Vállalkozóként Isten tornácaiban

A rendszerváltozás kori keresztyén vállalkozók azt érezhették, hogy még hittestvéri környezetben is az ügyeskedés gyanúja övezi az üzletkötéssel, magáncéggel összefüggő világot. Ugyanakkor vágy ébredt bennük arra, hogy mélyebben megértsék, hogyan tudnák keresztyén szellemben folytatni kenyérkereső foglalkozásukat. Azon is gondolkoztak, miképp lehetne Jézushoz vezetni a hasonló foglalkozású embereket. Az utóbbi szándékokból jött létre 1992–93 tájékán a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága (KeVe Társaság).

Bükkösi Istvánra éppen a KeVe Társaság közelmúltbeli jubileumi találkozóján figyeltünk fel: arra kérték a szervezők, hogy mint egykori alapítótag, beszéljen a hőskorszakról.

Akkor többek közt ezt mondta a gépészmérnök-vállalkozó: – Közvetlenül a rendszerváltás után fogalmazódott meg a magyarországi keresztyén vállalkozók részéről, hogy az üzleti életben is a bibliai elveket kell képviselni. Ez akkor még járatlan út volt, hiszen a legtöbben kevés tapasztalattal rendelkező, első generációsak voltunk ezen a területen. Egy keresztyén üzletemberek alkotta nemzetközi szervezet segítségével azonban megalakítottuk a KeVe Társaságot. Persze küszködtünk az ön- és feladatmeghatározással, hiszen a 90-es évek első felében még nem alakult ki Magyarországon a klasszikus értelemben ez a társadalmi réteg. De rendszeresen összejártunk imádkozni, előadásokat, imareggeliket, kapcsolatteremtő vacsorákat szerveztünk, ahová hívogattuk azokat, akikkel a munkánk során kapcsolatba kerültünk. Ez a mustármagnyi kezdeményezés mára komoly szervezetté fejlődött, amely az evangélium üzenetével meg tudja szólítani az időközben kiformálódott üzleti élet szereplőit.

A KeVe-alapítótag portréját személyes beszélgetés alapján rajzoljuk meg. Nézzük először is, hogy – saját szavát kölcsönözve – a „sufnivállalkozással” indult üzleti karrier mai pontján mivel foglalkozik.

Az ezredforduló óta állattartó gazdák és cégek az ügyfelei. Fölméri, milyen műszaki megoldásokra, technológiai berendezésekre és eszközökre van szüksége a tenyésztőknek ahhoz, hogy az állatok trágyáját – az istállótól a termőföldig – a környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelően kezelni, tárolni és hasznosítani tudják. Bükkösi István munkája nem merül ki a feladatok fölmérésében, számítások készítésében, megoldási javaslatok kidolgozásában, foglalkozik a kivitelezéssel, technológiai eszközök szállításával, telepítésével és beüzemelésével is.

Az állattartó telepek nem spórolhatják meg az ilyen beruházásokat. Európai uniós kívánalom, törvényi kötelezettség, hogy a gazdák törődjenek a talaj és a vízbázis védelmével – magyarán: ne engedjék, hogy például a túltrágyázás miatt elnitrátosodjon a terület –, ugyanakkor a trágya kijuttatásával biztosítsák a talajerő megújulását.

Joggal ismerhetjük fel mindebben a teremtésvédelem egy gyakorlati mozzanatát. Ráadásul a növénytermesztőknek sosem volt ennyire érdeke, hogy szervestrágya is kerüljön a földjeikre, mert a háború alatt a műtrágya rettenetesen megdrágult…

Fölvetjük Bükkösi Istvánnak, miben kell érvényesülnie a keresztyén üzleti etikának a mezőgazdasági szennyvízkezelés terepén. Egy példával világítja ezt meg: – A keresztyén vállalkozónak mindig Isten előtti felelősséggel kell végeznie a munkáját. Én sem engedhetem meg magamnak, hogy a megbízóimat rábeszéljem olyan megoldásokra, beszerzésekre, amelyek nekem talán extraprofitot hoznának, nekik viszont nem állna az érdekükben. De hát Jézus Hegyi beszédében is ezt olvassuk: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük.” (Mt 7,12a) – teszi hozzá riportalanyunk, aki a szóban forgó mezőgazdasági-technológiai vállalkozása alapításakor már hívő református keresztyén volt.

Elmondása szerint a hitélete egyáltalán nem a gyerekkorában kezdődött, pedig hívő családba született. A szülők a második világháború utáni ébredés részesei voltak. Az apa például a Bethánia mozgalomhoz tartozó Bütösi János lelkész kőbányai evangelizációján tért meg és döntött Isten mellett 1947-ben. Az 1956-ban született fiúgyermeknek a hit légköre mégsem volt elég ahhoz, hogy a szívébe fogadja Jézust, ilyen szándék nem fogant meg benne. – Azt azonban mindig értékeltem – mondja –, hogy családunk ismerősei és barátai kedves, tiszta szívű emberek, akikből békesség árad. De a hit dolgait mereven elutasítottam már gyerekkoromban is. Több órán át képes voltam alvást tettetni vasárnap reggel, hogy ne kelljen templomba, vasárnapi iskolába mennem, mondjuk foci helyett. Konfirmáltam ugyan, de az Isten ügye egyáltalán nem érdekelt. Miért kéne hinnem bármiféle Istenben? Kifejezetten zavart a hívő keresztyének úgynevezett kánaáni nyelvezete. Nem emiatt nem jutottam hitre évtizedekig, de abban biztos vagyok: nehéz eljuttatni az evangélium üzenetét a kívülállókhoz, ha csak a kegyes keresztyén zsargont beszéljük.

A hajdani fiatalember nem hagyta magát kibillenteni, pedig édesapja többször, nagy szeretettel és türelemmel próbálkozott azzal, hogy meggyőzze, például prédikációs magnókazettákkal. Élte tovább a nem hívők életét. Hogy miért éppen Prágában szerzett gépészmérnöki diplomát? Eleve azért akart külföldön egyetemista lenni, hogy minél önállóbb, függetlenebb, kellemesebb éveket tölthessen el diákként.

– Isten személyét nem kutattam, de az objektív igazság kérdése mindig nagyon érdekelt – folytatja múltbeli gondolkodásának bemutatását Bükkösi. – Azt tapasztaltam, hogy a maga szemszögéből mindenkinek igaza lehet, de az csak relatív, viszonylagos… Mi az a megkérdőjelezhetetlen, abszolút igazság, amelyhez minden mérhető? Ezt a fix pontot kerestem. Szóval a logikus gondolkodás mentén egyfajta becsületes alapállásom volt, csak éppen távol jártam attól, hogy ezt az általam kicsit lenézett keresztyénségben keressem. Arra viszont felfigyeltem, hogy vannak emberek, akiknek bár kívülről nézve nincs rá okuk, mégis boldogok. És ők általában hívő keresztyének. Ennek fordítottja jelentkezett nálam, minden okom meglett volna a boldogságra, mégsem éreztem magam annak. Miközben nyugtalanított a hívő emberek titka – teszi hozzá.

Prágából történő hazatérése után pár évvel, 1985-ben feleségül vette munkatársnőjét. 1987 körül lelki vonalon is felgyorsultak az események, mondhatni, Isten kezdett aktívabban „dolgozni” a megtérésükön. Több állomása volt ennek a folyamatnak. 1987 őszén a férfi édesapja elhívta őket egy gyülekezeti filmvetítésre, a Salétrom utcai gyülekezetbe. A Jézus élete című, 1979-es, Lukács evangéliuma alapján készült film pergett le a józsefvárosi reformátusok közösségében. – Az a film a kánaáni nyelvezetet mellőzve, úgy tudott szólni a lényegről, hogy végre fölébredt bennem a gyanú, hátha mégis igaz mindaz, amit a keresztyének hisznek. És ha igaz, amit Jézus tett és hirdetett, akkor mindent át kell értelmezni! Mindkettőnkre nagy hatással volt a film, és a végén lévő rövid imádságot szívből el is mondtuk az Úrnak – vall az első érintésről Bükkösi István.

Miközben felidézi a történéseket, arra gondolunk, Isten milyen zseniális mérnöke az időzítésnek. 1987 őszén egy szülői értekezlet után az osztályfőnök két hátramaradó apukát kért meg arra, hogy segítsen az osztály biciklis kirándulásának a megszervezésében. Az egyik Bükkösi István volt, a másik Czövek Olivér akkori vecsési lelkipásztor. Utóbbinak sikerült elhívnia Istvánt a vecsési gyülekezetbe egy prédikációsorozatra, amelyet mindennap más tartott. Már az első nap megfogta egy idős, teológiát nem végzett hölgy gyakorlatias, bizonyságtévő igehirdetése, ahogy másnap Marschalkó Gyula evangélikus lelkész prédikációja is… Ez volt a hitre jutáshoz vezető közvetlen út második állomása. Ezután már a bibliaórákat, istentiszteleteket is kedvvel látogatta a fiatal házaspár.

1988 tavaszán aztán befogadták Jézus Krisztust. – Végül azért megtalált Jézus. Végh Tamás vendéglelkész Saulról szóló evangelizációja volt a döntő a megtérésünkben 1988 áprilisában – emlékezik a vállalkozó. Felesége végig ott lehetett az evangelizációsorozaton. Amikor az igehirdető a zárónapon azt kérte, akinek a szívét megérintették a héten hallottak, menjen át a gyülekezeti terembe egy beszélgetésre és közös imádságra, az asszony örömmel engedett a hívásnak. A férjnél kicsit késett a végkifejlet, mert az evangelizáció utolsó két napján édesapjával Erdélybe vitt segélycsomagot. Ám a hazaérkezését követő húsvéti istentisztelet alatt különös dolog történt: a templom parkolójában az autója defektet kapott. Amikor már mindenki elment, imádkozó lélekkel nekilátott a kerékcserének, és eközben ő is átadta a szívét Jézusnak.

Vajon miért ott és abban az órában teljesedett ki a megtérés folyamata? – Ez Isten titka, az ő időzítése – mondja Bükkösi István. – Akkorra rendelte, hogy megértsem: a teremtett világ nem képződmény, hanem az élő Isten alkotása, Jézus az élő Istennek a számunkra értelmezhető kinyilatkoztatása. Ma még bizonyosabban látom, hogy mindezt mi, emberek kegyelemből, az ő Szentlelke által ébresztett lelki-szellemi értelemmel érthetjük meg. Az én sorsomban is bekövetkezett az, amiről „Ézsaiás pedig nyíltan ki is mondja: Megtaláltak azok, akik nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem kérdezősködtek utánam” (Róm 10,20).

Innen beszélgetésünk a megszentelődés rögös útjára kanyarodik. – Egy csomó dolgot csak ezután kezdett Isten kibontogatni előttünk. Nem úgy volt, hogy egyszerre minden megvilágosodott, és mindent értettünk. Az újabb igehirdetések, elmélkedések, bibliaolvasások alapján kezdett sok minden előjönni vagy éppen összeállni – magyarázza.

Hitben töltött évtizedei alatt a bűnről ez szűrődött le Bükkösinek: – Isten értelmezése szerint a bűn állapot, amelyben vagyunk. Emberileg nem lehet küzdeni ellene. Ezért van szükségünk Isten kegyelmére, a megváltó Krisztusra. És az a mi egyetlen lehetőségünk, hogy Krisztus kereszten szerzett megváltását szívből hiszszük és magunkra is érvényesnek tekintjük. Ezen áll vagy bukik minden; ez a szabadságunk alapja. Mert a bűn ettől függetlenül jelen van a világban, és mi sem vagyunk vele szemben immunisak. De tudjuk, hisszük, hogy Isten miértünk áldozta fel Krisztust, hogy megoldást adjon a kilátástalanságunkra, és nekünk adhassa az örök élet ajándékát. Az ebből fakadó erővel kell küzdeni a minket ezer oldalról támadó bűnnel. Erre számtalan botlás és elesés után is van lehetőség – mondja meggyőződéssel.

Végül a keresztyén szabadság kerül szóba. – Tudom, hogy Krisztus által Isten megváltott gyermeke vagyok – szögezi le beszélgetőtársunk. – Ez a reményem, ez tesz szabaddá, ennek örömébe, lehetőségébe kapaszkodom magánéletemben és földi hivatásomban egyaránt… Nagyon szeretem a szabadságot, szeretek Isten tornácaiban járni-kelni. De tudom, Péter apostol intését is figyelembe kell venni: „Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.” (1Pt 2,15–16)