Szórványlét a Balaton mellett

A Balaton nem a Kánaán

Sokaknak varázslatos élmény a dunántúli táj – az Alföldhöz szokott szemnek a legkisebb domb is csodálatosan magasnak hat. Így nézve érthető a Kőröshegy településnév népi etimológiai értelmezése, amely szerint a falut minden irányból hegyek ölelik körül. A valóságban a környék legmagasabb pontja, a 312 méteres Gyugy-tető a Somogyi-dombság ré­sze.

– A Balaton mellett lelkésznek lenni az Alföldről vagy Somogy megye déli részéről nézve is csodálatosnak tűnik, de ez nem a mese világa, nem is a Kánaán, ez itt Somogy megye – mondja Ficsor Gábor An­dor, a Balatonföldvár, Kereki, Kőröshegy, Pusztaszemes és Szántód reformátusainak lelki otthonát jelentő Kőröshegyi Református Egyházközség lelkipásztora. A Balatonról és az itteni gyülekezetekről azt rebesgetik, hogy özönlenek a turisták, akik bőséggel adakoznak, és itt a csapból is tej folyik. Ezzel szemben a valóság az, hogy vannak nyaralók, de egyáltalán nem akkora létszámban, mint ahogy az a partról tűnhet. A templom a parttól három-négy kilométerre fekszik, ez sokaknak már túl nagy távolság – a nyári vasárnapokon tizenöt-húsz, a környéken pihenő református megy el a kőröshegyi templomba istentiszteletre. Hiába van Balatonföldváron is kéthetente alkalom, az kevésbé vonzó. A lelkész tapasztalata szerint a turistáknak fontos, hogy legyen templom, torony, harangszó, ezt pedig Kőröshegyen találják meg. Van, aki interneten keresi ki a helyet és az időpontot, van, aki telefonon érdeklődik, és vannak, akik már itthon érzik magukat, mivel nyaralójuk van a településen, és az év három-négy hónapját amúgy is Kőröshegyen töltik. Ők általában nyugdíjasok, van, aki Budapestről, van, aki Szegedről jön ide nyaranta. – Ez már egyfajta kettős gyülekezeti identitás – teszi hozzá a lelkész.

Örülnek a nyaralóknak

A gyülekezet többsége örömmel veszi, hogy nyaralók is jönnek a balatoni szezon idején a templomba, nem sértődik meg senki, ha valaki esetleg az ő megszokott helyére ül le. Az alkalom után a lelkész igyekszik egy-két mondatot váltani a közösség tagjaival – az újonnan érkezők ilyenkor elmondják, hogy a környéken nyaralnak. Ficsor Gábor Andor azt mondja, az igehallgatók száma nem befolyásolja azt, ahogyan az Ige hirdetésére készül a gyülekezetben.

Üzenni akarnak a völgyhídon autózóknak



Már az előző lelkész felvetette an­nak lehetőségét, hogy megszólítsák a település és a református templom felett elhaladókat, a Kőröshegyi-völgyhídról ugyanis tisztán látszik a templom. A gyülekezet azt tervezi, hogy nagyméretű molinót állítanak a kert­be vagy a templom tornyához rögzítve, hogy az azon szereplő rövid, igei üzenettel felfele, Istenre irányítsák a hídon lepillantók figyelmét.

A turizmus a gyülekezetnek is bevételt jelent

A Kőröshegyi Református Egyházközség szállást is kínál gyülekezeti csoportok, hittantáborok, reformátusok, de tulajdonképpen bárki számára. A templom melletti egykori parókiaépület ma már közösségi házként működik, itt tartanak kisebb alkalmakat, és itt alakították ki a szállásokat is – összesen húsz főt tudnak elhelyezni három szobában, a tágas udvar pedig sátorozásra nyújt lehetőséget. A tó innen három kilométer, de lehet túrázni is a négy kilométerre fekvő Szántódpusztára vagy a hat kilométerre lévő fehérkői várhoz is. A gyülekezet társegyházközsége a bálványosi református gyülekezet, az itteni parókián tizenöt főt tudnak fogadni. Mindez nem meglepő, hiszen a Balaton mellett sokan élnek a turizmusból, ami a gyülekezetnek is jó bevételi lehetőség – a közösség számos tagjának is az idegenforgalom a legfőbb bevételi forrása.

Élet a szórványban

– Jó, hogy jönnek a nyaralók, és jó az is, hogy itt élünk a Balatonnál, de ez közel sem akkora áldás, mint ahogy messziről tűnhet – fogalmaz a lelkész, aki nem fürdik gyakrabban a Balatonban azóta, amióta itt él, és ugyanazokkal a feladatokkal és problémákkal kell megküzdenie, mint kollégáinak máshol a Dunántúlon. Ez elsősorban a református szórványlétet jelenti. – Ugyanúgy kell az embereket hívogatni, a gyerekekkel foglalkozni, hittanórákat tartani, táborokat szervezni – mondja Ficsor Gábor Andor. Ennek egyik vetülete az is, hogy sokat kell utazni egy-egy zsúfoltabb vasárnap. Van, hogy a lelkész négy helyen hirdet Igét: Bálványoson, Kőröshegyen, Balatonföldváron és Kerekiben is.

Bálványoson minden héten tartanak istentiszteletet. Maréknyi, de összetartó és erős közösség él Bálványoson, ahol Somogy legnagyobb református temploma található, itt nyolcszáz fő is elfér, pontosabban elférne. Ma ötvenfős közösség alkotja a gyülekezetet, egy-egy istentiszteleten négy-nyolc ember van. A településen ma ötszázan élnek, de néhány évtizede még ezerötszázan laktak itt, többségükben reformátusok, azonban sokan elköltöztek. A templom tetőszerkezetét pályázati pénzből felújították, de más renoválásokra is szükség lenne.

„Virágzó egyháza javára"

A kőröshegyi templom orgonája előtt olvasható egy tábla, amely emléket állít az 1930-as évekbeli felújításnak. A szöveg úgy szól, hogy az adományozó „virágzó egyháza javára" ajánlja adományát. A mostani virágzáshoz most végeztek a talaj-előkészítéssel és a tápoldatozással, azaz számos infrastrukturális fejlesztést végigvittek az elmúlt években: került fűtés a templomba, kialakították a gyülekezeti otthont, ezzel párhuzamosan új parókiát vásároltak és felújították a bálványosi templom tetőszerkezetét is. Ezeket részben pályázati pénzekből tudták megvalósítani, és most is több pályázat elbírálására várnak még. – Külsőben óriási a megújulás, de a gyülekezet lélekszámában ezt a lendületet még nem tapasztaljuk. Most, hogy éltünk a fejlesztési lehetőségekkel, bízom benne, hogy a belső megújulás és a virágzás felé indulunk: a növekedést az Úr adja – mondja a lelkipásztor.

Hegedűs Márk, fotó: Kalocsai Richárd

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2016. augusztus 14-i számában.