Hatalmas kgst-piac, sajtos-tejfölös lángos a sóstói termálfürdőben, zsiráf bébi született az állatparkban – gyerekkori emlékeim Nyíregyházáról. A 120 ezer lakosú megyei jogú város azonban ennél sokkal több: miközben a jobb munkalehetőségek miatt nagy tömegek költöznek a megyéből Dunántúlra, Budapestre és vonzáskörzetébe vagy külföldre, Nyíregyháza egyre gyarapodó iparával a szabolcsi, a szatmári és a beregi falvak elnéptelenedésének utolsó gátja. „A város különleges szerepe a helyi gyülekezetek küldetésére, szolgálatára is hatással van” – mondja Gaál Sándor nyíregyházi református lelkipásztor, akit a térségről és a helyi református közösségekről kérdezünk.
A legnagyobb gyülekezet
Az elmúlt száz évben a város népessége megháromszorozódott, a jelenlegi lakosság nagy része maga is faluról költözött a városba vagy egy generációval korábbi falusi gyökerekkel rendelkezik. A legutóbbi népszámlálási adatok alapján 16,4 százalékuk református, miközben 20 százalék körül van a római, 10 százalék fölött pedig a görögkatolikusok, és ehhez hasonló az evangélikusok aránya. Ezt a 19 ezer református embert jelenleg négy egyházközség szolgálja, közülük a legrégibb és legnagyobb a belvárosi gyülekezet, ahol Gaál Sándor szolgál.
A nyírségi esperessel szolgálati helyén, a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség 2001-ben felépült többfunkciós gyülekezeti központjában beszélgetünk. A Kálvin téren láthatóan zajlik az élet: épp csak véget ért a reggeli áhítat a gyülekezeti teremben, a munkába igyekvő felnőtteket már váltják is a közeli Jókai Mór Református Általános Iskola alsós hittanosai.
„Ez az ország egyik legnagyobb gyülekezete – a város dinamikus növekedése miatt. 1460 a választói névjegyzékbe vett gyülekezeti tagok száma, de ennél lényegesen több ember fordul meg a közösségben” – mondja szerényen a lelkipásztor, aki amikor három és fél éve a gyülekezetbe érkezett, egy jónevű általános iskolát, tucatnyi hitoktatót, kiterjedt szociális intézményhálózatot (idősotthonokat, házi segítségnyújtási szolgálatot, bölcsödét) és több mint 400 alkalmazottat örökölt meg szolgálatában. Lelkész- és presbitertársaival hűségesen igyekeznek megfelelni ennek az örökségnek, ugyanakkor a gyülekezet missziói arculatát is próbálják erősíteni.
Nyitott lelkület
Milyen is ez a missziói arculat? „Azt gondolom, hogy az egyház természete szerint missziói. Amelyik gyülekezet lemond missziójáról, azonnal zsugorodásra ítéli önmagát” – véli a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Missziói és Felekezettudományi Tanszékének vezetője. A felnövekvő generációknak és a városba költözőknek egyaránt Jézusról akarnak tanúskodni, társadalmi jelenlétüket, intézményrendszerüket is tudatosan e logika mentén építik.
„Segítségünkre van ebben a szabolcsi, beregi, nyírségi gyökerű emberek nagyon barátságos, Isten és egymás felé is nyitott lelkülete, mely az egyébként nagyvárosi közösségben is jelen van és kifejti jótékony hatását.”
A vezető lelkész szerint Nyíregyházán az emberek a nagyvárosi létmódnak megfelelően egyre atomizáltabb életmódot folytatnak, mégis a tapasztalatok szerint a helyiek nagyon nyitottan reagálnak az egyház megszólítására. „Megelevenednek az emberek, különösképpen, ha a gyökereikre kérdezünk rá: honnan származnak, milyen vallásos, egyházi kötődésük van.”
Új tradíciók
A gyülekezet öt lelkipásztora munkája során nagyon vigyáz arra, hogy ezek a gyökerek ne sérüljenek, de emellett felismerték, hogy modernizációra is szükség van, mert a 21. század új nemzedékei nem tudják bejárni a tradicionális utakat. Jó példa erre a hétköznap reggeli áhítatok esete.
Egyházunk országos adománygyűjtést hirdetett egy új nyíregyházi református templom építésére
Ezek az alkalmak a második világháború előtti években voltak divatosak, a legtöbb helyen azóta elhaltak. A korábbi lelkészeknek és néhány hűséges, idős gyülekezeti tagnak hála Nyíregyházán megőrizték ezt a tradíciót, Gaál Sándor pedig, aki előző szolgálati helyén is tartott ilyen áhítatokat, meg is tudta újítani azokat: „Korábban kezdünk és szigorúan betartjuk a 15 percet, hogy a belvárosban dolgozók, akik vágyakoznak arra, hogy gyülekezetben Isten előtt megálljanak, még időben beérjenek a munkahelyükre. A nyitottabb, barátságosabb gyülekezeti teremben tartjuk, az első ének szövegét a későn érkezőkre gondolva ki is vetítjük.” Annyira népszerű lett a dolog, hogy reggelente akár negyvenen is betérnek egy imádságra vagy meghallgatni a rövid igemagyarázatot.
Az ifjúsági csoportok mellett az elmúlt években sokan konfirmáltak felnőttként, bibliakör is alakult belőlük. A Kálvin téri templom mellett több városrészben is tartanak istentiszteletet, időről időre prédikálnak Borbányán az evangélikus templomban, Rozsréten az evangélikus gyülekezeti házban és Örökösföldön, ahol reménység szerint belátható időn belül saját lábaira áll az ottani iskola aulájában összegyűlő közösség.
Örökösföldi reformátusok
„Három-négy református gyülekezet véleményem szerint még hiányzik a városból, ezt a lemaradást szeretnénk ledolgozni” – mondja Sápi Tamás presbiter. A gépészmérnök születése óta a belvárosi gyülekezet tagja, a kezdetek óta aktívan részt vesz az örökösföldi misszióban.
„Ez az ország egyik legfiatalabb panelnegyede, a '80-as években épült. Fejlődő terület: 2000 óta létrejött mellette egy kertvárosi övezet, mi is ott építkeztünk” – mutatja be a környéket alkalmi idegenvezetőnk, miközben autójával a tervezett templom helyszíne felé visz minket. Ami most még ugyan a város széle, de a tervek szerint húsz év múlva lakóparkok állnak majd a focipálya mögött sárgálló kukoricamezők helyén.
Egy idős lelkipásztor, Kerekes Feri bácsi volt az, aki a ’90-es évek közepén megkísérelte összefogni az örökösföldi reformátusokat. „Ez a kezdeményezés elhalt, ám az ezredfordulón a városi gyülekezet presbitériumának kezdeményezésére az épp akkor nyugdíjba vonuló Szabó Zoltán elvállalta, hogy istentiszteletet tart az egyik helyi általános iskolában – mondja. – Korábban havonta két alkalommal tartottunk alkalmakat, egy ideje pedig már minden vasárnap. Persze szigorúan délelőtt 9 órától, hogy ne ütközzenek a fél 11-es belvárosi istentiszteletekkel.”
Először a 45 évesnél idősebb réteg jelent meg az alkalmakon, ők azok, akik, amikor vidékről beköltöztek a lakótelepre, maguk mögött hagyták a falut és a templomot is – belőlük alakult ki az örökösföldi közösség magja. „Zoli bácsi rutinos falusi lelkészként segítette a folyamatot” – emlékszik vissza Sápi Tamás. Ma is egy hagyományos református gyülekezet képét mutatja ez a közösség, bár azóta mások is csatlakoztak: időközben beköltözők, fiatal családok.
Templomot építenek
„Tizenhat év van mögöttünk, ezalatt sokat alakultunk. Kialakult egy összetartó, szolgálatkész csapat, amelyik szívét-lelkész beleteszi a közösségbe” – mondja a presbiter. Zoli bácsi már visszavonult a szolgálattól, azóta a nagy gyülekezet lelkészei váltják egymást az iskolában. A 60 fős közösség elkötelezett tagjai minden vasárnapi alkalom előtt székeket pakolnak, énekeskönyveket osztanak, helyére állítják a szószéket és a harmóniumot, hangosítást szerelnek – az istentisztelet után pedig elbontják annak kellékeit, hisz másnap jönnek a diákok. Komoly közösségépítő munkát végeznek: hívogató programokat, kirándulásokat is szerveznek.
A „batyus” istentisztelet sokakat visszatart, és ők maguk is vágynak egy saját lelki otthonra, ezért is döntött a városi gyülekezet presbitériuma a templomépítés mellett. „A Nyíregyháza-Városi gyülekezet egyházfenntartói járulékot fizető tagjai között 150-en laknak Örökösföldön, így abban bízunk, hogy a közösség növekedni fog, ha beköltözik az új templomba, és kitölti azt” – ezt már Nagy Miklós gondnoktól tudjuk meg.
A 4-es és a 41-es út között, a városi buszok végállomása melletti új közterületen vagyunk: a Szentháromság téren már áll egymással szemben egy új római és egy teljesen még be sem fejezett görögkatolikus templom, ezek szomszédságában kaptak telket a reformátusok. „Modern gyülekezeti komplexum épül majd ide” – mondják: templom, a legkülönfélébb alkalmak és rendezvények befogadására alkalmas gyülekezeti ház és távolabb egy lelkészlakás is lesz a most még kutyafuttatásra használt réten. „Tornyot viszont mindenképp szeretnénk – mutatják a helyét –, hogyha erre jár egy ember az utcán és ránéz, rögtön felismerje, hogy ez egy református templom.”
Szülőnek lenni
A tervek elkészültek, a jóváhagyás megérkezése után kezdődhet is az építkezés. A cél egy új, önálló gyülekezet létrehozása Örökösföldön, de egyelőre a következő lépésekre koncentrálnak: a falak felhúzására és annak az átadott életű lelkésznek a megtalálására, aki teljes munkaidőben folytatja a lelki építkezést a lakótelepen.
„A gyülekezetből kiválik majd egy kis rész, egy másik test lesz. Az anyagyülekezetnek ez természetesen befektetést jelent, hisz a kisebb közösség még nem tudná felvállalni az ezzel járó költségeket” – magyarázza Nagy Miklós. „Amikor ez felmerült, azt mondtam: valakinek szülőnek is kell lenni, hogy gyerek születhessen. Azt pedig utána támogatni, ösztönözni kell. A presbitérium ellenszavazat nélkül vállalta ezt a feladatot” – teszi hozzá a Nyíregyháza-Városi Egyházközség gondnoka.
Nem ez az első eset, hogy vállalják a szülői szerepet, hisz a megyeszékhelyhez csatolt Orost leszámítva mindegyik nyíregyházi református egyházközség belőlük nőtt ki. A 20. század elején jött létre az önálló kertvárosi gyülekezet, ahonnan a tirpák bokortanyákon élők pásztorolását is végezték, Sóstón pedig az ezredfordulón építettek templomot.
Az építkezésért rendszeresen imádkoznak a lakótelepi református bölcsödében, a városi gyülekezetben az előző karácsonykor meghirdetett adakozásra pedig 20 millió forintnyi felajánlás érkezett eddig. A költségek várhatóan a 300 millió forintot is jócskán meghaladják majd, így a nyíregyháziak hálásan fogadták a Zsinat döntését, hogy idén az ő templomunk legyen az október utolsó vasárnapi országos adománygyűjtés kedvezményezettje.
Valóra válhat
Állunk a zöld fűvel benőtt réten, hallgatjuk a gondnokot és a presbitert, ahogy lelkesen ecsetelik a szószék elhelyezésének praktikus és szimbolikus érveit, és elképzelem, ahogy a közeli panelekből, családi házakból érkező emberekkel megtelnek a padsorok, 200 ember figyel ugyanarra a pontra, Isten igéjére. Az jut eszembe, hogy szülőnek lenni szép dolog, önzetlen, krisztusi küldetés. És arra gondolok, hogy október 29-i perselyadományainkkal mi is segíthetjük ennek az álomnak a megvalósulását.
Szöveg: Feke György, fotó: Vargosz, videó: Fekete Zsuzsa, Szabó Zsolt