Egyetlen órát

Vannak, akik diszkriminálnák őket, mások hasznot húznának belőlük, és olyanok is, akik segíteni próbálnak rajtuk. Így tettek azok a magyar fiatalok is, akik nemrégiben a menekültek helyzetét vizsgáló ifjúsági csereprogramban vettek részt Szicíliában több európai és közel-keleti ország önkénteseivel együtt.

Nyolc ország csaknem ötven fiatalja utazott május végén a Szicília szigetén található Vittoria nevű kisvárosba, hogy a menekülthelyzettel kapcsolatban tájékozódjon. Az európai és közel-keleti fiatalok csereprogramját az Olaszországban négy menekültmissziót működtető valdens egyház diakóniája kezdeményezte, hozzá csatlakoztak finn, magyar, francia, olasz, valamint török, libanoni, tunéziai és jordán szervezetek.

kép

Az Európai Unió ERASMUS+ programja által finanszírozott ifjúsági csereprogramon öt magyar fiatal is képviselte hazánkat, őket az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda delegálta a találkozóra. Egyikük, Sztojka Szabina korábban egy londoni menekültközpontban töltötte önkéntes évét, most református lelkésznek készül. Elmondása szerint a szicíliai találkozó egyik célja az volt, hogy a menekültkérdésre érzékeny fiatalok beleláthassanak abba, milyen problémákkal küzd a menekültek befogadásában élen járó Törökország, Jordánia és Libanon; mivel szembesülnek az olyan tranzitországok, mint amilyen hazánk is; hogyan kezelhetik a menekültkérdést a célországok, köztük Franciaország, és hogyan kapcsolódhatnának be a globális felelősségvállalásba az ebben a kérdésben periférián lévő államok, mint amilyen például Finnország.

„Mi, magyarok voltunk a nemzetközi csereprogramban az egyetlen egyházi partner. A résztvevők fele keresztyén volt, főleg a libanoniak és mi, de érkeztek szép számmal muszlimok is, ami teret engedett jó beszélgetések kialakulásának. De nemcsak vallásról esett szó közöttünk, hanem arról is, hogy a jómódú országok fiataljai érzik: hazájuk kevéssé veszi ki a részét ebből a globális problémából, az eleve szegény országok viszont több millió menekültet befogadnak" – számolt be Sztojka Szabina.

A cikk a Parókia Portálon folytatódik.

Jakus Ágnes, forrás: parokia.hu