Nyugaton a helyzet változatlan címmel jelent meg tavaly szeptemberben Edward Berger filmje, amely 2023-ban kilenc Oscar-díj-jelölést kapott. A film Erich Maria Remarque 1928-ban írt regénye alapján készült, és nem az első kísérlet a könyv megfilmesítésére. A néző végigkíséri a főszereplő iskolás Pault, ahogy fiúból katonává válik. A film érzelmi hullámvasút, amely során megkérdőjelezzük emberségünket, illetve a remény és hit nélküli lét értelmét.
„Ideje van a szeretésnek, és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak, és ideje a békességnek.” (Préd 3,8)
Kinek a bűne?
A filmben, ahogy a háború valóságában is, a vezetők átveszik az egyén akarata felett az uralmat. A propaganda iskolás fiúkból katonákat teremt, az embereket a másik gyűlölésére buzdítja. De ki áll a vezetők felett? Ez a szempont elveszni látszik a háborús győzelem, a dicsőség vágya mellett. Friedrichs tábornok rögeszméje, hogy hősként maradjon meg a nép emlékezetében, ezrek életébe került a háború idején, a fegyverszünet miatti csalódása után, utolsó parancsában mégis ragaszkodik álmához.
„A legsötétebb órákban, mikor az ellenség támadását várják, kételyeik támadhatnak. Ám ekkor nincs helye a gyengeségnek! Bármiféle megingás vagy tétovázás egyet jelent a haza elárulásával. A modern hadviselés akár egy sakkjátszma. Sosem az egyén számít, hanem kizárólag az egész”
A film éles kontrasztba állítja a vezetők és a katonák világát: amíg a tábornok egy villából, bort szürcsölve hallgatja a háború zaját, addig a fronton harcolók szeme könnybe lábad egy szelet kolbász láttán is. Az első osztályú vasúti kocsikban béketárgyalás zajlik, azonban a francia delegáció legnagyobb problémája, hogy előző napi croissant-t szolgálnak fel nekik. A katonáknak nincs más választásuk, mint feletteseik parancsait követni, Isten parancsai másodlagossá válnak. Bármennyire vágynak is a békére, az otthon melegére, a fronton kell maradniuk. A hőssé válás képzete a főszereplő iskolás fiúk fejében már az első napon szertefoszlik, amikor a háború valóságával találkoznak. A kérdés, amely felmerül a nézőben, és némi idő elteltével az újoncokban is, ugyanaz: kinek a szemében válnak hőssé a fronton?
A film utolsó képkockái végső állásfoglalást jelentenek a háború értelmetlensége mellett. A Biblia tanítása nem veti el a hadakozást, vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen, sőt szükséges. Mégis, a béke az elsődleges, a háború csakis Isten nevében igazolt, emberi önzőségből soha. „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” (Róm 12,18)
„Olyan ez a háború, mint valami láz. Senki nem akarja, mégis kitör. Mi nem akartuk, a többiek sem akarták. És mégis itt van a fél világ. Isten csak nézi ezt a mészárlást. De mit tudhatom én? Csak egy két lábon járó puska vagyok”
A párhuzam napjaink történéseivel burkoltan üzeni: a háború Isten és előrelépés nélkül egyértelműen megkérdőjelezi annak létjogosultságát. „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek.” (Jak 4,1–2)
Háborúban Isten nélkül
A film csúcspontjaként emelhető ki a főszereplő Paul és egy francia katona tusája a senki földjén. Ösztönszerűen ront a német fiú a franciának, az „ölj vagy meghalsz” gondolkodást követve. A német fiú, miután kénytelen a bombakráterben maradni a haldokló katonával, tudatára ébred: kétségbeesetten igyekszik megmenteni ellenségét. A szívszorító pillanatok megmutatják, hogy mindketten ugyanolyan emberek, csupán felső utasítások elszenvedői. Az emberség fellobbanása az embertelenségben a jelenet, amely bemutatja, hogy Paul hogyan tanulta meg kikapcsolni érzéseit és gépiesen túlélni napról napra. A napi teendők a létfenntartásra korlátozódtak, ami elkeserítő feladat a háború kilátástalanságában.
Ahogy Samuel Beckett híres drámájában Vladimir és Estragon várják Godot-t, úgy remélik a háború végét a film szereplői. Mi történik azonban a béke megkötése után? Hogyan folytatja valaki az életét két év öldöklés után? Paul és társa, Kat abszurdnak látja visszatérni korábbi életükbe. Hiába hangzik idillinek a cipőbolti munka, belül érzik, hogy soha nem lesznek régi önmaguk. – Félek, hogy mi lesz ezután – vallja be társának Paul. – Ne tedd – hangzik a válasz. Szimbólummá válik a filmben a kendő, amelyet Paul barátja kap egy francia lánytól. Miután német barátai elesnek, a főszereplő nyakába akasztva viseli a film hátralevő részében, soha nem felejtve társait. A film végén a stáblista alatt csend hallható, ez az utolsó szívszorító részlet, amely a nézőben nyomot hagy.
„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.” (Mt 10,28)
Rádöbbenni a valóságra
A válsághelyzetek pokolisága éppen abban áll, hogy félelmetesen gyorsan alakulnak a dolgok – tartja Seress Zoltán. A Blokád című filmben a Jászai-díjas színművész formálja meg Antall József miniszterelnököt. A színész, aki a budahegyvidéki református gyülekezet tagja, az akkor történteket feldolgozó játékfilm forgatásának kulisszatitkait is felfedi az olvasó előtt.