Vannak kérdések, amikor hallatnunk kell a hangunkat

A Szent István Intézettel együttműködésben a Kommentár közéleti és kulturális folyóirat 2023/2. számában a szerkesztők Keresztény politika címmel külön blokkot szántak az egyház, a hívek és egyáltalán a Biblia politikához való viszonyulására.

„Az embereknek kötelességük a hatalom irányába az engedelmeskedés, ugyanakkor kötelességük felfigyelni arra is, amikor a hatalom hatalmaskodássá, zsarnoksággá változik” – írja Gér András, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának tanácsosa, teológus-vallástörténész.

Írásában a zsinati tanácsos Abraham Kuyper holland református lelkész és későbbi miniszterelnök az Amszterdami Szabadegyetemen 1880-ban elmondott beszédén és későbbi megnyilatkozásain, valamint a politikáján keresztül mutatja be a Bibliát, segítségül hívva a Második Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét is, hogy mit is jelent református szemmel nézni és művelni a politikát. A tanulmány az államhatalmat a családfő szerepéhez hasonlítja: gondoskodik a családról, irányítja annak életét, de ha rosszul végzi feladatát, az atyai gondoskodásból könnyen atyáskodás lesz. Arra is figyelmeztet, hogy az emberi együttélés problémáit Isten általános kegyelméből az elöljárók hivatottak megoldani, és erre a bűn miatt van szükség. Ugyanakkor szerinte a bűn problémáját a világi hatóság nem képes megoldani: „Ezt a problémát csak az új teremtés oldja meg. Az, hogy már ebben a világban elfogadjuk Jézus Krisztust Urunknak, és Isten Lelke által új életre kelünk, már a múlandó világban a múlhatatlan Isten országának részeseivé leszünk” – írja Gér András. Emlékeztet arra is, hogy az államnak az emberek szabadságjogait tiszteletben kell tartania, hiszen a lelkiismeret szabadsága csakis Istennek van alávetve, nem az embereknek. „Ezáltal válik lehetővé minden ember számára, hogy Istent a saját meggyőződése szerint, saját szívére hallgatva szolgálja” – jegyzi meg írásában a zsinati tanácsos.

A Kommentár legújabb számában további ismerős szerzőkkel is találkozhatnak az olvasók. A keresztyén társadalom eszméjéről értekezik például Nádor Koppány Zsombor, a Károli Gáspár Református Egyetemen működő Károli Interdiszciplináris Akadémia Európa helye a világban műhelyének vezető mentortanára. Tanulmányában számos gondolkodó írásából válogatva, majd Tocqueville-t idézve jut arra a következtetésre, hogy egy közösség önkormányzatához közös morális alapokra van szükség az emberi önzés kordában tartására. Szerencsés Károly történész pedig, akivel a reformatus.hu oldalon tavaly olvashattak interjút Trianon hatásairól, a második világháború utáni keresztyén politizálás lehetőségeiről ír. A cikk 1945-től Mindszenty József bíboros letartóztatásáig követi a történéseket.

A folyóiratban megjelent tanulmányáról Gér Andrást kérdeztük.

Miért fontos, hogy világi lapokban, folyóiratokban is megjelenjenek írások az egyházról? Bátorít erre minden egyháztagot?
Az össztársadalom elképzelése arról, hogy milyen az egyház, vagy hogy az egyházhoz tartozók hogyan vélekednek, sokszor olyanok véleményén alapul, akik maguk is kívülállók vagy épp kritikusok. Szükséges, hogy az egyház tanítása, álláspontja minél többféle felületen megjelenjen, és formálja a róla alkotott társadalmi képet. Ránk, kálvinistákra egyébként is jellemző egyfajta megszólalási vágy, világformálásra irányuló akarat. Ez talán abból fakad, hogy Isten kiválasztására válaszolva egész életünket és erőnket az ő szolgálatába szeretnénk állítani: hálából. Isten ingyen kegyelméből, hit által van üdvösségünk. Mégis azt érezzük – jogosan – hogy szeretnénk valamit „letörleszteni”. Persze emberileg nézve ez lehetetlen, de Isten megáldja a hálából őérte tett fáradozásainkat. Így talán jellemzőbb a többi felekezethez képest, hogy mi, reformátusok szeretünk megszólalni az egész közösség ügyeiben, van bennünk egy késztetés erre. Éljünk vele bátran! Sok olyan közéleti téma volt a magyar történelemben, amelyet a reformátusság képviselt. Akár a nemzeti szuverenitásunk, akár a lelkiismereti és vallásszabadság, a szólásszabadság, de a tudomány fejlődését, az iskolaügyet is prioritásként kezeltük. Azt gondolom, hogy ma is megvannak azok a nemzeti és társadalmi kérdések, amelyekben hallatnunk kell a hangunkat.

Az egyház és politika kapcsolata érzékeny terület még tudományos megközelítés esetén is. Hogyan érdemes hozzáfogni, hozzáállni ehhez a témához?
Az imént arra buzdítottam, hogy szóljunk. De valóban nem mindegy, mit és hogyan. A keresztyén tanítás Isten kijelentéséből ered. Ez azt jelenti, hogy a Biblia és annak az üzenetét összefoglaló egyházi hitvallásaink legyenek a kiindulópontok, amikor egy nehéz témához közelítünk. Ne a saját személyes véleményünkhöz keressünk igazolást, kiragadott félmondatokat, hanem figyeljünk arra, hogy Isten mit tanít az adott kérdésről a kijelentésében, majd figyeljünk oda, hogy hitvalló elődeink a saját korukban ezt miképp értelmezték, hogyan fordították le annak a kornak a nyelvére, és hogyan tudjuk ezt saját tapasztalataink és hitünk szűrőjén keresztül mi is hitelesen képviselni! Az igazán izgalmas és nehéz kérdések általában a jelenből, a saját korunk fonákságaiból fakadnak. Azt gondolom ezzel együtt, hogy bár a mai kor kérdéseire keresünk válaszokat, de ne a mai kor népszerűségét akarjuk megszerezni, hanem inkább tanítani próbáljunk, olyan értékekre, elvekre, amelyek örök érvényűek.

Jelent-e valamit, hogy a zsinati tanácsos egy bizonyos folyóiratba ír, vagy ha máshonnan is felkérik, írna oda is?
Jelen kiadvány érdekes, elgondolkodtató és értékes írásokat tartalmaz, ajánlom mindenki figyelmébe. Megtiszteltetés, hogy az egyik írás szerzőjeként e közösségben fogalmazhattam meg egy református álláspontot. Ha megkérnek, hogy írjak, és a lehetőségeim engedik, szívesen teszem ezt olyan kiadványok számára, amelyeknek az értékrendjével azonosulni tudok.