Tűrni és kitartani - Trianon 101

A határon túli magyarokkal kapcsolatos témák iránt érdeklődők sem maradtak program nélkül a Reformátusok Szárszói Konferenciáján, szombat délelőtt Trianon 101 – avagy az együttélés és túlélés lehetőségei címmel tartottak beszélgetést, amelyen Sipos József a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezetet (KRISZ), Gyurcsis Júlia a felvidéki Fiatal Reformátusok Szövetségét (Firesz), Tussay Szilárd pedig az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesületet (IKE) képviselte, Zila Gábor moderált.

A résztvevők helyzetértékeléssel kezdtek, amelynek során Sipos József elmondta, hogy Ukrajnában még ma is vannak lehallgatások, és rendre hívnak be beszélgetésre egyházi vezetőket „hárombetűs szervezetek”. Ahogy fogalmazott, a szabadságot Kárpátalján nem egészen ugyanúgy értik, mint máshol. A magyar-ukrán viszony soha nem volt még ilyen rossz, miközben óriási a kivándorlás mind a magyarok, mind az ukránok között.

Felvidéken már a rendszerváltás előtt tartottak titkos bibliaköröket, és a keresztény testvérek mindig megtalálták az utat egymás segítésére, voltak például, akik a csehszlovák-magyar határon az aggteleki barlangon keresztül jártak át – mesélte Gyurcsis Júlia, aki szerint a fennmaradás alapja volt egymás erősítése a hitben. Ezekből a bibliakörökből „került elő hirtelen” a rendszerváltáskor száz-százötven fiatal, akikből megalakult a Firesz. Gyurcsis szerint ma is szerencsés helyzetben vannak, mert a szlovákiai keresztény szervezeteket tömörítő szövetségben a többségben lévő katolikus szervezetek nagy szeretettel fogadták és testvérekként kezelik őket.

Erdélyben az elrettentés, megpróbálás 1920 óta folyamatosan tart – értékelt Tussay Szilárd. „Törve bár, de azért vagyunk” – mondta, és felhívta a figyelmet arra, hogy azért tudja tartani a magyarság az öt százalékos arányát, mert a román elvándorlás sokkal nagyobb. Mindenkit emlékeztetett, hogy bár nyilván Isten kegyelméből maradtak meg, de nekik is meg kell tenniük mindent. Biztatják a fiatalokat, hogy tanuljanak meg románul is, hiszen anélkül sem vitázni, sem meggyőzni nem lehet. Úgy vette észre, hogy az egyházi eseményeken könnyebben sikerült áthidalni a nemzeti ellentéteket, talán azért, mert Isten van a középpontban. Mindenesetre arra szólított fel, hogy ki kell tartani, és fel kell vállalni magyarságunkat.

A koronavírus-járvány kapcsán Sipos József arról számolt be, hogy érdekes változást láthattunk: korábban az alkalmakon próbálták elvenni a telefont a fiatalok kezéből, és voltak, akik az ördög eszközének gondolták, egy járvány alatt pedig rá kellett venni őket a telefonozásra, és meg kellett próbálni őket bevonni az online istentiszteletekbe. „Rájöttünk, hogy nem ott kell őket keresni, ahol eddig tettük. Már nem a Facebookon lehet őket megtalálni, hanem például az Instagramon” – mesélte Sipos. Gyurcsis Júlia szerint egy idő után már a fiataloknak is elege volt az internetes kapcsolattartásból, ezért amikor csak lehetett, kiscsoportos összejöveteleket tartottak, és elindítottak egy mentorprogramot, ahol szemtől szemben beszélgetnek fiatalokkal. A lezárás elhozta, hogy jobban oda tudtunk fordulni a saját vezetőinkhez – mondta Tussay Szilárd. A nagy rohanásban mindig az volt a kérdés, hogy rendben van-e a program, megvan-e a mikrofon, kinél van a kábel, de most, hogy nem voltak eseményeik, meg tudták kérdezni egymástól, hogy vagy? Szerinte „időt kaptunk”.

Gyurcsis Júlia annak a véleményének is hangot adott, hogy a magyarságot is ajándékba kaptuk. „Az, hogy én felvidékre születtem, nem véletlen. Mindenben képviselnem kell önmagam: a keresztény értékrendem, és azt, hogy magyar vagyok” – mondta. Sipos József szerint pedig Isten mindig pont annyi erőt ad, ami pont elég. Kárpátalján ugyanakkor az ő erőfeszítéseik mellett nem árt a külső segítség sem, és a magyar állam óriási segítsége nélkül nem maradnának meg. Elmondta azt is, hogy az összejövetelek, Generális Konvent, mind-mind nagyon kell, hogy érezzék a támogatást, és „megmaradjunk ott, ahova az Isten rendelt minket”. Tussay Szilárd arra is felhívta a figyelmet, hogy nem elég a templomba járók számát nézni és összeadogatni, mert nem tudhatjuk, hogy egy-egy ima vagy prédikáció kiben mit indít be, és mikorra érik be. „Nekünk meg kell tennünk a dolgunkat, és ki kell tartanunk” – mondta, majd a szárszói találkozó fontosságát hangsúlyozta: „Amikor itt tudunk találkozni, akkor kapok valamit, amivel, ha hazamegyek, tudok valamit kezdeni, vagy egy beszélgetés itt átlendíthet egy kis bizonytalanságon, és ezek tudnak segíteni a megmaradásban.”