Az I. világháborút követően az újonnan kialakuló világrendben százezrek kerültek új hazájukban nemzeti és vallási kisebbségi helyzetbe. Ez különösen is Kelet-Közép Európa országait és társadalmait érintette, köztük magyar református egyházunkat a Kárpát-medencében.
A Debreceni Református Kollégium világháborús domborműve (fotó: Szirák Sára)
A Közgyűlés köszönetét fejezi ki azért, hogy az Európai Protestáns Egyházak Közössége (EPEK/GEKE) − 2018. szeptember 8−13. között Baselben tartott 8. Nagygyűlésén első ízben – közös nyilatkozatot fogadott el az I. világháború következményeivel kapcsolatosan. Egyetértve az EPEK állásfoglalásával egyházunk is vallja, hogy az evangélium fényében egyetlen népet vagy nemzetet sem lehet végérvényesen besorolni a tettesek vagy áldozatok kategóriájába. Ugyanakkor a történelmi egyházaknak fel kell tenniük az önkritikus kérdést: a 20. század konfliktusainak idején hol osztoztak fenntartás nélkül a háború iránti általános lelkesedésben, hol voltak annyira elfogultak a politikai, világnézeti és nemzeti korszellem iránt, hogy képtelenek voltak koruk társadalmi folyamatait teológiai szempontból elemezni és a jogfosztottak pártjára állni? Következésképp a békére és az erőszak nélküli konfliktusmegoldásra való intésnek, illetve nevelésnek ma is állandó részét kell képeznie az egyház őrállói-prófétai szolgálatának.
Az Egyházkerületi Közgyűlés sajnálattal állapítja meg, hogy egyes országokban testvéreink manapság is arra kényszerülnek, hogy kisebbségi létben a jogaik elismertetéséért küzdjenek, továbbá azért a lehetőségért, hogy nyelvi, vallási és kulturális önazonosságukat ne csak egyénileg, hanem kollektív módon is gyakorolhassák és megőrizhessék.
Az Egyházkerületi Közgyűlés fontosnak tartja, hogy az EPEK tagegyházai tudnak erről a történelmi tapasztalatról és segíteni kívánják e tapasztalatok feldolgozását, valamint szorgalmazzák, hogy kisebbségi sorsban a protestáns gyülekezetek – a megbékélt különbözőségek jegyében – a „híd" szerepét töltsék be felekezetek, népek és nemzetek között.
A mai világpolitikai helyzet merőben más, mint száz évvel ezelőtt volt. Mégis van repedés és megosztottság Európa társadalmaiban, népei és egyházai között. Ezek a törésvonalak viszont sok esetben, közvetve bár, de összefüggésben állnak a száz éve történt eseményekkel és azok következményeivel, politikai és kulturális változásaival. Ezért elengedhetetlen feladatnak tartjuk e folyamatok kritikus-önkritikus vizsgálatát, igazságosabb életfeltételek kialakítását és az együttélés kultúrájának jobbítását, melynek megvalósulásához a Szentlélek bátorító erejét kérjük Isten Igéjével: „Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" Zsolt 46, 7-11a
Debrecen, 2018. október 26.
A Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűlése