Virtuális tanácskozáson vitatták meg egymással a kontinens protestáns egyházainak képviselői a járványhelyzetben szerzett tapasztalataikat, teológiai belátásaikat és számoltak be arról, hogyan reagált közösségük a pandémia okozta társadalmi kihívásokra. Az online konferencia több mint nyolcvan résztvevővel zajlott március 17. és 19. között.
Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE), a Református Egyházak Világközösségének európai régiója (REV Európa) és a Svájci Református Egyház (SEK) közös szervezésében megvalósult tanácskozás első napján helyi esettanulmányok hangzottak el spanyol, svéd, magyar és brit egyházi képviselőktől. Ezt követően Torsten Meireis berlini rendszeres teológiai professzor, a GEKE etikai tanácsadótestületének vezetője mutatta be azt a hamarosan magyarul is megjelenő, Egyházak együtt a járványban című kiadványt, amelyik mintegy sorvezetőként szolgál majd az egyházak párbeszédében az elkövetkező hónapokban. A szakértői hálózat tanulmánya, amelynek elkészítésében Fazakas Sándor debreceni szociáletika professzor, a munkacsoport magyar tagja is részt vett, „protestáns nézőpontból kínál útmutatást olyan etikai témákban, amelyek a koronavírus-járványból következnek, vagy annak körülményei között hangsúlyosabbá váltak”. A tanulmány az egyház küldetésének négy alapvonása mentén az istentisztelet, diakóniai szolgálat, tanúságtétel és közösség fogalmai alatt tárgyalja azokat teológiai és szociáletikai kérdéseket, amelyekkel az egyházak a járványhelyzetben a korábbinál is sürgetőbben szembesültek.
A Covid-19-járvány nemzetközi és sokoldalú jellege továbbra is kihívást jelent az egyházaknak, megmutatja erősségeiket és gyengeségeiket. Istennek Krisztusban való kegyelmét tanúsítva egyházakként Isten vezetéséért imádkozva felelünk a kihívásokra, követve az egyház misszióját a leiturgiában (istentisztelet), a diakóniában (szolgálat), a martüriában (tanúságtétel) és a koinóniában (közösség)…
Az egyházak, válaszul a járvány által keltett félelemre, Istenben bíznak, kinyilvánítják hitüket, és szeretetben cselekednek. Felelősségvállalásra és útmutatásra kapunk indíttatást ebben a helyzetben. Hitünk szolidaritásra hív, továbbá arra, hogy tartózkodjunk a bűnbakkereséstől és attól, hogy a járványt Isten büntetéseként magyarázzuk.
(Részlet a hamarosan magyar nyelven is megjelenő dokumentumból)
A konzultáció lehetőséget biztosított intenzív kiscsoportos eszmecserére a négy témakör kapcsán, amelyeken a rendkívüli istentiszteleti gyakorlat, a társadalmi tanúságtétel kritikus kérdései, a diakóniai szolgálat kihívásai, valamint a szolidaritás és közösség konkrét példái kerültek terítékre.
„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2 Tim. 1,7)
A konferenciát Ulrich Körtner bécsi református szociáletika professzor előadása zárta le Bizalom a krízis idején címmel, aki Pál apostol szavaiból kiindulva adott átfogó kitekintést a járványhelyzet teológiai és társadalmi vetületeiről.
Az egyházaknak a digitális eszközök használatára való rohamszerű áttéréssel sikerült kreatív és hatékony megoldásokat találniuk az istentiszteleti alkalmak közvetítésére azokban az időszakokban, amikor a fizikai találkozásra nem nyílt lehetőségük. Ez a tapasztalatok szerint érvényes többségi és kisebbségi egyházakra, városi és vidéki gyülekezetekre egyaránt. Az egyházak a lelkigondozói és diakóniai szolgálatukat is megerősítették, különösen az idős és elszigetelt emberek és hozzátartozóik esetében. Sokaknak nehézséget okoztak a temetésekre vonatkozó korlátozások, illetve a gyülekezeti éneklést érintő tiltás, amit a szabad vallásgyakorlás és állampolgári jogaik korlátozásaként éltek meg. Az egyházak aktívan felléptek a járvány kritikus társadalmi következményeivel szemben; a növekvő családon belüli erőszakkal, az oktatási egyenlőtlenség veszélyével, vagy az oltóanyaghoz való egyenlőtlen hozzáféréssel szemben világszerte.
A résztvevők kritikusan értékelték a gazdasági szabadság gyakorta tetten érhető elsőbbségét az egészségügyi ellátásra való egyéni joggal szemben, ahogy azt is, hogy a fizikai egészség mellett a krízis mentális egészségre gyakorolt hatása általában háttérbe szorul. Mindez része a tanulságoknak, amiket az egyházak az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján vontak le és a kiértékelés során a jövőben is szem előtt tartanak majd. A cél pedig nem lehet az, hogy visszatértjünk a korábbi „normalitáshoz”, ehelyett a krízis hosszútávú hatásait kell felelősen mérlegelnünk, a szociális, ökológiai és gazdasági fenntarthatóság és igazságosság szempontjainak feltárásával és érvényesítésével.
A konferencia résztvevői végül önkritikusan értékelték az egyházak társadalmi-politikai szerepének jelentőségét, és erre vonatkozó igényüket. Egyetértés volt a tekintetben, hogy rendszerszintű befolyás, politikai relevancia önmagában nem mértéke annak, hogy az egyházak mennyiben töltik be Isten evangéliumából fakadó küldetésüket. Az egyházak felelőssége az is, hogy az egyes körökben megfogalmazott apokaliptikus előrejelzésekkel szemben erővel, szeretettel és józanul szóljanak meg, elutasítva a vírustól való páni félelemet éppúgy, mint az orvostudomány fejlődésébe vetett hiten alapuló kockázatmentes társadalom ábrándját.
A világjárvány végül magát az istenképünket is kérdőre vonja. A krízisre a párbeszédben résztvevő egyházak nem Isten büntetéseként tekintenek, hanem az „Isten egyetlen Igéjébe” vetett hit próbatételeként, „akit nekünk egyedül hallgatnunk, akiben életünkben és halálunkban bíznunk, és akinek engedelmeskednünk kell” – ahogy a Barmeni Nyilatkozat fogalmaz. Az erő, szeretet és józanság lelke semmi esetre sem azonos a gondatlansággal, érzelmi rajongással és tétlenséggel, hanem – Bonhoefer szavaival – tanúságtételre hív: Krisztus feltámadásából és a húsvéti reménységből „friss, tisztító szél támad a mai világban”.
„Húsvét? Mi bizony inkább a meghalást látjuk, mint a halált. Hogy miként kezeljük a meghalást, számunkra fontosabb a halál legyőzésénél. Szókratész legyőzte a meghalást, Krisztus viszont a halált győzte le, mint utolsó ellenséget (1Kor 15,26). A meghalás legyőzése még nem azonos a halál legyőzésével: a meghalás legyőzése az emberi lehetőségek körébe tartozik, a halál legyőzése viszont a feltámadás. Nem a meghalás művészetéből (ars morendi), hanem Krisztus feltámadásából fújhat friss szél, tisztító szél a mai világban.
Sok minden megváltozna, ha ezt valóban hinnénk néhányan, és földi ténykedésünkben ehhez igazodnánk! Hiszen a húsvét azt jelenti, hogy a feltámadás fényében élünk. Te is észrevetted, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy miből él? A lelkek zavarodottsága (perturbatio animorum) rendkívüli mértékben elterjedt. Öntudatlan várakozás ez a megváltó, felszabadító Igére, bár annak talán még nem jött el az ideje, hogy meg is tudják hallani. De el fog jönni, s a mostani Húsvét talán az egyik legutolsó nagy alkalom, hogy jövőbeni feladatunkra felkészüljünk. Kívánom, hogy ennek a mostani nélkülözés közepette is szívből tudj örülni.” (Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek, Tegel, 1944. március 27.)
A teológiai párbeszéd folytatásaként a szervezők október 8. és. 10 között Rómába, a valdens teológiai akadémiára várják a résztvevőket, ahol reménység szerint már személyesen folytathatják a megkezdett eszmecserét.
Kiadványt és a konferencia dokumentumait a GEKE a honlapján tette közzé, ahol Ulrich Körtner angol nyelvű előadása is elérhető.
Forrás:
www.leuenberg.eu