A húsvétot megelőző vasárnapot a keresztyén világ ünnepként tartja számon. Jézus földi élete során többször is volt Jeruzsálemben, virágvasárnapi bevonulás azonban csak egyszer történt. A Megváltó Betániából indult el, az Olajfák hegyén és a Kedron-patak völgyén át az Aranykapun vonult be Jeruzsálembe. Zakariás próféciája már előrevetítette a Messiás érkezését. A szamárháton érkező király elé szórt pálmaágak miatt több nyelvben is pálmaünnepnek nevezik ezt a napot. A magyarban több közép-európai nyelvvel együtt a virág szó került a nevébe. A jeruzsálemi bevonulás napja sajátos a keresztyén megemlékezések között. Miközben az európai népek életében sok hagyomány kötődik a tavaszi ünnephez, a krisztusi bizonyságtétel olykor a háttérbe szorul. Az újjáéledő természet fölötti öröm önkéntelenül hagyományok sokaságát hozza elénk.
A bibliai virágvasárnapi történet azonban az ember megváltásával kapcsolatban hordoz üzenetet. A tömeg hozsannázása a 118. zsoltár alapján a messiás-királyként fogadja Jézust. Ehhez a gondolathoz azonban sok politikai és társadalmi felhang kapcsolódott. Sokan azt várták az érkező Megváltótól, hogy lépjen fel a római elnyomás ellen, és állítsa vissza a Dávid király korára jellemző állapotot: szabadítsa fel a népet az idegen elnyomásból. Az evangéliumokból többször is kiderül, hogy Jézus távol tartotta magát ettől a várakozástól. A virágvasárnapi bevonulással tehát nem a világot akarja megnyerni, hanem a lelkek királya kíván lenni. Az a tény, hogy szamárháton – és nem paripa által vontatott díszes szekéren – érkezik, már előrevetíti mindezt. A bevonulás után pedig a templomba vezet az útja, amelyet megtisztít az árusoktól és a pénzváltóktól. Érkezésének célja tehát nem a társadalmi helyzet megváltoztatása volt, hanem a lelkek megtisztítása és a nagypénteki kereszt által a megváltás.
A virágvasárnapi történetből adódik a kérdés: mi kit látunk Jézusban? Örömünnep lehetett ez azoknak, akik szerették őt. Az igazi öröm mégis pünkösd után jelent meg Jézus követőinek az életében. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a valódi király vonult be virágvasárnapon. A keresztyén művészettörténet sok virágvasárnap-ábrázolásról tud. Ikonok, festmények, freskók sokasága jeleníti meg a Jeruzsálembe bevonuló Jézus személyét. S miközben ezekben az alkotásokban is tudok gyönyörködni, számomra személyes élményként egy másik vonulás emléke marad meg. Nagy élmény volt az egyik évben a budapesti Református Zenei Fesztivál fáklyás menete a Bakáts térről a Kálvin téri református templomba. Zsoltárokat és dicséreteket énekelve haladt a tömeg. A vendéglők teraszain ülők, sokszor külföldiek, meglepetten nézték a vonulókat; voltak akik fotókat és videókat készítettek, sokukon értetlenkedés is látszott. Mi történik itt? Ez nem körmenet. Ez nem a katolikus egyház hitmegélési gyakorlatában oly jellemző ünnep.
Valami hasonló lehetett a virágvasárnapi bevonulás is. A tanítványok kis közössége és a hozzájuk társulók kisebbséget jelentettek a páskaünnep miatt Jeruzsálembe érkező tömegekkel összevetve.
Statisztikák alapján biztosan kevesebben voltak. Mégis, az ő bevonulásuk jelentette az üdvtörténetnek azt a pontját, amikor a megváltás csodája elkezdődött. Sokszor mi magunk is félreértjük a helyzetet. Tömeget várunk magunk köré, és csak kevesen vannak mellettünk. Isten gondviselésének jelenvalóságát keressük az éltünkben, és a környezetünk elbizonytalanítja az életünket. Gondjaink megoldásánál várjuk Istent, közben pedig kevés nekünk az „elég neked az én kegyelmem”. Az emberi elvárások és az Isten ajándéka közötti különbség feszültsége érzékelhető a virágvasárnap eseményében is. Érkezik az Isten, csak másként, mint az ember azt várja. Mi sok esetben a gondjaink megoldását várjuk tőle, ő pedig a megváltás ajándékával érkezik. A megváltó Király érkezésének napja tehát ez az ünnep. „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.“ (Zsolt 103)
A szerző a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!