Az elméleti tanulmányok végeztével Biharkeresztesre rendeltek ki exmisszus gyakornoknak, ahol idén augusztusig töltöttem a gyakornoki évemet Nagy Zsolt esperes úr keze alatt. Ezt követően Kismarján nyílt lehetőségem a szolgálatra.
Mi volt az indíttatása, hogy lelkész legyen?
Bagaméri származású vagyok, és a konfirmáció alkalmával kaptam elhívást, ekkor hoztam azt a döntést, hogy református lelkész szeretnék lenni. A konfirmáció után nagyon tudatosan készültem erre a hivatásra. Ettől kezdve mindent ennek rendeltem alá, ezért mentem a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába, majd onnan pedig a Hittudományi Egyetemre.
Volt-e olyan személy a tanulmányi során, aki példát jelentett?
Mindig voltak előttem olyan pedagógusok, tanárok, akik úgy gondolom, pozitív irányba vitték a személyiségfejlődésemet. Sokat köszönhetek nekik. A gimnázium fiúinternátusából és a teológiáról is sok oktatót tudnék felsorolni, de nem szeretnék senkit kiemelni közülük, mert minden tanár sokat jelentett számomra, mindenkitől kaptam valami útravalót.
Senior is volt a teológián. Ez segített a későbbi munkájában?
A teológián egymást követő két évben tölthettem be a diákvezetői tisztséget, így szolgálhattam az egyetem közösségét. Igazából a seniori éveknek a gyakorlati hasznát most, Kismarján látom, mind a hivatali munkában, mind pedig a közösség szervezésében.
Mik a tervei az új helyen? Melyik szolgálati terület áll legközelebb Önhöz?
Amikor még csak készültem Kismarjára, akkor kikértem a „principálisom", Nagy Zsolt esperes úr véleményét. Ő azzal a jó tanáccsal ruházott fel, azzal engedett utamra: „Máté, az a legfontosabb, hogy szeresd a gyülekezetet!" Ezért azzal a célkitűzéssel kezdtem el szolgálatomat, hogy igyekszem nagyon szeretni az embereket, a gyülekezetet. Szeretném mindazt a tudást, melyet a hittudományi egyetemen megszereztem, átültetni a gyakorlatba. Az első időszakban arra törekszem, hogy minél több személyes kapcsolatom legyen a gyülekezeti tagokkal. A hittanoktatás kapcsán is célom a szülőkkel való közvetlen kapcsolat kialakítása.
Van-e olyan vezérigéje, ami meghatározó lelkészként?
Említettem, hogy a konfirmáció alkalmával kaptam elhívatást, illetve döntöttem úgy, hogy lelkipásztor szeretnék lenni. Nyilvánvalóan a gimnáziumban és az egyetemen is voltak olyan időszakok, amikor elbizonytalanodtam, a legkomolyabb kapaszkodóm, segítségem az Úristentől egy Ige volt, Máté evangéliuma 6. fejezetének 21. verse: „Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is." Ez később életem és egyben a szolgálatom mottója is lett.
Hogyan határozná meg a lelkészi hivatás lényegét?
Minden egyes lelkipásztor más és más személyiségtípus. Ettől függ, hogy kinek mi az erőssége, mi a gyengéje. Biharkeresztesen kipróbálhattam magam az óvodai hittanoktatástól kezdve az öregotthoni szolgálatig. Nekem is vannak olyan területek, melyek nehezen mennek, több energiát, több lelki befektetést követelnek tőlem. Törekszem arra, hogy minden korosztálynak megfelelően tudjam közvetíteni, és hitelesen tudjam hirdetni Krisztus evangéliumát. A lelkésznek saját életével is példát kell mutatnia, hiszen nem véletlenül mondják azt, hogy a parókia falai üvegből vannak. Egy gyülekezet nagyon sokrétű, sokfajta emberből tevődik össze, nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. Egy lelkipásztornak egyedül Istennek kell megfelelnie, akkor minden más lehet másodlagos. Az első a Krisztus evangéliumának hirdetése életvitelben, szóban, cselekedetben.
Telepóczki Márta, fotó: Vargosz