Ítélet nélkül ül börtönben március óta hat ember Líbiában. Napjaik teljes bizonytalanságban telnek, még tárgyalásuk időpontja sincs kitűzve. Azzal vádolják őket, hogy olyan eszmét terjesztettek, amelynek célja „az alkotmányos elvek vagy a társadalmi rend alapvető struktúráinak megváltoztatása”. És hogy mi ez az eszme? A keresztyénség. A hat rab emlékezetében élénken élhet a számtalan atrocitás, ami a keresztyéneket érte az országban az utóbbi évtizedben.
A mai Líbia területét a keresztyénség viszonylag korán elérte, már az első században megjelentek Észak-Afrikában a hittérítők. A görög és római kolóniákkal tűzdelt területen az új vallás hamar megerősödött, de aztán a VII. századtól az iszlám fokozatosan kiszorította a térségből. Az elmúlt 1200 évben csak elvétve találhattunk keresztyéneket Líbia területén. Napjainkban a politikai és gazdasági káoszba süllyedt ország az ötödik helyen van az Open Doors keresztyén szervezet éves listáján, amely azokat az országokat rangsorolja, ahol a legveszélyesebb az élet a keresztyén hívők számára.
A keresztyénség, ha lassan is, de újra terjed Líbiában, ezért is reagálnak rá a helyi szélsőséges iszlamisták különösen erőszakosan. Vannak keresztyén közösségek, amelyek titokban találkoznak is, de még gyerekcipőben jár az egyház az országban. Az üldözés, amivel szembesülnek, egyaránt ered a hatalom csúcsától, a szélsőséges szervezetektől és a családtagoktól, szomszédoktól.
Huszonegy mártír
A hat, börtönbe vetett líbiai nem véletlenül féltheti az életét, az országban korábban is előfordultak kivégzések, bár ezek közül a legvéresebbet nem a kormányerők hajtották végre, hanem helyi dzsihadisták. 2015. január elején elraboltak húsz egyiptomi kopt keresztyént és egy ghánai munkatársukat. Lefejezésükről videófelvételt készítettek, és azt különböző weboldalakon közzé is tették.
Kopt mártírok Líbiában (festmény)
A felvételen hallható, ahogy többen közülük Jézus nevével az ajkukon haltak meg. Antoniosz Aziz Mina, Gíza akkori püspöke a Fides nemzetközi hírügynökségnek akkor azt mondta, ezzel olyan győzelmet arattak, amit semmilyen hóhér nem vehet el tőlük, az utolsó pillanatban elsuttogott név mártírságuk pecsétje. Maradványaikat csak két és fél évvel később találták meg egy tömegsírban. Mindannyiuknak hátra volt kötözve a keze.
Harmincötezer üldözött
Az Open Doors szervezet becslései szerint ma a hétmillió lakosú Líbiában valamivel több mint 35 ezer keresztyén élhet. A központi kormányzat nem képes fenntartani a rendet az ország egészében, az őshonos és ide látogató keresztyének is üldöztetéssel néznek szembe. Elrabolhatják és megölhetik őket a kisebb-nagyobb területeket uraló szélsőséges iszlamista csoportok és bűnszervezetek. Ha egy líbiai muszlim megpróbálna áttérni a keresztyén hitre, folyamatos zaklatásnak lenne kitéve, a családja és a közösség is nyomás alá helyezné. Ha pedig még téríteni is megpróbálna, valószínűleg le is tartóztatnák, vagy szélsőségesek áldozatává válna.
2021 októbere és 2022 szeptembere között az Open Doors szerint kétszáz keresztyént támadtak meg, tizenkilenc főt elraboltak és tizenötöt letartóztattak. Nyolc keresztyén építményt ért valamilyen támadás. A helyzetet súlyosbítja, hogy az ország nagyhatalmi játszótér is, a török–katari befolyás alá eső területeken nagyon erős a politikai iszlám, amely igyekszik alárendelni minden törvényt a saríának, az iszlám jognak.
Líbiában több mint egy évtizede állandóak az összecsapások
Számos szervezet mutatja be úgy a keresztyéneket, mint egy külföldi összeesküvés résztvevőit, akik a líbiai társadalom muszlim alapjait akarják aláásni. Hasonló képet mutat a közösségi média is, ahol valóságos gyűlöletkampányt folytatnak Jézus hívei ellen. A migrációs helyzet sem javít a keresztyének megítélésén, hiszen sok, Szub-Szaharából érkező keresztyén van azok között, akik Líbián át akarnak Európába jutni.
Terroristákhoz hasonlítva
A cikk elején említett hat embert akár halálra is ítélhetik, mert azt vallották, hogy terjesztették is a keresztyénséget. Őket egyébként nem együtt fogták el, hanem külön-külön az ország különböző pontjain csaptak le rájuk a hatóságok, és van köztük berber törzsből való is. Velük egyidőben két amerikai tanárt is letartóztattak, majd kiutasítottak őket az országból. Ők Tripoli egyik külvárosában oktattak angol nyelvet, de a líbiai belbiztonsági szolgálat szerint keresztyén térítőközponttá alakították át az iskolát.
Tankok Líbiában, Misrata mellett
A titkosszolgálat hivatalos sajtóközleményében úgy fogalmazott, hogy a líbiai nemzet alapja az iszlám, és ha valaki ezt támadja, azt nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik. „Igaz vallásunk támadása nem különbözik a terrorizmustól” – fogalmazott a szervezet.
A hat – egyes források szerint hét, vagy akár tizenkettő – elfogott líbiai keresztyén jelenleg is börtönben sínylődik, és közel sem biztos, hogy ép bőrrel kikerülnek onnan, vagy ők is mártírhalált szenvednek hitükért. Hosszú távon Líbiában addig nem fog jelentősen javulni a keresztyének helyzete, amíg a széttagolt országban mindenütt más az úr, Krisztus követőiben pedig mindenhol ellenséget látnak.
Jemenben az életével fizethet, aki keresztyénné lesz
A törzs és a család a legerősebb társadalomszervező erő a polgárháború tépázta Jemenben, ahol az iszlám jog tiltja a keresztyén hitre való áttérést. Ha a törvény valakire nem sújt le kellően, megteszi majd a család, hogy a „szégyent” lemossa. A keresztyének az országban állandó üldöztetést szenvednek el, hacsak nem külföldiek.