A család védelme – a biblikus családkép címmel rendezett konferenciát az Evangelikál Csoport Egyesület szombaton Budapesten. A konferencia egyik beszélgetésén egyházvezetőket ültettek egy asztalhoz. A református felekezetet Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke képviselte.
Balog Zoltán beszélgetőpartnerei Csernák István nyugalmazott metodista szuperintendens, Kondor Péter evangélikus püspök, Papp János baptista egyházelnök és Pataky Albert a Pünkösdi Egyház egyházelnöke voltak. A beszélgetést Márkus Tamás András református lelkész moderálta.
Indításként feltették a kérdést: kell-e egyáltalán beszélni a család védelméről. Balog Zoltán erre azt a választ adta: minden olyan ügyben, amely a világban megjelenik, és hat az egyházra, meg kell szólalni. Időszerű ez a téma is. Hozzátette, világosan meg kell fogalmazni, milyen kérdések körüljárására van szükség. „Lehetnek-e homoszexuális emberek lelkipásztorok? Nem. Lehet-e megáldani azonos nemű párok házasságát? Nem.” Ez eddig is így volt, így a püspök szerint nem ezekről kell elsősorban beszélgetni. Arra is felhívta a figyelmet, a téma egyes részeiben viszont nem lehet egyszerű igen-nem válaszokat adni. „A válaszunkban benne kell lennie annak is, amit mi gondolunk a szeretetről.”
Az evangélium „felvizezése” nem megoldás
Kondor Péter evangélikus püspök szerint azzal, hogy elfogadták a meghívást, kifejezték: úgy gondolják, beszélni kell a kérdésről. Szerinte a Teremtő pontos utasításokat adott az embernek az élethez, és amikor valaki szeretné kivenni Isten kezéből az irányítást, összetörik annak súlya alatt. Figyelmeztetett: keresztyénként mérlegre kell tenni, hogyan lehet egyszerre kitartani a hitvallásunk mellett, és betölteni missziós feladatunkat a világban.
Papp János úgy látja, sokszor relativizálják a családvédelmi kérdéskört, mondván, vannak más problémák is, mégis úgy gondolja, ezzel foglalkozni kell, ami nem egyenlő a többi probléma háttérbe szorításával.
Pataky Albert hozzátette: nem azért fontos a téma, mert az asztalnál ülők úgy gondolják, hanem azért, mert a társadalmi nyomás fontossá teszi. A fajsúlyos társadalmi kérdésekre pedig az örök érvényű üzenetük mentén az egyházaknak reagálniuk kell. A népszerűség hajhászása, az evangélium „felvizezése” Pataky szerint nem hozza vissza a hívőket a templomba, és a hívőknek is ártanak azzal, ha nem a teljes üzenetet adják át, csak az éppen népszerű részeket.
Amiben nincs szeretet, az nem lehet evangéliumi igazság
Mit mondjon az ember olyasvalakinek, aki szerint nincs bibliai családmodell? – vetődött fel a kérdés. Papp János szerint a Bibliával a kézben. Úgy látja, az emberek manapság hajlamosak az együtt gondolkodás közben letenni a Bibliát, és csak a tapasztalatokra, saját gondolatokra hagyatkozni. Ahogy Luther is azt mondta: „Itt állok, másként nem tehetek”, nekünk is ki kell állnunk, és kimondanunk ezt.
Balog Zoltán arra intett mindenkit, hogy ha valakivel beszélünk, aki más véleményen van ebben a kérdésben, érdemes megadni a bizalmat, és nem rögtön azt feltételezni, hogy valamilyen hatalom vagy lobbi ügynöke és ártani akar. – Vannak kérdések, amelyekben lehet egyet nem értenünk, mégis maradhatunk együtt, egy egyházban. S vannak olyanok, amelyeken nem lehet így túllépni, de törekedni kell rá, hogy addig maradjunk együtt, amíg van esély arra, hogy a hitben egymásra találunk – mondta a református püspök. Balog Zoltán arra is emlékeztetett, hogy szeretet nélkül nem lehet keresztyén igazságot találni. Amiben nincs szeretet, az nem lehet evangéliumi igazság. De a bibliai keresztyén igazságot is ki kell mondani. – Lehet, hogy kevesebben leszünk, de hitvalló közösség lesz, nem hobbiegyesület – fogalmazott a püspök.
Arra a kérdésre: hol húzódik a tanítás szabadsága az egyházi közösségeken belül, Balog Zoltán úgy válaszolt, a tanszabadság a Biblia és a hitvallási iratok keretein belül jöhetnek csak létre. Arra is kitért, hogy a Bibliát tudni kell értelmezni: senki ne gondolja, hogy elhagytuk volna a bibliai utat, csak mert a nők fedetlen fővel ülnek a templomban. Ezzel szemben a rómaiakhoz írt levél elején kétezer évvel ezelőtt Pál apostol a keresztyén antropológia egyik alapelvét írta le, azt nem lehet csak valami kordokumentumnak tekinteni, ami ma ne volna ugyanúgy érvényes.
A Zsinat lelkészi elnöke szerint a világ számára kiadott nyilatkozatok másodlagos eszközök, sokkal fontosabb, hogy a keresztyén közösség belül szeretetteljes egységben legyen, miközben azt sugározza, senkit nem ítélünk el, hanem úgy fogadunk mindenkit, mint megváltott bűnösök a megváltatlan bűnösöket.
Többet beszélni azokról, akiket ez érint
Papp János szerint nem hübrisszel, de azért bizonyossággal kell megközelíteni másokat. Csernák István emlékeztetett arra, hogy nem szabad elfelejteni, a keresztény ember úton van: Krisztussal halad és tanulja a Bibliát, a keresztyénséget, az életet. Ezt fejben kell tartani, amikor állást foglalunk ebben vagy más kérdésben.
Kondor Péter azt tette hozzá: az egyház egysége abban van, hogy az evangéliumot tisztán és igazan hirdetik, és a szentségeket jól szolgáltatják ki. Az árnyalatokat már nehezebb egyértelműsíteni, régen például elképzelhetetlen volt, hogy elvált lelkészek szolgáljanak. Arra is emlékeztetett, sokan polarizáltnak érzik a szélsőséges véleményeket, pedig Magyarországon ezek sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint például az Egyesült Államokban.
Balog Zoltán a beszélgetés során figyelmeztetett, legalább annyit kellene beszélni azokról, akiket érint ez a kérdéskör, és szenvednek miatta, mint arról, hogy mitől határolódnak el az egyházak. A lelkigondozói szempontot kell elővenni. Sokkal több szeretetet, figyelmet kell fordítanunk ezekre a kérdésekre.
Az esemény végén a közönség előre leadott kérdéseiből tett fel néhányat Márkus Tamás András moderátor. Az első kérdés arra vonatkozott, a magyar egyházak erős ragaszkodása a bibliai tanításhoz magával hozhatja-e, hogy szakítanak a melegházasságot elfogadó testvéregyházakkal. Balog Zoltán elmondta, hogy ha jó lelkiismerettel bejárták azt az utat, megpróbáltak közösségben maradni és megérteni egymást, de kudarcot vallottak, akkor elképzelhető. Hangsúlyozta, az ilyesmi nem új a keresztyén egyházban: kétezer éves példákat látunk rá. Megemlítette, hogy voltak keresztyének, akik behódoltak a császárnak, és istenként hajoltak meg előtte, aztán később visszafogadták őket.
Arra a kérdésre, hogyan kezelnék az asztalnál ülők, ha betérne a gyülekezetükbe egy homoszexuális pár, és járnának istentiszteletre, de megmaradnának szexuális orientációjuk mellett, a résztvevők azt hangsúlyozták: megértéssel igyekeznének feléjük fordulni, de általános megoldókulcs nincs ilyen estekre. Balog Zoltán erre a kérdésre megemlítette, hogy ha kiemeljük ezt a „szenzációs ügyet”, akkor úgy tűnhet a kívülállók számára, mintha volna egy főbűn, és az ellen harcolna az egyház. Szerinte ugyanúgy kell eljárni, mintha bejön a gyülekezetbe egy nem házasságban élő heteroszexuális pár: a lelki vezetőnek beszélnie kell velük, és elindulni a közös úton. Van olyan eset is, amikor kiderül, hogy nem lehet együtt haladni az úton, de meg kell próbálni elindulni, mondta Balog Zoltán. A püspök szerint nagyon fontos lenne felmutatni a bűnből való gyógyulás történeteit, mert minden bűnből van gyógyulás.