Az élet gazdasága a világjárvány idején

„Az élet gazdasága a világjárvány idején” című konferencia elsősorban a koronavírus okozta krízis társadalmi, gazdasági és ökológiai hatásaival foglalkozott, különös figyelmet fordítva a krízisben rejlő lehetőségre. Az előadók ugyanis arra keresték a választ, hogy járvány egyben esélyt is jelent-e a gazdasági és pénzügyi világrendszer kritikus értékelésére, valamint a teljes emberi közösség és az egész teremtett világ jólétét szolgáló átalakítására.

A konferencián 25 gazdasági szakember, teológus; a társadalmi igazságosság szószólói és egyházvezetők vettek részt, akik a krízis tépázta keretrendszert megalapozó, valamint életben tartó történelmi és politikai tényezőkről vitáztak.

Napirenden volt a globális krízis teológiai, etikai és erkölcsi értékelése, illetve az elkerülhetetlen rövid- és hosszútávú szakpolitikai változások, intézményi és rendszerszintű átalakulások, amik egyrészt a szenvedés megelőzését, másrészt a kiváltó okokkal való kritikus szembenézést szolgálják.

Chris Ferguson, a REV főtitkára arra emlékeztetett: az „aktuális globális forgatókönyv arra hív minket, hogy felmutassuk és tovább vigyük az Új Nemzetközi Pénzügyi és Gazdasági Rendszer (NIFEA) központi vízióját és témáit, amelyek lényegüknél fogva a mélyreható strukturális átalakítást szolgálják”. A kanadai főtitkár konkrét témákat is említett: „fel kell vetnünk az adósság és az adók kérdését. A következő lépések, a rövidtávú intézkedéseket is beleértve, csak radikálisak lehetnek” – fogalmazott.

„A koronavírus-járvány kijózanító fényében még inkább szembeötlik a bevételek és javak súlyos egyenlőtlensége a világban. De tisztán látjuk a nemek közötti drámai egyenlőtlenségeket és gazdaságaink generációs megosztottságát is” – jelentette ki az EVT főtitkárának helyettese, Isabel Apawo Phiri.

„A világjárványra adott válaszaink minden további nélkül jóbbá tehetnék a világot és alapvető változást hozhatnának az életmódunkban, elegészen addig, hogy mit eszünk és veszünk, mit termelünk, hogyan osztjuk szét a javakat és mibe fektetünk be” – emlékeztetett a malawi teológia professzor.

Collin Cowen, a Világmissziós Tanács (CWM) főtitkára a krízisre való felkészületlenségünket a gondolkozásmódunk korlátozottságára és önzőségünkre vezette vissza. Dániel könyvére utalva úgy fogalmazott, hogy „a világjárvány formája és mélysége talán elhomályosította a tekintetünket, de a feliratok már régóta ott voltak a falon és mindegyik valamilyen globális katasztrófa bekövetkeztére utalt, ami felkészületlenül ér majd minket, mert az önnön érdekünket szolgáló nacionalizmus, a szegényekkel szembeni érzéketlen közömbösség, az idegenellenes érzület és viselkedés foglal le minket. Persze, hogy önnön világunk rabjaként nem voltunk felkészülve egy ilyen méretű katasztrófára.”

„A gazdasági rendszereinknek az embereket a nyereség elé kell helyezniük. Nem szabad megfeledkeznünk a kötelességünkről, hogy az embere megélhetését és alapvető szükségleteit megvédjük és biztosítsuk” – tette hozzá Martin Junge, a Lutheránus Világszövetség (LWF) főtitkára. „A COVID-19 ezen túl teológiai és etikai megújulásra kell indítson minket, arra, hogy szembenézzünk az egyenlőtlenséggel és szegénységgel, mérlegeljük azokat a közpolitikákat, amelyek elegendő forrást biztosítanak mindenki számára és egyenlő hozzáférést az egyészségügyi szolgáltatásokhoz. Most van itt az ideje, hogy újult erővel szánjuk oda magunkat erre az eszmecserére” – sürgette Junge.

A webkonferencia a négy nagy ökumenikus szervezet által jegyzett NIFEA kezdeményezés újabb állomása volt. A mozgalom egy olyan alternatív gazdasági rendszer előmozdítására törekszik, amelyet a társadalom peremén élő, a szociális-gazdasági és politikai döntésekből kiszorított közösségek inspirálnak. Az áprilisban megtartott két ülés eredményeként a meghívó szervezetek vezetői közös üzenetet fogalmaztak meg, amelyet álláspontjuk érvényesítésére használnak a pénzügyi és gazdasági szervezetekkel, többek között a Valutaalappal, Világbankkal, G20 és az ENSZ vezetésével folytatott jövőbeli egyeztetéseken.