A Bibliáért nem kell színházba menni, de lehet! A kilencvennégy éves Csernus Mariann már több mint háromszázötven alkalommal adta elő a Vizsolyi Biblia című előadását, amelyet most felújítva, Vizsolyi Biblia 2.0 címen játszik. Ebben az évadban, novemberben kétszer láthatta a budapesti Bethlen Téri Színház közönsége a színésznő önálló estjét, december 14-én ismét kettényílik a függöny.
A színésznő nem tartja magát vallásosnak. Nem hisz Jézus Krisztus megváltásában és a mennyországban sem, bevallása szerint mégis a Bibliával kel és fekszik. – Kimegyek az erkélyre, és elkezdek az Atyához beszélni, oda az űrbe. Az az érzésem, hogy jóban vagyunk egymással, válaszolni is szokott. Elhitetem magammal, hogy beszélgetünk. Miért ne? Ez az elképzelésrovatba tartozik, és az ember nagyon jól érzi magát benne – magyarázza budai otthonában a színésznő.
A kiadó tette Csernus Mariann asztalára a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadását 1981-ben azzal, hogy „kezdjen vele valamit”. – Elég különösen hangzott a mondat. Elolvastam és beleszerettem, ahogy kevés dologba az életben! Éreztem, erre van szükségem – emlékezik vissza. Az előadást maga szerkesztette. Tarbay Ede 1982-ben a Vigiliában így írt róla: „Ez a Biblia a színész-emberé. Amit hallunk, Csernus olvasata, amit látunk, az is csak az övé. Mégis mindnyájunké, attól az emberségtől, ami minden percében jelen van a színpadon. Szenvedélye s szenvedése is, és sokszor a humora. Az alig két órába átemelt töredékek egésznek tűnnek, mert a részletek egymásra épülnek.”
Az előadás valóban kerek, és ahogy az Úr bármilyen eseményen, tárgyon keresztül szólhat hozzánk, a Biblia akkor is Isten szava, ha a színpadról hangzik, függetlenül az előadó személyétől. Hallgatva a Szentírást Csernus Mariann tolmácsolásában, felelevenedik bennünk Mózes könyve: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” A színésznő megszemélyesíti az Urat, szavait érzelemmel ruházza fel. Megteheti, rendezői privilégiuma a szubjekció. Ezt a szószékről így nemigen hallhatjuk. Talán nem is kell, hiszen nem tudhatjuk, miképpen érzett az Úr, mennyire volt indulatos egy-egy szavánál a Szentírásban. Viszont a megszemélyesítés segít emlékeznünk arra, milyen közel van hozzánk, mennyire hasonlítunk rá, és nem vár el olyat, amit ő nem tett volna meg értünk.
Csernus Mariann Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. Amikor egyedül van és éppen nem olvas, memóriájának karbantartására szövegmondást gyakorol.
Az elmúlt negyven év alatt a Vizsolyi Biblia előadása bejárta az egész országot. A művésznő hozzáállása az önálló esthez az évtizedek során nem változott. – Ahogy a lányom volt a legfontosabb egész életemben, ugyanazt jelenti a Károli-féle Biblia a színpadi működésemben. Örülök, hogy a kilencvennegyedik születésnapomhoz időzítve újra színpadra állhattam vele, az első két előadásra percek alatt elfogytak a jegyek, karácsony előtt Révkomáromba is elvisszük az előadást – magyarázza.
A kérdésre, hogy mi volt a mű alapkoncepciója, így válaszol: – Az az érzésem, nem volt neki. A kiválogatott passzusok fontosak nekem. Azokról a dolgokról a legnehezebb beszélni az életben, amelyek a leginkább érintenek bennünket – emeli ki a színésznő. Fő mondanivalója a szeretet himnuszának üzenete: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelveken szólnék is, szeretet ha nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc és az pengő cimbalom. És ha jövendőt tudjak is mondani, és minden titkokat és minden bölcsességeket tudjak is, és ha egész hitem vagyon is, úgy annyira, hogy az hegyeket elvihessem a helyéről, ha szeretet nincsen énbennem, semmi vagyok…”
A színésznőben meg sem fordult a gondolat, hogy ne az eredeti, XVI. századi nyelvezetet használja. – Csak nem gondolja, hogy meg lehet változtatni Károli Gáspár nyelvét, hogy modernizáljuk?! „Kezdetben teremté Isten az mennyet és az földet, az föld pedig vala ékesség nélkül való, és puszta és setétség vala, és az Úrnak lelke táplálja vala az vizeket.” Aki ezt nem érti, az a másik variációt sem fogja: itt nem érteni, hanem érezni kell! Nem csupán cselekedet ez, hanem olyan, mintha filmet néznénk. Látok magam előtt valakit, aki az óriási mindenségben cselekszik, aki teremt – zárta gondolatait a színésznő.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!