További közös szolgálatok reményében

„Fontos számunkra az az alapvetés, hogy a leendő jelöltek testvérekként gondolnak egymásra és így is jelennek meg – nem hiszem, hogy az elmúlt ötven évben előfordult volna hasonló” – foglalta össze a rendezvény alapgondolatát Győrfi Bálint, a vendéglátó egyházmegye esperese, majd arról kérdezte a beszélgetés résztvevőit, hogyan látják a ma egyházát, a püspök feladatát és milyen stratégiával készülnének a következő ciklusra.

Balla Péter megerősítette, valóban „lelki élmény olyan választási időszakban lenni, ahol testvéri légkörben beszélgethetünk”. A Károli Gáspár Református Egyetem volt rektora hangsúlyozta, hogy mindkét fél az egyházkerület egységét szeretné munkálni, céljuk a lelki közösség előremozdítása – ennek jegyében remélik, hogy bármelyikük is lesz a püspök, azt a teljes kerület elfogadja. „Akármi lesz a választás eredménye, hasznos egy ilyen beszélgetés, amelyen tanulhatunk egymástól” – folytatta, majd hozzátette, mindig nagy élmény gyülekezetekbe látogatni, ilyen alkalmakkor szembesül az ember azzal, mennyi hűséges lelkipásztor és presbiter szolgál egyházunkban.

„Sok az intézményünk, amelyekben a lehetőség is sok, ugyanakkor a tapasztalat változó arról, hogy ezek mennyire »gyülekezetitag-képző« szervezetek, ez olyan kérdés, amivel a jövőben foglalkoznunk kell” – foglalta össze Balla Péter. A lelkipásztor szerint sokkal jobbak a körülmények, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de egyre komolyabb gond a túlterheltség, ezért tenni kell valamit, hogy ne az erőnk megfeszítése árán szolgáljuk a missziót. „Ezzel ma is foglalkozik az egyházkerület, de ezt a munkát folytatni kell. Ebben a munkában pedig a püspök feladatának a reménység ébresztését és a szívek Úrhoz való emelését látom. Fontos az ihletés, amikor gyülekezetet látogatunk, emellett a lelkigondozás és az, hogy bár a teológián foglalkozunk a leendő lelkipásztorokkal, püspökként ne felejtsük el a már pályán lévőket se” – emlékeztetett.

Balla Péter leendő stratégiáját a „közösségbe vezetés” kifejezéssel foglalta össze, felidézve, hogy rektorként is egy szakemberekből álló csapattal tudott együtt dolgozni: „Minden területre magasan kvalifikált munkatársakra van szükség, a püspöki szolgálatot is így tudnám elképzelni – közösségi vezetésben az espresekkel és gondnokokkal.”

„Egyházunkkal kapcsolatban azt tartom az egyik legnagyobb gondnak, hogy »köldöknézők« vagyunk, nem nézünk körül. Miközben az egyházi nyilvántartásunkban 2018-ban 286.216 fő szerepelt, ezzel párhuzamosan idén több mint 292 ezer fő ajánlotta fel adója egy százalékát a református egyháznak” – hívta fel a figyelmet Balog Zoltán erre a missziós területre. A németajkú gyülekezet lelkipásztora szerint, ha vannak olyanok, akiknek évente legalább egyszer eszükbe jut a református egyház, azokat érdemes felkutatni és hívogatni a közösségbe. „Amikor arról beszélünk, hogyan látjuk az egyházat, meg kell kérdeznünk, kik vagyunk, hol vagyunk, és hogy vagyunk lelki értelemben – magyarázta. – Egy szociológiai felmérés alapján az elmúlt három évben 1995 óta először fordult elő, hogy nem fogyatkozott a reformátusok száma. Az ilyen adatok azért fontosak, mert kívülről is érdemes ránéznünk, kik vagyunk és mi következik ebből számunkra.”

Balog Zoltán azt is elmondta, sokat küzdött azzal, hogy vállaljon-e egyházi feladatot, de egy szarajevói konferencián, amelyet roma evangélisták szerveztek, bibliatanulmányozás közben elhangzott egy kérdés: hajlandó vagy megfizetni szolgálatod árát? A volt miniszter azt mondta, hogy annyi rosszat senki sem tud elmondani politikáról, mint ő de azt is látja, hogy sokszor olyat is számon kérünk rajtuk, „amit egyházként mi magunk sem tudunk megcsinálni.” – „Az én diagnózisom, hogy egyházunkban olyan szigetek vannak, amelyek nem kapcsolódnak egymáshoz, ezért az a cél, hogy szigetekből kontinenssé váljunk – ehhez pedig változtatni kell nyelvezetünkön, szükség van lelkészképzési reformra, meg kell erősíteni a presbiterek és a lelkipásztorok együttműködését, valamint védeni kell lelkészeinket.” Balog Zoltán azt vallja, a püspök a pásztorok pásztora, ezért a lelkigondozás nélkülözhetetlen. Saját, politikai tapasztalatai is azt mutatják, megerősítő lelki vezető és közösség nélkül könnyen felmorzsolódik, kiég az ember: „Nekem is szükségem van arra, hogy legyen imádságos közösségem, ha nem állt volna mögöttem a gyülekezetem a maga különböző hátterű tagjaival, nem ment volna a miniszterség.”

A csökkenő lélekszámú gyülekezetekkel kapcsolatban Balog Zoltán azt hangsúlyozta, kicsinek lenni nem méret kérdése, sokkal inkább a perifériára szorultságé. „Magyarországon belső népvándorlás van: ahol kimaradnak a fejlődés fősodrából, elköltöznek a nagyobb városokba, és sok vidéki gyülekezetben ezért csökken a létszám. Fontos, hogy számon tartsuk ezeket a közösségeket, a központból is látogassunk el a peremvidékre” – fogalmazott a lelkipásztor. Elmondta, saját egyházmegyéje, a Budapest-Északi Református Egyházmegye testvérmegyéje pont a Baranyai Református Egyházmegye, így a gyülekezeteknek is élő kapcsolatuk van egymással, ami erősíti az egységet.

Balog Zoltán a roma lakosság és az üressé váló templomok kérdését sem hagyta figyelmen kívül, mint mondta, a roma közösségekhez meg kell próbálni missziós lelkülettel közeledni, a gyülekezet nélkülivé váló templomok esetében pedig hasznos lenne nemes célt találni az épületeknek. „A megmaradást tudják segíteni az olyan programok, mint az ötezer fő alatti települések lelkészeinek támogatása, hiszen az egyháznak népességmegtartó ereje van, a református közösségek sok helyen civilizációs végpontok, fontos, hogy ezzel a kormányzat is tisztában legyen, ugyanakkor nekünk minél önfenntartóbbá kell válnunk – és a támogatást valóban annak adni, aki rászorul” – tette hozzá.

„Az utóbbi időben többször elhangzott, hogy a missziói egyházközség elnevezés nem a legjobb kifejezés a kisebb, támogatásra szoruló gyülekezetek esetében, mivel nem mindenkit a növekedés esélyével segít az egyház” – folytatta Balla Péter. Bár az eseménynek otthont adó Pécs-kertvárosi gyülekezet korábban épp olyan missziói egyházközség volt, ami a környező, kisebb falvakból beköltöző reformátusokból alakult meg és vált egyre nagyobbá, a határmenti településeken inkább a fogyatkozó számok jellemzőek, ezért azok hosszútávon szorulnak gondozásra – a gyarapodás reménye nélkül. „Nem lehet egy püspöknek egyedül kitalálnia a válaszokat, azokat mindig együtt kell megfogalmazni azokkal, akik az adott helyszínen élnek – figyelmeztetett Balla Péter. – Emellett azt sem felejthetem el, hogy én magam például egy jól fizető, professzori állásban dolgozom, ezért hiteltelen és méltatlan, ha azok nevében beszélek, akik nehezebb körülmények között élnek. Vezetőként szeretnék azokra hallgatni, akiknek segítségre van szüksége.”

„Nem jó, ha a törvények »fent« születnek meg, a döntéseket közösen kell meghoznunk szervezettségünkről és az anyagi kérdésekről. Olyan fejlesztési tervre van szükségünk, ami az egész egyházkerületet érinti – benne a két csúcsintézményünkkel, a Bethesda Gyermekkórházzal és a Károli Gáspár Református Egyetemmel” – értett egyet Balog Zoltán.

Mint mondta, az intézményeknél mindig fennáll a veszély, hogy másodlagos lesz a református jelleg, ezért időről időre fel kell tenni azt a kérdést, mitől is református egy egyetem vagy éppen egy kórház.

„Azt kell megfogalmaznunk, hogy nemzetstratégiai céljaink is vannak, és hogy alkalmasak vagyunk társadalmi célok megvalósítására. De ehhez öntudatra van szükségünk: annak ismeretére, hogy olyan mondanivalónk van, amit más nem tud elmondani” – emlékeztetett a lelkipásztor.

Az beszélgetés utolsó témája az egyetemes keresztyénséget érő támadások voltak, amelyek a jövőben is komoly kihívások elé állítják a hívő közösségeket. „Olyan korban élünk, amiben például én magam kisebbségi véleményt képviselek, amikor az Újszövetségről tanítva azt mondom, Isten leplezi le bűneimet és Ő irányítja az etikai életemet” – fogalmazott Balla Péter. Hozzátette, a következő években várhatóan még inkább nő majd a nyomás, arra is fel kell készülni, hogy nyugati testvéregyházaink olyan igényeket támasztanak felénk, hogy térjünk el Szentírásmagyarázatunkban a zsinórmértéktől. „Becsüljük meg, hogy Szabó István püspök a harmadik ciklusa végén is kálvini alapokon álló, konzervatív teológiai vezető, és kérem, hogy a Szentíráshoz való hűségünket a következő években se lehessen kikezdeni” – hangsúlyozta a Balla Péter.

„Azokkal vagyunk, akiket üldöznek, de nem az iszlám jelenti a legnagyobb problémát, hanem a Nyugat. A keresztyénüldözés ott kezdődik, amikor feladjuk önmagunkat” – figyelmeztetett Balog Zoltán. Mint mondta, az üldözötteknek mindig ott kell segíteni, ahol élnek, és bár a keresztyénség több helyen feladja önmagát, mi nem adhatjuk fel a szövetségkeresést: „Sok olyan keresztyén van, aki úgy tekint ránk, mint akik hűek a forráshoz. Velük kell új, keresztyén koalíciót kialakítani.”

A felek egyetértettek abban, hogy a keresztyén értékekhez a folyamatosan változó körülmények között is ragaszkodnunk kell, de abban is, hogy a beszélgetést a további közös szolgálatok reményében zárják le.