„Meggyőződésem, hogy az oktatást semmi sem helyettesítheti. Ezzel a gyerekekbe fektetünk, és egyben az országunk jövőjébe is" – véli Harout Selimian, az örmény protestánsok elnöke, az aleppói Bétel református gyülekezet lelkésze az újjáépítésről és az aktuális kihívásokról beszél a német Pro missziói magazinnak adott interjúban, amelyben a magyar reformátusság erkölcsi és anyagi támogatását is megemlíti a napokban indult tanév kapcsán.
– Hogyan halad Aleppó újjáépítése?
Azóta, hogy a szíriai hadsereg 2016 végén visszafoglalta a várost, az infrastruktúra mintegy 70 százaléka már újjáépült. Az utcákról eltakarítottak a törmeléket, hogy a hidak és utak újból használhatók legyenek. Aleppó egykor Szíria gazdasági fővárosa volt. Kelet-Aleppó újjáépítése ugyanakkor még várat magára. Az, hogy a kormány ilyen gyorsan járhatóvá tette a főbb útvonalakat, megkönnyíti a civilek hazatérését otthonaikba. Ez volt az első lépés afelé, hogy „felélesszék” a várost. Második lépésként a vízellátást, a csatornarendszert és a távközlési hálózatot hozták rendbe. Az iskolák, a rendőrség és a pékségek is újra működnek. Jelenleg pedig azon dolgoznak, hogy a piacok és az ipari termelés is beinduljon. Mindezt egyelőre az Aszad-kormány saját forrásból teszi, külföldről még nem érkezik segítség. Pedig a rombolás mértéke miatt nemzetközi segítség nélkül nincs esélyünk, már csak azért sem, mert a terrorista csoportok számos újjáépítéshez nélkülözhetetlen eszközt és gépet tettek tönkre.
– Mi a helyzet az egyházakkal?
Aleppóban a valamennyi örmény református templomot támadás ért. A károk egy részét már elhárítottuk. Pillanatnyilag azon dolgozunk, hogy az Emmánuel templom tetőszerkezetét kijavítsuk. A gyülekezet egy ideig az alagsori ifjúsági termekben találkozott. Nem kérdés, hogy a templomot helyre kell állítani, hogy újból régi fényében tündököljön.
Szeptemberben Aleppóban is becsengettek az iskolában és újraindultak a vasárnapi iskolai foglalkozások több száz gyermek részvételével. A Bétel örmény református gyülekezet fenntartásában működő Aleppó Kollégium diákjai közül sokan idén is a HEKS svájci református segélyszervezet által indított ösztöndíjprogram segítségével kezdhették meg az új tanévet. (A Generális Konvent elnöksége 2017-ben úgy döntött, hogy támogatja a szíriai református iskolák ösztöndíjprogramját, az MRSZ álal indított adománygyűjtő kampány mellett, így egészítve ki a magyar reformátusok szíriai református testvérek részére nyújtandó támogatását). Az új tanév ünnepi alkalmán egész napos programot szerveztek a Bétel templom udvarán.
– A heves harcok után hogyan térnek vissza az emberek a hétköznapokba? Nyilván sok terapeutára és lelkigondozóra van szükség.
A szíriai emberek pszichés problémáit nem becsülhetjük le. Természetesen a testi sérülések és társadalmi kihívások mellett. Mindaz, amit átéltünk, könnyen poszttraumatikus zavarokhoz és depresszióhoz vezetnek. Egyeseknél a stressz még bénulást is okozott. A terapeuták és lelkigondozók felelőssége, hogy támogató közeget teremtsenek a „sérült” lakosságnak. Szíria gazdaságát még mindig meghatározza a háború. Ott is, ahol már véget értek a fegyveres harcok. Aleppóban is lerombolták és kifosztották a legtöbb üzemet és üzletet. A munkások elmenekültek vagy radikalizálódtak. Emberek millió maradtak munka nélkül és tengődnek szegénységben. Az egyház mindig is igyekezett ezekre a kihívásokra választ találni. Vannak a mentális egészséget támogató programjaink. De fontos a munkahelyteremtést célzó kezdeményezésünk is. Mindeközben látnunk kell, hogy ez a krízis olyan károkat okozott egy egész generációnak, amit nem lehet jóvátenni.
– Mégis tértek vissza családok Aleppóba.
A Badakian család az egyik legaktívabb család volt a gyülekezetünkben. A házaspár, tízéves gyermekükkel, arra kényszerült, hogy eladja házát és Kanadába költözzön. Aleppó egyszerűen túl veszélyes volt számukra. Az otthonuk szomszédságában álló házak rakétatámadásokban sérültek meg, vagy pusztultak el. Ám annyira gyötörte őket a honvágy a kanadai száműzetésben, hogy végül úgy döntöttek, hazatérnek.
– Hogy áll a helyzet az alapvető szolgáltatásokkal, a vízellátással, tojással, kenyérrel?
Hála Istennek, ebben segítséget tudunk nyújtani a rászorulóknak. Az érintett családok hóna alá nyúlunk, élelmiszercsomagokat osztunk, tejet biztosítunk a gyerekeknek, ösztöndíjat az örmény diákoknak, valamint orvosi segítséget a betegeknek.
– Mit tehetnek azért, hogy gyógyírt kínáljanak a gyerekek háborús traumáira?
A háború alatt számos családot felkerestem. Eközben láttam, hogy mennyi ember, különösen gyermek, szenved a traumáktól. A „normális” lelkigondozás itt nem segít. A traumatizált emberek lelkigondozása lényegi mozzanata lett szolgálatunknak, amit a következő években is folytatni kívánunk. Mindig a gyerekek és az ő hosszú távú érdekeik lebegnek a szemünk előtt a programjaink tervezése közben. Ők jelentik a mi jövőnket, ezért különös törődésben kell részesítenünk őket, mentálisan éppúgy, mint a minőségi oktatás biztosításával. A gyerekeknek elsősorban a figyelmünkre és időnkre van szükségük.
– Úgy tudni, hogy emberek meg is gyógyultak…
A 11 éves Takouhy Sazian az édesanyjával, bátyjával és nagymamájával él együtt Aleppóban. A hatodikus fiú apja 2012-ben halt meg a háborúban, amikor meg akarta nézni, hogy valóban rakétatámadás érte-e egy barátja üzemét. Ekkor lőtte le egy fegyveres. Tahouhy mély depresszióba esett. Orvosok segítettek neki abban, hogy kezelni tudja az elszenvedett stresszt. Ma már jobban van. Tehetséges kislány, aki minden héten eljön a vasárnapi iskolába. Nagyon remélem, hogy szép jövő vár rá. Az anya pedig egyszerűen csak „hős” a gyerekek szemében.
– A német protestánsok mellett kelet-európai gyülekezetek is segítettek elviselhetőbbé tenni a helyzetet.
Igen, a háborús évek alatt a magyar református közösség is aktív volt. Az örmény református vasárnapi iskolák profitáltak ebből. De a Magyarországi Református Egyház (MRE) iskoláink rászoruló diákjait is ösztöndíjakkal támogatta.
Az MRE küldöttségének tavaly decemberi útja volt hosszú idő után az első olyan hivatalos látogatás Szíriában, ami egész Aleppóig elért. A látogatás egyik következménye, hogy a magyar reformátusság a fiatalok számára kritikusan fontos területeken, az iskoláztatásból és a lelket gyógyító, közösséget formáló és hitet erősítő vasárnapi iskola programból is kiveszi a részét. A Generális Konvent költségvetéséből, illetve a Magyar Református Szeretetszolgálatnak felajánlott adományokból mintegy 3-3 millió forintot juttatott az örmény és arab református gyülekezetek kiemelt közösségi programjára, a vasárnapi iskolákra, valamint a szíriai református iskolák diákjainak ösztöndíjára. Egyházunk adakozóinak köszönhetően 2017-ben hetven diák teljes éves tandíját biztosítja egyházunk. A szíriai adományok teljes összege pedig elérte a 10 millió forintot.
– Milyen lehet az egyház szerepe a jövőben, hogy a keresztyéneket hazatérésre buzdítsa?
Ez nem is kérdés! Az egyháznak komoly felelőssége lesz ebben és már ma is teszünk lépéseket ezért. Arról van szó, hogy az embereknek maguknak kell tudniuk gondoskodni a megélhetésükről. Azaz munkára és munkahelyekre van szükség. A békéért és az együttélésért folytatott küzdelmünk minden bizonnyal sok erőt kíván majd. De a Bibliában előttünk áll Isten ígérete. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a keresztyének pont az ilyen helyzetre vannak „kitalálva”. A háborús helyzet olyan „pillanat”, amely kihívás elé állítja hitünket. Hitre van szükségünk, hogy a lerombolt házakat újra felépítsük és a hamisság helyére az igazságot állítsuk. Hitre lesz szükségünk, hogy megtanuljunk újból bízni a szomszédainkban. Meg akarjuk mutatni másoknak, hogy értük vagyunk itt, segíteni akarunk nekik. Reméljük, hogy ők is kiállnak mellettünk. Minden keresztyén értékünkre szükség lesz ebben. De Szíria megéri fáradozásunkat.
– Miről prédikál mostanság vasárnaponként Aleppóban?
Arra az alapvető bibliai igazságra összpontosítok, hogy Isten hűséges. Reménykedhetünk ígéreteiben. Sokat beszélek a békéről. Az utóbbi hét év drámaian megváltoztatta az életünket. Átéltük, hogy mennyire értelmetlen dolog a háború. Az igazi béke egy folyamat, hosszú út. Számomra a legjobb módszer, hogy a problémákat oldjak meg. Az igazi béke értelmessé teszi a földi életet. Olyan béke, amelyikben az egyének és nemzetek egyaránt szabadon gyarapodhatnak. Olyan béke, amiről remélhetjük, hogy a jövő generációi is részesedhetnek belőle. Legmélyebb vágyam, hogy a béke örökké tartson. A Biblia ebben a tekintetben világos. A hivatásunk egy fontos része, hogy béketeremtők legyünk.
– A mai gyerekek és tizenévesek a szíriai társadalom tartóoszlopai lesznek. Mit tehetünk azért, hogy megerősítsük ezt a korosztályt?
A képzés rendkívül fontos ahhoz, hogy egy nemzetet megerősítsünk. Az oktatás a legerősebb fegyver arra, hogy a világot megváltoztassuk. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a szír fiatalokat álmaik valóra váltásában támogassuk. Igyekszünk munkahelyeket teremteni a jövőben. Ugyanilyen fontos az igazságosság elve ahhoz, hogy egy társadalom egészségesen fejlődjön. Megelőzhetik a kicsinyes bosszút, amik újabb háború kirobbanásához vezetnének. Egy igazságos társadalom arra bátorítja az embereket, hogy megfontoltan és méltányosan cselekedjenek. Annak az előfeltétele, hogy Szíriát jobb hellyé tegyük, a demokrácia, a képzés és az igazságosság hármasában rejlik. A polgárháború emberek tömeges halálát okozta és elhomályosította Szíria hagyatékát. De mi még mindig hiszünk a szír népben és a jövőjükben. A tolerancia nagy érték. Része az „aranyszabálynak”. Elvárjuk másoktól, hogy tisztességesen bánjanak velünk, ahogy nekünk is kötelességünk, hogy másokkal jól bánjunk. Ez az alapelv érvényes az emberek közötti személyes kapcsolatokra éppúgy, mint a különböző társadalmi csoportok közötti viszonyokra. Számos háború oka éppen ebben rejlik; a különböző vallási és politikai ideológiák, nemzetiségek, etnikai csoportok közötti szembenállásban, vagy egyszerűen a „Mi" és az "ők” közötti ellentétben.
– A háború alatt, de még ma is sok olyan gyerek van, akik nem tudnak iskolába menni. Mit tehet konkrétan az egyház e tekintetben?
A diákoknak muszáj lesz pótolniuk az elmaradásokat. Ezen már dolgozunk. Nyáron korrepetálást szerveztünk nekik. Emellett van egy nyári bibliaóra sorozatunk is. Ez kivaló lehetőség arra, hogy a gyermekekhez közel vigyük Isten szeretetét. A gyerekek saját tapasztalata számunkra fontos. A cél, hogy megtapasztaljanak magukról, Istennel és a többiekkel kapcsolatban valami fontosat. Azok az értékek, amelyeket a gyerekek Isten igéjéből megtanulnak, nagyon fontosak a jövőbeli fejlődésük szempontjából. A bibliaóra egy lerombolt, szétlőtt városban fény a sötétben. Szíria gazdasági és társadalmi összeroppanása és a súlyos krízis miatt sok gyerek elszalasztotta az esélyt, hogy megtanuljon olyan dolgokat, amik később elengedhetetlenek lesznek az életükben. Meggyőződésem, hogy az oktatást semmi sem helyettesítheti. Ezzel a gyerekekbe fektetünk, és egyben az országunk jövőjébe is. Eltökélt szándékunk jelentős mértékben hozzájárulni ahhoz, hogy fiataljaink és diákjaink a szír társadalomban egészséges egyénekként nőjenek fel.
– Miután a fegyveres harcok véget értek, alig hallunk valamit Aleppóról a hírekben. Hogyan tudunk mi Nyugatról leginkább hozzájárulni ahhoz, hogy a keresztyén közösség megerősödjön Aleppóban?
Egy dolog bizonyos: képtelenek vagyunk Aleppót egyedül újjáépíteni. Segítségre van szükségünk. A következő éveket biztos nem tudjuk nemkormányzati szervezetek és civilek támogatása nélkül átvészelni. Továbbra is nagy szükségünk van jól képzett terapeutákra és lelkigondozókra. Ebben nagy a hiány. Természetesen pénzre is szükségünk van, hogy a társadalom egészét, a közjót szolgáló programjainkat megvalósíthassuk. A legfontosabb viszont az, hogy emberekre van szükségünk, akik biztatnak minket a munka folytatására, amit, hisszük, Isten bízott ránk.
Külügyi Iroda
Forrás: www.pro-medienmagazin.de
Képek: Az örmény református iskolák közös tanévnyitója. Készítette Haroutine Selimian