Zsinat a lelkipásztori hivatás jegyében

A Zsinat nyitóáhítatát Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese tartotta. A lelkész a Bibliaolvasó Kalauz által kijelölt szakaszt (Mk 2,18–22) olvasta fel a Szentírásból, amelyben Keresztelő János tanítványai, valamint a farizeusok megkérdezték Jézustól, hogy az ő tanítványai miért nem böjtölnek.

Az igerész első ránézésre gyakorlati kérdéssel, a böjttel foglalkozik, de Gaál Sándor kiemelte, hogy itt többről van szó, mint egy szokásról. Leszögezte, hogy más helyeken Jézus maga is igazolja a böjt fontosságát, így felvetődik a kérdés, hogy mi lehet a baj ebben a történetben a böjttel. Jézus a provokatív kérdésre türelmesen válaszolt, és kifejtette, hogy az időzítéssel van a probléma, hiszen mindennek rendelt ideje van. „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?” – kérdezte (Mk 2,19). Jézus kijelentette, azért nem böjtölnek a tanítványai, mert nincs itt az ideje. A nem megfelelő időben végzett böjt több mint felesleges, nem megfelelő rendben történik, kuszaságot okoz, megtévesztő lehet, hiszen lemaradunk az aktuális történésekről.

– Az időzítés mentén fontos problémához jutunk, hiszen a kérdezők nem ismerik el a vőlegény jelenlétét, ez a probléma gyökere – hívta fel a figyelmet Gaál Sándor. A zsidó esküvői ceremóniában a vőlegény érkezése a döntő pillanat, az ő jelenlétében megváltozik az esemény menete, lezárul a várakozás, és kiteljesedik a menyegző. A zsidók közé igazolhatóan, jelekkel, szóbeli kinyilatkoztatásokkal megérkezett a Messiás, a kronoszból átlépünk a kairoszba – foglalta össze az igehirdető.

A menyegző képét Jézus tetézi a posztóról és a tömlőről való példázattal. Fontos, hogy nem dobja ki a régi tömlőt, csak nem kockáztatja meg, hogy abba töltse az új bort, amelynek különleges ereje van, gondoljunk csak a samáriai asszonnyal vagy a parázna nővel való beszélgetésre, a Zákeusnál eltöltött vacsorára, a szamárháton való bevonulásra, a keresztre feszítésre, majd a feltámadásra, ezek mind az új bor erejét jelentik – sorolta az esperes. Ezek a tettek új keretért kiáltottak, a régi szerint ez botránkozás, az új szerint helyreállítás. A kapcsolat a kontinuitás, a régi előfeltétele az újnak, de az új nem fér bele a régibe Krisztus megjelenése miatt, de fontos, hogy a régi az új kiteljesedésével nyer értelmet. Végül kifejtette, hogy az evangélium a fontos, nem pedig a keret, hiszen előbbi örök, utóbbi viszont változhat. – Korunk szétesett embere számára meg kell találni a keretet ahhoz, hogy eljusson ugyanahhoz a Jézushoz, akit mi is ismerhetünk – zárta gondolatait Gaál Sándor.

Az áhítatot követően Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke tartotta meg beszámolóját. Beszéde elején az orosz–ukrán háborúról osztott meg néhány gondolatot, reflektálva a Kárpátaljai Református Egyház életét jelenleg leginkább meghatározó, illetve a magyarországi viszonyokra is jelentős hatással bíró történésekre. Megköszönte azok munkáját, akik nem fáradtak bele a segítségnyújtásba, és azoknak a kárpátaljai lelkészeknek is köszönetet mondott kitartó szolgálatukért, akik „őrhelyükön maradtak”. Kiemelte az adakozás fontosságát is, és emlékeztette az egybegyűlteket arra, hogy az egyház vállalta: finanszírozza a Kárpátalján maradt hetven lelkész havi fizetésének egyharmadát. Emellett megemlékezett azokról a külföldi támogatókról is, akik a Magyarországi Református Egyházon keresztül segítették a kárpátaljaiakat, külön kiemelve az északír, a skót, valamint a dél-koreai hívők hozzájárulásait. Hangsúlyozta továbbá, hogy a háború és a béke kérdése különösen izgalmas lesz a közeljövőben, hiszen Magyarországra érkezik Róma püspöke, Ferenc pápa. – A látogatásnak világpolitikai jelentősége van – jelentette ki.

A lelkipásztori hivatás évéhez kapcsolódóan hangsúlyozta, hogy az új lelkészi törvényt még idén, 2023-ban el kell fogadni. Elmondta, hogy a lelkészi bérkiegészítések után nem kell járulékot fizetni, azonban kötelező szolidaritási alapon húsz százalékot visszatartanak a nyugdíjalap számára a jelenlegi lelkészek, illetve az utánuk következők nyugdíjának biztosítására. A tervezetről egy véleménynyilvánító szavazást is tartottak, és a Zsinat egyhangúlag támogatta az elképzelést. Balog Zoltán kiemelte továbbá, hogy fontos cél a gyülekezettudatos lelkészképzés kialakítása, ezért jár például csak a gyülekezeti lelkészeknek a bérkiegészítés. A gyülekezettudatos intézményfenntartás, egyházkormányzás és közéleti szerepvállalás fontosságáról is szót ejtett. A püspök kifejtette, a hívek többségének az az elvárása, hogy az egyház az emberek életével foglalkozzon, ne pedig a politikával, így nem feltétlenül kell azokra hallgatni, akik minden kérdésben állást akarnak foglalni, tudni kell hallgatni is. – Amikor azonban belső késztetésből akarunk megszólalni, azt bátran és határozottan kell megtennünk – szögezte le. A gyülekezettudatosság nem a jelenleg adott gyülekezeti állapotok konzerválását jelenti, hanem a gyülekezet eredeti, bibliai és hitvallásos alakjához közeledést. A lelkészi hivatásnál maradva hangsúlyozta, hogy a kiégés és a megkeseredés ellen tenni kell. A missziói szolgálat foglalkozik a lelkipásztorok lelkigondozásával – jegyezte meg –, de ezenfelül egy fontos kérdőívet is kiküldtek a lelkészeknek, amely az anyagi és jogi kérdések mellet a lelki állapotuk felmérését is szolgálja.

A beruházásokra vonatkozóan arról számolt be, hogy a kormányzat továbbra is támogatja a korábban már megkezdett építkezések befejezését, és lehet pályázni is, de újabb fejlesztéseket az egyház most nem tud megvalósítani. Ez alól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem jelent kivételt. Végül a kommunikáció fontosságát hangsúlyozta, hogy az egyház különböző szintjei között gördülékeny legyen az együttműködés a Zsinat döntései kapcsán is, amit a megjelenteknek is kommunikálniuk kell a saját közösségeik felé. Bármilyen jó egy intézkedés, ha nem győzi meg az érintetteket, akkor az keveset ér. És a rossz intézkedést is csak akkor lehet orvosolni, ha morgás helyett érdemi visszajelzés és párbeszéd történik.

A XV. zsinati ciklus hetedik ülésszakának fókuszában a lelkipásztori hivatás éve állt, illetve az egyház munkája is erre a területre összpontosul 2023-ban. Ez nem csupán jogi munkát jelent, hanem rengeteg előzetes egyeztetést igényel, amelyben például a zsinati szakbizottságok mellett a Református Lelkészi Nyugdíjintézet, a Gyökössy-intézet és a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálata is részt vesz. Ebben a keretrendszerben igyekszik minden résztvevő a saját szakterületén előmozdítani a törvényalkotást.

Ennek fényében az ülésszak első napján elfogadták a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról szóló törvény első olvasatát. A jelenleg hatályos törvényhez képest egészen új megközelítést alkalmaztak a jogszabály előkészítői, amelynek lényege, hogy az egyház kormányzata a gyülekezet-központúságot tartja fókuszban. A törvény a lelkipásztori szolgálatot szeretné erősíteni, illetve tudatosítani a leendő lelkészekben, hogy a gyülekezeti szolgálat a lelkészi hivatás csúcspontja. Emellett újragondolták az intézményi lelkészi karra vonatkozó jogi szabályozást, valamint a rájuk vonatkozó jogi kereteket is. A kórházlelkészi szolgálat megújítása például még az állam részéről sem rendezett kérdés, így az egyházi jogalkotás ebben a kérdésben ezt követi majd. Az iskolalelkészségre vonatkozóan is átfogó újraszabályozás zajlik, illetve egy kérdőívet is kiküldenek az illetékesek, amely a nyári ülésszak munkájának alapját fogja képezni. A cél összességében az, hogy a gyülekezeti lelkészi szolgálatot kiemeljék, annak rangot adjanak, és megteremtsék a jogi kereteit, amelyet később további tartalommal is fel lehet tölteni, akár a javadalmazás vagy az előmeneteli rendszer terén.

A Zsinat támogatta a Magyar Református Egyház alkotmányának módosítását és megválasztotta a közös zsinatba a Magyarországi Református Egyház által delegált 68 tagot. 2009-ben megvalósult a református egyháztestek határokon átívelő újraegyesítése, a Magyar Református Egyház létrejötte. Ehhez a későbbiekben még csatlakoztak tagok, illetve a jelen zsinati ülésszakon is előterjesztették két nyugat-európai protestáns tag társulását egy-egy szavazattal a Magyar Református Egyház Zsinatába. A 128 tagú közös zsinatba 68 tagot delegáltak a magyarországi egyházkerületek, erről döntöttek most, a fennmaradó 60 tagot pedig a határon túli részegyházak delegálják majd. Ez az intézkedés egyébként beleillik a tavaly elfogadott református nemzetstratégiába, hiszen a törvényalkotók ezzel is hangsúlyozni szeretnék, hogy a reformátusok számára fontos a nemzeti öntudat és a nemzeti összetartozás. Ezt demonstrálja a széleskörű, világszintű magyar református együttműködés, együtt gondolkodás.

A Zsinat jóváhagyta a Károli Gáspár Református Egyetem alapításának harmincadik évfordulója alkalmából készült nyilatkozatot, amelyben helyet kapott Hegedűs Loránt püspök érdemeinek méltatása is. Balog Zoltán püspök elmondta, hogy a harmincéves jubileum rávilágít arra, hogy Hegedűs Loránt szellemi hagyatéka időszerűbb, mint valaha. A volt püspök egyik legnagyobb teljesítményeként ismerte el, hogy a korral szembe merte állítani Jézus Krisztus tanítását.

Első olvasatban fogadták el továbbá a Magyarországi Református Egyház egyházi bíráskodásról szóló 2000. évi I. törvényének módosítását. Ennek kapcsán Szólláth Bernadett zsinati jogtanácsos kiemelte, hogy ideiglenes módosításról van szó, amely áthidaló szerepet tölt be az őszi ülésszak idejéig, amikor is a tervek szerint elkezdődhet az bíráskodásról szóló új törvény első olvasatának vitája. A jogszabály a módosítást követően rendelkezik többek között arról, hogy amennyiben „a panaszlott lelkészi jogviszonyáról vagy szolgálati viszonyáról lemondott, a fegyelmi eljárást a lemondás ellenére le kell folytatni. A bíróság határozatában büntetést nem szabhat ki, csupán megállapítja, hogy a panaszlott a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette, nem követte el, vagy a fegyelmi vétség elkövetése nem állapítható meg.”

Ezt követően az egyes oktatási törvények módosításáról szóló 2023. évi II. törvény előterjesztése került napirendre első olvasatban. A változás részben egyfajta aktualizálást jelent, hiszen az intézményrendszer átalakulását, illetve a feladatkörök változásait a törvények szintjén is követni kell. A Zsinati Oktatási Iroda korábbi feladatait többek között átvette az Oktatási Szolgálat, ezeket a változásokat pedig a jog terén is jelezni kell. A Zsinat Jogi Bizottságának elnöke, Szemán Ákos által előterjesztett törvénymódosítás három jogszabályt, a köznevelési, a hittanoktatási és a felsőoktatási törvényt érinti. Utóbbi pontosításra szorul, például a képzési és kimeneti követelményeket nem a Zsinat fogja jóváhagyni, hanem a szenátusok javaslatára a fenntartó, ezzel is felgyorsítva a szakmai adaptivitás folyamatait. Ezenfelül Bruckner László, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának főigazgatója beszámolt arról, hogy a hittanoktatók számára életpályamodellt készítenek, amely három kategóriát különít majd el: HT1, HT2, valamint HT3. Ennek lényege, hogy önálló egzisztenciát építhessen az, aki főállásban vállalja, hogy hittanoktató lesz. A bemeneti kategóriában az oktatók meghatározott ideig maradhatnak majd, tehát a rendszer ösztönözni próbálja a pedagógusokat az önképzésre. Természetesen igyekeznek tekintettel lenni az idősebb oktatókra, illetve a többéves munkatapasztalatot is szeretnék figyelembe venni.

Szintén az oktatással kapcsolatosan a Zsinat megszavazta egy szabályrendelet módosítását is, amely a hittanoktatók foglalkoztatásáról szól.

A Zsinat elfogadta továbbá a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata Protestáns Tábori Püspökségének 2022. évi beszámolóját, illetve Jákob János protestáns tábori püspök röviden ismertette a szolgálat történetét, amely immáron százéves múltra tekint vissza. A jubileum alkalmából egy nyilatkozatot is elfogadott a testület a szolgálatot illetően.

Végül az egybegyűltek jóváhagyták a zsinati szakbizottságok, valamint a Magyarországi Református Egyház közegyházi intézményeinek 2022. évi beszámolóit.

A zsinat második napja úrvacsorás istentisztelettel kezdődött. Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki püspök Márk evangéliumából olvasta fel a Bibliaolvasó Kalauz által megjelölt igeszakaszt (Mk 2,23–28), amely a szombatnapi kalásztépés történetéről szól. Prédikációja előtt a püspök kifejtette, hogy az ember csupán láncszem Isten tervében, ezt pedig a Zsinat alatt is érdemes szem előtt tartani. Bármivel foglalkozunk, ott kell lennie benne Isten vezetésének, hiszen a döntések meghozatalakor szükségünk van az útmutatására. – Hiszem, hogy a Zsinat közös munkájában Isten akarata érvényesül – vallotta meg.

Az felolvasott igerész kapcsán elmondta, egy gabonatáblán mentek keresztül a tanítványok Jézussal egy szombati napon. A tanítványoknak kedve támad enni, és letépnek néhány kalászt, de idejük sincs kiélvezni a nassolást, mert a farizeusok megszólják őket. – Hogyan kerülnek ide a farizeusok? Jézus a tanítványaival megy valahova, akkor miért vannak itt? – tette fel a kérdést a püspök. – Valószínű, hogy ők is együtt mentek Jézussal, de egészen más szándékkal követték, támadni akarták – jegyezte meg. Kiemelte, hogy Jézus tanítványait figyelték. Vannak korszakok, amikor ez felerősödik, de ez bizonyos értelemben minden korban érvényes igazság. A farizeusok árgus szemekkel lesik, hogyan élnek, mit tesznek, mihez nyúlnak, mit esznek a tanítványok. Ezzel is Jézust akarták sarokba szorítani, a gyűlölet mozgatta őket. A figyelők motivációja ma is hasonló, a világ Jézus követőit keretekbe akarja zárni, sablonokba szorítani. A környezetünk a hitelességünket is vizsgálhatja, ez pedig arra is késztethet bennünket, hogy az önvizsgálat mellett Isten vizsgálatának is kitegyük magunkat. Megjegyezte, a keresztyének sokszor egymást figyelik a leginkább, ezzel pedig farizeusi módon viselkednek. – Számtalanszor leragadunk a betűnél, amely egyébként fontos, de a Lélek az, ami megelevenít. Nem merülhet ki a hitünk abban, hogy mit szabad tenni, és mit nem – nyomatékosított Bogdán Szabolcs János püspök.

Elmondta továbbá, hogy Jézus megvédte az övéit, a tanítványok nem védekeztek, hiszen a farizeusok tudása feltehetően meghaladta az ismereteiket. Jézus azonban váratlan érvekkel, Dávid történetével rukkolt elő, amikor a király a szent kenyerekből evett kíséretével, mert éheztek, ez pedig nem minősült bűnnek. – Jézusban szabadok lehetünk, a lényeg az, hogy benne legyünk, ő pedig bennünk. Sokszor felülírja a kereteket, de a lényegen sosem változtat, mert nincs más evangélium, csak az, amelyet a váltsághalálával kijelentett – hangsúlyozta.

– Az evangélium gyakran szétfeszíti a rugalmatlanná vált kereteket, persze adja magát a kérdés, hogy hol a határ. A határ Krisztusban van, ha benne vagyok, vele vagyok, akkor ő megvéd és eligazít, ha hozzá megyünk, akkor megértjük és tudni fogjuk, hol a határ – szögezte le.

Végül kiemelte, hogy Jézus mindennek az ura, nem csak a szombatnak. – „...az Emberfia ura a szombatnak is.” (Mk 2,28) Minden értünk történik, emberekért, hiszen a szombat lett az emberért. Az ember a legnagyobb érték Isten számára, ezt pedig a szombat ősi törvénye sem írhatja felül, tehát amikor határozatokat hozunk, akkor azt tartsuk szem előtt, hogy az emberért legyenek – zárta gondolatait.

Az úrvacsorát követően a Zsinat elfogadta az egyházi bíráskodásról szóló törvény második olvasatát, valamint az oktatási törvények módosításainak második olvasatát is. Emellett megszavazták a Reformátusok Lapja alapító okiratának módosítását, amely értelmében ezentúl a Zsinat elnöksége nevezi ki a főszerkesztőt. Ezenfelül a Reformátusok Lapjának szervezeti és működési szabályzatát is támogatta a Zsinat. Zárásként a Dobos Károly-díj, a Makkai Sándor-díj, az Imre Sándor-díj, valamint a Molnár Miklós-díj díjazottjairól szóló előterjesztéseket is elfogadták az egybegyűltek.