Néhány hónappal azután, hogy Moszul felszabadult az Iszlám Állam (ISIS) hatalma alól, a várostól mintegy 20 kilométerre egy szerzetes tekintett a távolba a meredek hegyoldalba kapaszkodó Mar Mattai kolostor udvaráról. Még a kőre cseppenő víz hangját is hallani lehetett. Néhány nappal azelőtt az égbolt még az ISIS által felgyújtott olajkutak füstjétől volt ködös. A szerzetesek és püspökük végignézték, ahogy elfoglalták a közeli keresztyén városokat. Amikor a harcosok már csak 5 kilométerre voltak, azt tették, amit elődeik évszázadok óta: felkészültek a legrosszabbra. – Úgy gondoltuk, ha bántanak, az nekünk jutalom lesz – mondta Juszuf szerzetes a mártíromságra utalva. Végül nem így lett. Kurd pesmerga fegyveresek megállították az ISIS előrenyomulását, a kolostor, amely 1600 év történelmi eseményeinek szemtanúja és túlélője, megmenekült. – Egy nagyobb terv részletét látjuk, mégpedig hogy kiűzzék a keresztyéneket a Közel-Keletről – érvelt a szemtanú. – De a saját jövőm itt, a kolostorban és Irakban sem kétséges. Lehet, hogy én leszek ezen a földön az utolsó keresztyén.
Irak északi részén, Moszultól 20 kilométerre fekszik a 363-ban alapított Mar Mattai kolostor, az egyik legrégebbi keresztény rendház
A keresztyének zöme elmenekült azokról a földekről, ahol az Ószövetség prófétái vándoroltak, ahol Jézus Krisztus prédikált, ahol a „haldokló közösségek” némelyike azt vallja, közvetlenül Jézus tanítványaitól származnak. Néhányan a bizonytalan jövő reményébe kapaszkodva igyekeznek kitartani.
Az iszlám fundamentalista csoportok – elsősorban az Iszlám Állam (ISIS) – feldúlták Irak és Szíria egyes részeit, és a kihalás szélére sodorták az amúgy is megtizedelt keresztyén lakosságot. A keresztyének két évezrede élnek az arab világban, és már a muszlimok előtt is jelen voltak, az európai gyarmatosítók megjelenése előtt is fontos részét képezték a Közel-Kelet kultúrájának. A térség keresztyéneinek helyzete igazán a keresztes háborúkat követően rendült meg, majd tovább romlott az alacsony születési arány, a kivándorlás, egyes helyeken az üldözés és az erőszak együttes hatása miatt. Ma a Közel-Kelet és Észak-Afrika lakosságának 93 százaléka muszlim. Nem először szembesülnek tehát hatalmas veszteségekkel, a múlt mészárlásait túlélték, de néhány országban lehet, hogy ez a válság most végzetes lesz.
Irakban a keresztyének úgy tartják, ők a világ egyik legrégebbi közössége. Földjük az ősi hit bölcsője, a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti terület, amely a Szentírás teremtéstörténetének helyszínéül szolgált, itt virágzott egykor az Édenkert, Ádám és Éva megkísértésének helye, itt élt Ábrám, aki Ur városában, a káldeusok földjén nevelkedett.
A keresztyének csoportja ma káldeusokból, asszírokból, örményekből, ortodoxokból és protestánsokból áll. Miközben a keresztyének és más vallási kisebbségek a környező országokban diszkriminációt és üldözést szenvedtek, ezeket a csoportokat az akkori iraki elnök, Szaddám Huszein kormányzati rendszere nem bántotta. Szaddám az iszlám szunnita ágához tartozott, amely az irakiak kevesebb mint 40 százalékát képviselte. Kisebbségi kormánya idején a keresztyének viszonylagos védelmet és közel azonos jogokat élveztek az iraki muszlim többséggel. Ez egyfajta társadalmi szerződés volt Irakban, vagyis a keresztyének megértették, ha nem avatkoznak bele a politikába, akkor jó életet is élhetnek. Sokan nem azért támogatták az elnök rendszerét, mert egyetértettek a politikájával, hanem féltek az alternatívától. A keresztyének soraiból számtalan üzletember, orvos, ügyvéd, mérnök került ki. Néhány kiválasztott a politikai elit tagja lett, mint például Tariq Aziz, aki Szaddám alatt külügyminiszterként és miniszterelnök-helyettesként politizált.
Szíriai keresztyén lányok Aleppóban
Az iraki háború előestéjén az országban a keresztyének számát 1,4 millióra becsülték (a lakosság mintegy hat százaléka). A helyzet azonban gyökeresen megváltozott a 2003 és 2011 között lezajlott iraki háború után: a sorozatos üldözés miatt számuk ma száz-kétszáz ezer körül lehet. Az amerikai megszállás és az azt követő kaotikus évek alatt az ISIS létrehozta kalifátusát, és ezzel jelentős területet hajtott uralma alá. Fosztogatásait kiterjesztette szinte mindenkire, beleértve az ellenséges szunnitákat, de különösen a keresztyéneket, jazidikat és más vallási kisebbségeket. A keresztyének között gyakorlatilag népirtást hajtott végre, harcosai házról házra jártak, és a keresztyének otthonainak és üzleteinek ajtaját az arab ن (noon) betűvel jelölték meg, amely a Koránban a keresztyénekre használt ’naszara’ szó első betűje.
Ez ősi utalás a názáreti Jézus követőire. A bélyeg súlyos jelentést hordoz: térj át, fizess adót vagy megölünk.
A gyilkosságok, emberrablások, kínzások és robbantások mindennapossá váltak. A templomok és emlékművek lerombolása egyes esetekben a nyilvánosság előtt zajlott. A nemi erőszak is széles körben elterjedt, jazidi és keresztyén lányok százait hurcolták el szexrabszolgának. Ahogy az ókorban, ingóságokként adták és osztották el őket. A többször megerőszakolt nőknél akut mentális zavarok, sőt teljes mentális összeomlás is kialakult. Sok keresztyént az iszlámra való áttérésre kényszerítettek, ami az ateisták számára jelentéktelennek tűnhet. De a lelkiismeret megsértése a szellemi nyugtalanság olyan állapotát eredményezi, amely megtöri a hitet, Isten és az ember legintimebb kapcsolatát.
Damaszkuszi hangulat
Sorra estek el a keresztyén városok, megesett, hogy keresztyén lakóikat buszokba gyűjtötték és egy távoli helyre szállították, ahol magukra maradtak, néha a sivatag közepén, élelem és víz nélkül. Az ország északi részén fekvő Moszulból, amely Irak második legnagyobb városa, több mint százezer keresztyén menekült el távoli falvakba. Az itteni keresztyének elszenvedték a perzsák, kurdok és törökök invázióit, de minden üldözés után talpra álltak. Ez részben a hagyományukból fakad: hisznek a földjükhöz való szent jogukban. Voltak, akik Erbílen kívüli menekülttáborokban kötöttek ki, megint mások északabbra, Dahúkba mentek. Néhányan hetekig aludtak a földön Ankavában, mielőtt ideiglenes otthont találtak. Karakos csatatérré vált, az utcákon robbanóöveket és -mellényeket viselő ISIS-fegyveresek közelharcot vívtak az iraki hadsereg katonáival.
A városban a keresztyének száma ötvenötezer főről tízezerre csökkent.
Hiába szenvedett 2017-ben a szélsőségesek kalifátusa katonai vereséget, hiába szabadult fel Moszul, a keresztyén családok továbbra is pánikban és aggodalomban élnek.
Tavaly a város egyetlen megmaradt temploma tartott heti egy vasárnapi istentiszteletet a mindössze néhány tucat családra apadt keresztyén közösségnek.
Fiatalok az Emmanuel örmény református gyülekezetben Aleppóban
A Ninivei-síkságra, ahol Jónás próféta prédikált, elkezdtek visszaszivárogni a keresztyén családok, de továbbra is erősen érzékelhető a politikai és a társadalmi feszültség, a traumák hatalmasak. Az emberek elfáradtak és még évekre van szükségük ahhoz, hogy talpra álljanak. Mustafa al-Kadhimi miniszterelnök 2020. május 7-i hivatalba lépése óta több alkalommal is kifejezte szándékát, hogy megállítsa a keresztyének elvándorlását és bevonja őket az ország újjáépítésébe, hiszen az iraki társadalom fontos részét képezik. A biztonság hiánya, valamint a helyi milíciák és ellenséges csoportok folyamatos zaklatása, megfélemlítése és követelései azonban továbbra is fenyegetik az iraki keresztyén közösséget.
Szíria a keresztyénség bölcsője, a Közel-Kelet másik fontos országa, ahol az arab tavasz előtt jelentős keresztyén kisebbség élt. Az egyiptomi kopt közösség mellett a szíriai keresztyének töltötték be a legjelentősebb szerepet a térségben. Szíria lakosságát hét fő csoport alkotja: a szunnita muszlimok, a síita muszlimok (alaviták és izmaeliták), a keresztyének, a drúzok, a kurdok, a cserkeszek, valamint a hontalan palesztin menekültek és leszármazottaik.
A keresztyének Szíria földjén nem bevándorlók, ők az országalapítók és az őslakosok.
Az ország lakosságának nyolcvan százalékát tették ki, mielőtt az iszlám a 7. században megérkezett. Itt tért meg Saul a damaszkuszi úton, Pál első missziói útja Antiókhiába vezetett, amely az ókori Szíria része volt, ma Törökországban található. A hívőket ezen a helyen nevezték először keresztyéneknek (ApCsel 11, 26). A 2. és a 4. század között Antiókhiában teológiai iskolát alapítottak. Az ország hosszú ideig a keresztyének menedéke volt, különösen az első világháború után, illetve az Irak elleni amerikai támadást követően. Különböző ősi, bár egyre fogyatkozó közösségei élnek a területen, közöttük szír ortodoxok, maroniták, asszírok (káldok), latinok, protestánsok, görög ortodoxok, melkiták és örmény ortodoxok. Más etnikai és vallási közösségektől eltérően a szíriai keresztyének az ország egész területét benépesítették.
Éledő remény a romos házak között Aleppóban
A 2011-ben indult forradalmi hullámot megelőző időszakban Szíriában viszonylag kielégítő volt a keresztyének helyzete, amiben szerepet játszott az Aszad família politikai hatalma. Az egyház és a politikai vezetőség közötti szövetséget az 1970-es években a radikális iszlamista csoportoktól való félelem is megerősítette, különösen miután a kormányon lévő Baasz Párt és a Muszlim Testvériség 1978 és 1982 között szembefordult egymással.
A 2010 decemberében Tunéziából induló, majd egy hónappal később Egyiptomon is átvonuló népfelkelési hullám sok szíriai fiatalt, köztük keresztyéneket is magával sodort, és 2011 márciusában Szíria is csatlakozott az arab tavaszhoz a kormány elleni első tüntetéssel. A forrongásból hamarosan a modern kor egyik leghalálosabb és legpusztítóbb polgárháborúja lett. Külföldi hatalmak kezdtek állást foglalni, pénzt, fegyvereket, katonákat küldtek, és a káosz súlyosbodásával olyan szélsőséges dzsihadista szervezetek is bekapcsolódtak a küzdelembe – saját céljaik elérése érdekében –, mint az al-Kaida, az ISIS vagy az al-Kaida helyi ága, az al-Nuszra Front. Az ISIS alig egy év alatt nagy területekre terjesztette ki az ellenőrzését. A polgárháború sújtotta Szíria 22 milliós lakosságának több mint fele elmenekült otthonából. Korábban a szíriai keresztyének a teljes lakosság 15 százalékát tették ki, jelenleg a becslések szerint számuk nem haladja meg a 2 százalékot. Csak Aleppóban több mint harmincötezer építményt rongáltak meg vagy romboltak le, mielőtt a kormány 2016 végén visszafoglalta.
Vasárnapi iskolás gyermekek az aleppói örmény Béthel Gyülekezetben
2014 szeptemberében az Egyesült Államok egy kiterjedt nemzetközi koalíció élén légi háborút indított az ISIS ellen. 2017 végére egész Szíriában sikerült felszabadítani a megszállt területeket. 2021-re katonai patthelyzet alakult ki az országban: felosztották négy-öt területre, amelyeket különböző erők ellenőriznek, és többségük harmadik államok támogatását élvezi.
– A keresztyén jelenlét, a keresztyén hit minden tekintetben csökken ezen az ősi területen – mondják a helyiek. – De a mi gyökereink itt vannak. A keletről nyugatra költöző emberek asszimilálódnak, mi pedig örökre eltűnünk. A Nyugat a technológia, a tudás. A Kelet hagyományosabb. Ha itt valamit lerombolnak, azt soha többé nem lehet újjáépíteni.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!