Vastagnyakú, puritán kurucok? Ilyenek lennének a reformátusok?

Kurucok, bocskai, vastag nyak, politika, puritán, kollégiumok, iskolák. Ezek azok a szavak, amelyek Ablonczy Bálint – barátai körében végzett – nem reprezentatív felmérése alapján a református kifejezéshez társíthatók. A szavakból kirajzolódó kissé felszínes kép mögé nézve a reformátusság egyedi vonásait Gér András László irodalmi példákkal jellemezte. „Biblia, énekeskönyv, bibliaolvasó kalauz, Szikszay György-féle imádságos könyv. Ezek azért javarészt minden református háztartásban megtalálhatók. A reformátusok bibliaolvasó, imádkozó emberek.” Nem mindegy azonban, hogy mi szemléljük magunkat, vagy mások minket. Mikló Boldizsár határon túli református lelkész véleménye szerint ugyanis komoly eltérés mutatkozik az önmagunkról alkotott kép és a világ rólunk alkotott elképzelése között. Mint mondta: „Egy tanulmány szerint a reformátusoknak van a keresztyén felekezetek közül a legszigorúbb istenképe. Ha ezzel szembeállítjuk azt a tényt, hogy a reformátusság evangéliumközpontú, akkor ez nemhogy nem szigorú, hanem felszabadító istenképet vetít elénk.”

A református identitás meghatározása során számos történelmi fogalom került elő. Molnár Ambrus ugyanakkor úgy látta, hogy emellett bőven akad olyan karakterisztika, amely a refotmátusságot a mában is teljesen egyértelműen elhelyezi a felekezeti térképen. Molnár az ige központi helyére és szerepére hívta fel a figyelmet, valamint arra, hogy Jézus Krisztus az, aki egyértelműen meghatározza a református identitást. Mikló hozzátette, hogy mindez a kisebbségi létben kiegészül egy erőteljes kultúra- és nyelvőrző szereppel is, hiszen a református egyház Magyarország jelenlegi határain túl, a Kárpát-medencében nem csak az egyházi közösségeket fogja össze. Ezek a gyülekezetek egyben a magyar nemzeti identitást is jelentik.

Gér András László mindezek mellett úgy látja, hogy a reformátusság nem jelent szükségszerűen pézsmaszagú múltba révedést. Sőt. Mint elmondta: „Habár Csömör hagyományosan nem volt református település, nemrég épült itt egy nagyon szép templomunk. Az épület maga modern, a mennyezetét viszont kazetták díszítik, amelyek a Kárpát-medencében látható, hasonló építészeti megoldások másolatai. Ez a templom egyszerre korszerű és hagyományőrző. Ilyen is lehet a reformátusság."

Arra a felvetésre, miszerint a posztmodern korban az igétől, az igei üzenettől az emberek visszahőkölnek Gér András László elmondta: „Ma egy végtelenül spirituális korban élünk, csak az emberek nem ott keresik a megoldást, ahol azt valójában megtalálhatnák. Buddha szobrokat vásárolnak, rózsafűzért akasztanak a visszapillantó tükrökre, meditálnak, jógáznak, teret tisztíttatnak. Keresik a nagy titkokat és az azokra adható válaszokat. Éppen ezért nagyon fontos, hogy hatékonyan és jól el tudjuk hozzájuk juttatni az üzeneteinket.”

Molnár Ambrus mindezt azzal egészítette ki, hogy a kommunikáció mellett figyelembe kell vennünk az ideológiai hátteret is. Véleménye szerint nemcsak a szókincset kell megváltoztatnunk, hanem fontos az is, hogy a filozófiai rendszerek mit értenek az egyes kifejezéseken. „Jézus megszabadít. Mit értünk ez alatt? A posztmodern a kötődésmentességet. Az az igazán szabad, aki semmihez sem kötődik. Keresztény szempontból viszont az lehet csak igazán szabad, aki az Isten igazságához, rendjéhez minél jobban kötődik. A probléma nem a szavakkal, hanem a mögöttes jelentéssel van.”

Az egyház és a reformátusság közéleti-politikai szerepvállalására vonatkozóan mindhárman egyetértettek abban, hogy identitáskérdés, és sokszor szükséges is, hogy a reformátusság jelen legyen a közéletben. Gér András László hangsúlyozta: „Sebestyén Jenőnél olvashatjuk: hogyne kéne a református embernek foglalkozni a közélettel? Ha Ő nem teszi, majd teszik sokkal hitványabb emberek helyette. Egy kistelepülésen a református lelkipásztor felelőssége, hogy elmenjen az ünnepségekre, és ott beszéljen. Nem elsősorban azért, hogy politizáljon, hanem azért, mert ez is egy lehetőség arra, hogy az úristen igéjét hirdessük.”

Mikló Boldizsár mindezt kiegészítve felhívta a figyelmet arra is, hogy határon túl a közéleti szerepvállalás nem választás kérdése. „Nem tehetem, hogy nem vagyok ott. A város, a köz érdekével való foglalkozás létkérdés. A magyarságmegóvó szolgálat, a lelkipásztori szolgálat egyértelmű velejárója.” Molnár Ambrus végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy ha szentírási alapon közelítünk, szintén teljesen egyértelmű iránymutatást kaphatunk. „A Biblia azt mondja, hogy a világ Isten dicsőségének a színtere. Másrészt pedig, hogy Isten igéje objektív igazság. Ugyanúgy igaz ez a templomon belül és azon kívül is. A kommunisták, amikor látták, hogy a templomokat, a hitet, a vallást nem lehet elsöpörni, megpróbálták bezárni ezeket a szakrális terek falain belülre. Arra próbálták kényszeríteni a híveket, hogy ha kijönnek a templomból, a kinti szabályokhoz igazodjanak. Pedig nekünk ugyanúgy kell gondolkodnunk mindenről a templomon belül és kívül is.”