A dokumentum hátterében tulajdonképpen két munkafolyamat kapcsolódik össze. Az egyik ilyen folyamat az egyház természetéről szóló párbeszéd, amelynek kezdetei tulajdonképpen az ökumenikus mozgalom eredetéhez nyúlnak vissza: ahhoz a kérdéshez, hogy hogyan és milyen mértékben lehet közelíteni egymáshoz a különböző egyházak önértelmezését. A Hit és Egyházszervezet mozgalom hagyományosan elsőrendű feladatának tekintette az egyházról szóló teológiai tanítás kutatását és ökumenikus szempontú kidolgozását az egyházak egysége előmozdításának szolgálatában. Ebbe a folyamatba illeszkedik „Az egyház természete és rendeltetése" (1998) című ekkléziológiai tanulmány, mely kísérletet tesz arra, hogy rögzítse az egyházról szóló tanítás területén fennálló egyetértést a különböző felekezetek és teológiai irányzatok között, és leírja a véleménykülönbségeket is.
Az irat második változata már az egyház természete mellett az egyház küldetését is középpontba állítja. Ennek a munkának az eredményeként 2005-ben megjelent „Az egyház természete és küldetése". A Hit és Egyházszervezet Bizottság ezzel együtt felhívással fordult a tagegyházakhoz, az ökumenikus társszervezetekhez, valamint a teológiai tudományosság központjaihoz szerte a világon, hogy szóljanak hozzá ehhez az irathoz annak érdekében, hogy világosabb kép alakuljon ki arról, hogy mely területeken beszélhetünk konszenzusról, és mely területeken szükséges a kérdések további megvitatása.
A több éves munka eredményeként született meg az „Egyház: az egységes vízió felé". John Gibaut, a Hit és Egyházszervezet Bizottság vezetője szerint a konszenzusos dokumentum jól mutatja, hogy a Bizottság tagjai egyetértenek abban, hogy mit jelent Jézus Krisztus egyetlen egyházának a tagjának lenni, melynek küldetése hogy Krisztusra mutasson. A dokumentum nyilvánossá tétele előtt a tagegyházakhoz kerül áttekintésre és formális véleményezésre.
Az egyház természetének és küldetésének témája nemcsak az Egyházak Világtanácsának fontos kérdése, de az európai protestantizmus számos olyan törekvésében visszaköszön, amelyben akár a konkrét helyen és időben, egy adott egyháztest ekkléziológiai útkeresése – például a Vesztfáliai Egyház megújulási törekvése –, akár egy nagyobb ökumenikus szervezetnek – például az Európai Protestáns Egyházak Közösségének – az egyház megújulásáról szóló közös dokumentum-tervezete kapott lényegi szerepet („Ecclesia Semper Reformanda"). A Magyarországi Református Egyház Zsinata által felállított Egyházi Jövőkép Bizottság munkája is a maga részéről ökumenikus visszhangra talál a világ keresztyénségének/protestánsainak számos olyan törekvésében, amelyben Krisztus egyháza a hiteles formai és tartalmi bizonyságtétel, ekkléziológiai megújulás lehetőségeit keresi. Érdemes lesz tehát a figyelmet az ökumenikus mozgalom eme új dokumentumára, valamint az azt követő reakciókra irányítani, természetszerűen is keresve és felmutatva azon lehetséges kapcsolódási pontokat, amelyek a hazai keretek között iránymutatást és segítséget nyújthatnak.
Iszlai Endre