Galamb, rózsa, lángnyelv, piros szín. Ezek a pünkösdi időszak legfőbb szimbólumai. A motívumok segítenek ünnepeink megértésében, mélyebb átélésében. Mit jelképeznek, mióta vannak velünk és milyen üzenetet hordoznak? E kérdések megválaszolásában, a szimbólumok megértésében volt segítségünkre Juhász Katalin néprajzkutató.
Gyakran magával ragadó látvány egy szép mintákkal díszített tárgy, ház vagy öltözék. A jeles napokon időről időre találkozunk szimbólumokkal, népszokásokkal. Juhász Katalin magyarázata szerint ünnepeinkhez jelentősen hozzájárulnak a jelképek. A Szentírás olvasása is élményt nyújt, ám ha valaki ezt figyelmes gondossággal teszi, és hozzákapcsolja a hétköznapi életből vett motívumokat, annak segít az ünnep lényegének megértésében és átélésében, részesévé válhat. – Bár nem feltétlenül tudatosan, de a szimbólumok akkor is hatnak a kollektív tudatalattinkra, ha nem bogozzuk ki tudományosan az értelmüket – fűzte hozzá.
Juhász Katalin néprajzkutató: a szimbólumok akkor is hatnak a kollektív tudatalattinkra, ha nem bogozzuk ki tudományosan az értelmüket.
A legfőbb pünkösdi szimbólum a galamb. A Szentlélek galamb képében szállt le, illetve tüzes nyelvek jelentek meg. A középkorban ezen az ünnepen galambokat engedtek szabadon a templomban. Azonban nemcsak pünkösdkor jelenik meg, hanem például Jézus megkeresztelkedésében is. Ugyanígy az angyali üdvözlet ábrázolásain is megjelenik a madár. Pünkösd eljövetelét jelképezi a lángnyelv, tűz és a szélzúgás. Volt, ahol a toronyból meggyújtott szalmacsóvákat dobáltak le. Ezzel jelképezve a Szentlélek eljövetelét. Gyakran kürtökkel, trombitával próbálták meg utánozni. Időnként a pásztorok kongóztak: fával, edényekkel, vagy, ami kezük ügyében volt. Ez a fajta a zajkeltés később kiszorult az egyházból, és átkerült a népszokások közé – említette Katalin.
Pünkösd eljövetelét jelképezi a lángnyelv, tűz és a szélzúgás
Inspiráló természet
A piros árnyalat is ékesíti a pünkösdi jelképek tárházát. Ez egyben a Szentlélek színe. Emellett a vértanúságra is utalhat. Adódhat e szín szimbolikája abból is, hogy a természet ilyenkor virul ki legjobban, a pünkösdi rózsa virágzása is ekkorra tehető. Juhász Katalin kifejtette: régóta velünk élő szimbólum az ünnepkörben a zöld ág is. A természet újjáéledése egyszerűen szép, de még ünnepibbé varázsolja az otthonokat, templomokat, ha szép növényekkel díszítjük – fűzte hozzá.
Az ünnepi szimbólumok régi időkre vezetnek vissza
Ha az ember közel érzi magát a természethez, akkor is át tudja élni az ünnep lényegét, mert a természetben is lejátszódnak azok a ciklikus folyamatok, amelyek egy-egy kiemelkedő alkalmat kísérnek. Az ünnepi szimbólumok régi időkre vezetnek vissza, most elsősorban keresztény jelképekként alkalmazzuk ezeket, de sokuk eredete jóval korábbi, így erőteles hatást gyakorolnak életünkre.
Élő hagyományok és szokások
A kutató kifejtette: kapaszkodót, megtartó erőt adhatnak – a jelképek mellett – a szokások is. Emlékeztetnek bennünket, felidéznek régmúlt időket. Amivel biztosan találkozik mindenki pünkösd idején, az a csíksomlyói búcsú, amely mostanra nemzeti ökumenikus istentiszteletté vált. A magyarok legfőbb búcsúünnepe – emelte ki. Aki részt vett korábban ezen az eseményen, meghatározó személyes élményről számolt be. Úgy tapasztalaja, hogy ha valaki egyszer együtt ünnepelt a csíksomlyói hegynyeregben több százezer testvérével, soha nem felejti el.
A sokfelé ismert pünkösdi királyválasztás mellett Juhász Katalin különleges népszokást is említett: Székelyföldön, a sóvidéken ma is élő hagyomány a hesspávázás, a pünkösdölés helyi szokása. Ez az ilyenkor elhangzó dal kezdősorára utal. Régebben a nagylányok jártak hesspávázni, most már a 9–12 éves gyerekek teszik ezt. Látványra olyan, mint egy lakodalmi menet. Érdekessége ennek a díszes alkalomnak, hogy a résztvevők nagy, abroszból készített zászlót visznek magukkal, és azt pünkösdi rózsával, zsebkendővel, szalaggal díszítik. A falvak lakosai ilyenkor kijönnek házaik elé, és együtt énekelnek a gyerekekkel. A csemeték aztán többnyire pénzjutalmat kapnak szereplésükért. A székelyföldieknek ez nem egyszerű népszokást jelent, hanem magyarságuk megélését – idézte fel a néprajzkutató.
A dal kezdősorai:
„Hess páva, hess páva
Királynő pávája
Ha én páva volnék,
Jó reggel felkelnék.”