Bár az elmúlt időszakban a chilei alkotmányozási folyamatot a nemzetközi médiában sok helyen példaértékűnek nevezték, sőt chilei modellről beszéltek – a megválasztott perui baloldali elnök, Pedro Castillo is a chilei minta alapján ígért új alkotmányt –, amikor a szeptember 4-i népszavazáson az emberek az urnákhoz járultak, elsöprő többséggel utasították el az alkotmánytervezetet. A résztvevők 61,9 százaléka ellenezte és csak 38,1 százaléka támogatta az alkotmányozó nemzetgyűlés által összeállított javaslatot.
Ünneplő tömeg az alkotmánytervezet elutasítása után
A részvételi arány nagyon magas volt, Chilében kötelező részt venni a népszavazáson. Felmérések és elemzői vélemények szerint ráadásul a chileiek többsége szerint szükség lenne új alkotmányra, így még árulkodóbb az, hogy mekkorát bukott a tervezet. Így maradt érvényben az 1980-as alkotmány, amelyet azóta toldozgattak-foltozgattak, és amelyet még a Pinochet-diktatúra idején fogadtak el.
De hogyan és miért is bukott el a reformkezdeményezés? Az egész a metrójegyekkel kezdődött. 2019-ben azért kezdődtek tiltakozások, mert megemelték a metrójegyek árát. A főleg középiskolások és egyetemisták által szervezett tüntetésekhez aztán sokan csatlakoztak, és a követelések is kibővültek. Ennek nyomán a politikai erők megegyeztek egy új alkotmány elkészítésében. Kiírták a szavazást az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjainak megválasztására. Ahhoz, hogy valaki jelöltethesse magát, minden politikai tisztségről le kellett mondania, így kívánták garantálni a függetlenséget. Az indulók fele kellett, hogy nő legyen, így kívánták a női kvótát érvényesíteni. A választáson végül elsöprő többséget szereztek a különböző baloldali szervezetekből kikerült jelöltek a balközéptől a szélsőbaloldalig. Mivel a kétharmados többséghez nem kellett senkivel alkudozniuk, egyszerűen figyelmen kívül hagyták a legtöbb olyan javaslatot, amelyet jobboldalinak nevezhetnénk, és kompromisszumra csak a saját buborékjukban törekedtek. A chilei alkotmányozás tragédiája az lett, hogy a feladattal megbízott nemzetgyűlés tagjai „túltolták”, és olyan dolgokat próbáltak beleerőltetni a csomagba, amelyek egyszerűen elfogadhatatlanok voltak a többség számára.
Hosszan tartó tüntetések után indult el az alkotmányozási folyamat
Nagy figyelmet fordítottak a szociális ügyekre, és száznál is több alapjogot határoztak volna meg. Az ingyenes oktatáshoz, a nyugdíjhoz, a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a véleménynyilvánítás, a vallás és a világnézet szabadságához való jogon túl az alkotmány rögzítette volna a szabadidőhöz, a testmozgáshoz, az ételhez, a vízhez, a tiszta levegőhöz, a szexuális felvilágosításhoz, a kiberbiztonsághoz, a személyes adatok védelméhez, az ingyenes és teljes körű jogi tanácsadáshoz, a méltányos fizetéshez és a méltóságteljes halálhoz való jogot is. Egy teljes fejezetet szenteltek a környezetvédelem kérdésének is, és a tervezetben szerepelt, hogy a természet is rendelkezik jogokkal, amelyeket az állam és társadalom köteles megvédeni. Ezek között láthatóan vannak támogatható és megvitatható kérdések is. A probléma alapvetően a csomagban történt benyújtásban volt, hiszen rengetegen tudtak találni egy-egy vagy több olyan javaslatot, amellyel nem értenek egyet.
Voltak persze olyan elemek is, amelyek önmagukban is problematikusnak bizonyultak: teljesen át akarták alakítani például az ország felépítését, és sokkal közelebb került volna egy föderális szerkezethez, ahol az egyes régióknak nagyobb az autonómiája. Emellett többnemzetiségű államnak nyilvánították volna Chilét, egyenlő jogokat adtak volna az őslakos népcsoportok igazságszolgáltatásának a nemzeti bírósági rendszerrel. Mellette kvótákat vezettek volna be az állami cégeknél és hivataloknál az őslakosok és a nők számára.
Az abortusz megnevezése nélkül beszéltek a terhességmegszakításról abban a részben, ahol a szexuális és reprodukciós jogokat tárgyalták, amelyek között ott szerepelt a szabad döntés a saját testről és a szülésről. A szöveg azt sem határozta meg, hogy a terhességet hányadik hónapig lehetne megszakítani, így ez a kongresszus mindenkori összetétele szerint változott volna. Chilében nem olyan régóta lehetséges az abortusz, de csakis három esetben: ha a magzat életképtelen, ha az anya élete veszélyben van vagy ha nemi erőszak során történt a fogantatás. Ehhez képest óriási változást jelentett volna a teljesen szabályozatlan abortusz.
Új alkotmányt ma! – a táblán szereplő kívánság egyelőre nem teljesült
Egy másik megosztó kérdés volt a vízhez való jog. Latin-Amerika számos országában jelent problémát az ivóvíz árucikként való kezelése és a vízforrások privatizálása, ezekre jelentett volna választ a kezdeményezés a tervezet szövegezői szerint. Ugyanakkor az alkotmánytervezet törvénytelennek nyilvánított volna minden korábban kiadott vízhasználati engedélyt, ami nagyjából kétmillió munkahelyet érintett volna valamilyen módon a mezőgazdaságban.
Látható tehát, hogy a régi, sokszor kiegészített alkotmány egy újra cserélésének a lehetősége azért úszott el, mert a chilei baloldal a saját politikai programját akarta megvalósítani kompromisszumok nélkül egy a nemzet érdekében végzett szolgálat köpenyébe rejtve. Gabriel Boric elnök ígéretet tett az alkotmányozási folyamat folytatására, de sokan az ő kudarcának is tekintik a népszavazás eredményét. A januárban nagy többséggel megválasztott, 36 éves baloldali elnök arra kérte az összes politikai erőt, hogy „állapodjanak meg egy új alkotmányozó folyamat határidejéről, ami bizalmat ébreszt és egyesít bennünket”, és szülessen meg több párbeszéddel egy olyan szöveg, ami jobban egyesíti az országot.
A „chilei modell” kudarcot vallott. Már ha még használják majd ezt a kifejezést arra, hogy egy baloldali többségű nemzetgyűlés kompromisszumok nélkül megpróbálja ráerőltetni az emberekre a „progresszív” újításokat egy általános alkotmánytervezetbe csomagolva. Azt pedig csak remélni lehet, hogy a chileiek hamarosan szavazhatnak egy olyan alkotmánytervezetről is, amelyet a többség elfogadhatónak tart majd, és amely például az abortusz kérdésében nem áll majd ilyen messze a keresztyén ember számára elfogadható szabályozástól.