiakéban, továbbá a látogatások során egyértelművé vált, hogy a kulturális különbségek ellenére nagyon hasonlóak vagyunk, hiszen Krisztusnak köteleztük el magunkat.
Az egyszerűen kezdődő testvérgyülekezeti kapcsolat csodálatos személyes barátságokká alakult, ami nagyon sok vezetői tapasztalatszerzést tett lehetővé, és nem utolsó sorban mély tiszteletet váltott ki egymás iránt. Dick Klaver meg van győződve arról, hogy minél több ilyen testvérkapcsolatot kell kezdeményezni, hogy más gyülekezetek is átélhessék a testvériség örömeit.
Forrás: Dick Klaver írása a RCA Today című újságban