Zengett a kilencvenedik zsoltár 1945-ben Budapesten, miközben a monoriak ráborították a palástot a hatóságoktól visszaszerzett lelkészük vállára, és szekérre ültetve hazaindultak vele. Az egyszerű monori emberek a munka végeztével döntöttek úgy, hogy az nem járja, hogy Fónyad Dezső lelkipásztort, „Dezső apát”, a Soli Deo Gloria diákszövetség korábbi főtitkárát csak úgy elvegye tőlük az új államhatalom, ezért szekerekkel megindultak Budapestre, és amikor a bíróságnál a rendőr megkérdezte tőlük, mit keresnek a szétlőtt fővárosban, annyit feleltek: „Hazavisszük a papunkat.”
– Nem ismerem az unalmat, számomra ez teljesen ismeretlen fogalom – vallja Sípos Ete Álmosné, Sárika néni. A néhai lelkész felesége férjével közösen végzett szolgálatáról azt mondta: mindig Isten vezette őket. A házaspár a gyülekezetépítésben, az evangélium terjesztésében, tizenegy gyermekük felnevelésében mindig az Úr és egymás hű társaiként szolgált.