Őszintén Isten felé fordulva – az Instagramon is

Honnan jött a @hallgatlak ötlete? Mi inspirálta, volt-e bármilyen előképe az oldalnak?

Úgy négy-öt éve, még egyetemista koromban volt egy periódus, amikor sok mindent megkérdőjeleztem az élettel, a szakmával kapcsolatban, és szükségét éreztem annak, hogy valamilyen formában megfogalmazzam gondolataimat, hogy kiadjam magamból a feszültséget, esetleg könnyebben feldolgozhassam mindazt, amivel vívódtam. Az „írd ki magadból” elvet követve született meg a @hallgatlak – egy keresztény designer morzsái. Keresztyén, mert református vagyok, kiskorom óta részt veszek a szolgálat valamilyen formájában, ez az identitásom alapja, amiért nagyon hálás vagyok. A morzsák pedig arra utalnak, hogy a legtöbb bejegyzés néhány szóból vagy egy félmondatból áll: „Írd át álmaim”, „Vajon Isten szokott-e énekelni?”, „Folytatása következik”, „Én próbálok türelmes lenni” és a többi.

A haiku formátumú poétikus szövegrészek azóta nagyon gyakoriak az Instagramon.

Akkor még nem volt annyira elterjedt ez a fajta verselés, talán egyedül az @egysorosok használt hasonló „stratégiát” az ismertebb oldalak közül. Most már nagyon sok az ilyen oldal, aminek én kifejezetten örülök, de azért jó arra gondolni, hogy az elsők között lehettem, akik ezt meghonosították a közösségi médiában. Viszont ez nem volt tudatos. Valóban sokat foglalkoztam keresztyén közösségi médiával és tartalomgyártással, a @hallgatlak viszont egy sokkal természetesebb folyamat része. Nem terveztem el előre, az élményeim, kérdéseim, hangulatingadozásaim alapján írtam. Így lehetett őszinte és természetes.

Nekem az a benyomásom, hogy az Istennel való közvetlen kapcsolat megélése köré íródott, íródik az oldal.

Igen is, meg nem is. A bejegyzések mögött sok minden lehet, gyakori például az imafoszlány: „Találkozni jöttem veled”, „Álomra fejemet nyugodtan eresztem”, „Köszönöm, hogy megteremtetted a focit”. Vagy éppen Isten válasz: „Büszke vagyok rád”, „Ne okoskodj annyit”. Olykor ember és ember közötti mondatokat fogalmazok át, de beszélek sok egyéb témáról is, ami engem érdekel: közéleti kérdések, foci, szerelem, család. Talán mindenkinek kicsit mást jelent egy-egy bejegyzés, de ez nekem nagyon tetszik. Mindenről írok, ami számomra izgalmas és amiről úgy gondolom, hogy másnak is érdekes lehet. Éppen ezért nem mindig kimondottan az evangélium a téma, viszont az alapot ez adja. A nagy ívű gondolatokat egyre kevésbé szeretem, otthonosabban érzem magam az egyszerű kifejezésmódban és nagyon igyekszem, hogy őszinte maradjak. Máshogy nem volna értelme.

Érződik, hogy nem kötött kompromisszumokat, ugyanakkor az oldal illeszkedik az Instagram keretrendszerébe: személyes, őszinte, érzékeny, esztétikus tartalmakkal és kortárs designtechnikákkal fűszerezve. Ez lenne az oldal népszerűségének kulcsa?

Talán igen. Informatikát végeztem, de jelenleg informatikai designerként dolgozom, úgyhogy az esztétika számomra nem másodlagos. Az oldal népszerűsége szerintem annak köszönhető, hogy nagyon sokan élünk meg hasonló élményeket, amelyekre válaszokat keresünk. Mikor egy témában kapcsolódni tudunk, ott elindul valami. És elég sok az ilyen téma. Sok munka van benne: Instagramon több mint ezer bejegyzést tettem közzé, a követők száma meghaladta a húszezret, illetve vannak olyan posztok, amelyek több százezer embert is elérnek. Ez azért nagy felelősség, de hálás vagyok érte. Eleinte névtelenül írtam, viszont nagyjából két-három éve vállaltam magam. Ez most nagyon furcsán hangozhat, de úgy éreztem, ettől emberibb leszek, mert a követők – különben annyira fura ez a megnevezés – ezáltal tudják a tartalmakat valakihez kötni. Ekkor kezdtem el hosszabb leírásokat is írni a bejegyzések alá, mert bizonyos dolgokat árnyalni szerettem volna. Most már egész jól kialakult az oldal identitása, sok tervem van még vele.

A református identitás miként elevenedik meg az oldalon?

Református vagyok. Hálás vagyok ezért, így nem is tudnám és nem is akarom ezt soha megkerülni. Bár természetesen vannak olyan területek, amelyeken változtatnék az egyházi munkában, de ez teljesen normális. A legtöbb dologban viszont kimondottan reformátusként gondolkodok. Éveken át voltam az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) önkéntese és alelnöke, édesapám református lelkész, édesanyám református hittantanár, ezek számomra meghatározóak. A @hallgatlak-os követőim nagy része tudja is ezt rólam, viszont egyházpolitikával nem nagyon foglalkozom. Sok a katolikus, baptista, evangélikus és egyéb felekezetű követőm is, sőt, ateisták is vannak, aminek én csak örülni tudok.

Bizonyára az oldal művészeti jellege is hatásos. Istenről nehéz beszélni a hétköznapokban, a művészetek által viszont mindez könnyebben megvalósítható.

Szerintem nem kellene, hogy nehéz legyen Istenről beszélni a hétköznapokban, csak sokszor nem működik a vallásos nyelvezet, vagy túl erőltetetten közelítjük meg a kérdést. Nagyobb ereje van az egyszerűségnek, természetességnek és a személyes élményeknek. Amit Isten által megélhetünk, az valami elképesztő! Miről lehet őszintén beszélni, ha nem erről? Még a zenével kapcsolatban vannak hihetetlenül jó élményeim. Régóta a dicsőítések segítenek leginkább kapcsolódni Istenhez. Kevés ennél őszintébb csatorna van Isten és ember, ember és ember között.

A Meta univerzumban kevés keresztyén tartalommal találkozunk. Ezt problémának látja?

Bár technikailag hihetetlenül nagy lépés a Meta univerzum megteremtése, minden más szempontból gyalázatosnak tartom. Nem etikus, nem erkölcsös, nem segíti sem az egymáshoz, sem az Istenhez kapcsolódást. Amúgy is túl sok időt töltünk digitális környezetben, hátra kéne lépnünk kettőt. Úgyhogy nem tartom problémának azt, hogy kevés a kimondottan keresztyén tartalom a Meta univerzumban.

Nem voltak azzal kapcsolatban kétségei, hogy az oldallal ebbe a digitális közegbe hívja az embereket?

Sokat foglalkozom ezzel a kérdéssel. Meg a társaival is: segítik-e vagy gátolják a keresztyén tartalmak és értékek terjedését a közösségi média moderátorai? Lehet-e online közösséget építeni? Van-e érték mindebben vagy a reklámok uralnak mindent? Viszont nem vagyok szakértő és nem akarok olyan megfigyeléseket tenni, amelyek pontatlanok lehetnek. De abban biztos vagyok, hogy az online tér nem adhat kiteljesedést az embernek. Hitben, kapcsolatokban, szerelemben, semmiben. Nagyon jó elindítója lehet egy folyamatnak, de mindent át kell fordítani valódi élményekbe, közösségi kapcsolódásokba, hús-vér életbe. Ez nem csupán a keresztyén út, ez az emberi út.