„A gazdaság az a terület, ahol nehéz és küzdelemmel jár valódi bizonyságként lenni” – mondta Harkányi Ádám, a Károli Gáspár Református Egyetem tanársegédje, aki a jövő nemzedékének szóló üzenetet – a nemzetgazdaság tekintetében is – a protestáns egyén felelősségének hangsúlyozásában látja.
A közelmúltat elemezve elmondta: „a bibliai felfogás az egyénről magában hordozza az ember esendőségét. Éppen ezért függ a hosszú távú gazdasági prosperitásunk az erős morális alapoktól. A rendszerváltáskor általános volt az a gondolkodás, hogyha importáljuk a jó formális gazdasági intézményeket, az meg fogja hozni a gazdasági virágzást. Fontos tanulsága a 2008-as válságnak, hogy a jó formális gazdasági intézmények önmagukban nem elegendőek. A gazdaságban kell egy informális, morális alapokon nyugvó kötőszövet” – mondta az előadó, aki kiemelte, hogy életünk Isten kegyelméből fakad, azért mi hálát adunk és az ebből fakadó bizonyságtétel indít minket a jó cselekedetekre.
A hosszú távú fejlődésünk kulcsa, hogy legyen egy morális intézményi kötőszövet a gazdaságban. „Ha valóban só és világosság vagyunk a gazdaságban, akkor még ezen a területen is fogunk tudni számottevően fejlődni” – mondta. A protestáns körökben egyértelmű üzenet mellett – a világi törvényeket meg kell tartani –, a sáfárság feladatát emelte ki az előadó: „Isten ránk bíz anyagi erőforrásokat, képességet. Ezeket – ha még a saját fizetésünk is – Istentől kölcsönbe kapjuk, ezekkel nekünk sáfárkodni kell. Ahogy Jézus példázatában a gazda megérkezik és számon kéri a szolgákon a talentumokat, úgy a számon kérhetőség is fontos része kell, hogy legyen a gazdaságnak.”
Egyháztagsági felelősség
Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára előadásában azt vizsgálta, hogy miként hatott a kálvinizmus a pénzügyek területén és annak milyen máig érezhető következményei vannak. Elemzése elején a megtakarítási mutatókat hasonlította össze, melyekből többek között az látszik, hogy a protestáns lakosságú országok jobban megtakarítanak, mint a katolikusok. „A puritán életvitel következményeként a kálvinista ember elutasítja a felesleges költekezést, a luxust, a túlzott szórakozást” – mondta a főtitkár, aki előadásának további részében egyházfinanszírozási és -szervezeti kérdéseket elemzett.
„A rendszerváltás óta sokszor esik szó az egyház és az állam szétválasztásáról. Ez alatt nem azt értem, hogy az egyházaktól minden forrást elveszünk, hanem hogy az egyházak finanszírozását kiszámíthatóvá és átláthatóvá kell tenni. Kálvin politikai filozófiája alapján a hatalomtól megkövetelhető, hogy az egyházak megkapják mindazt, ami a szerepük betöltéséhez szükséges” – mondta Kovács Levente, majd hozzátette: megoldás lenne az is, ha a jövedelemadó egy százalékát, amit felajánlunk, az állam kiegészítené a bruttó jövedelem egy százalékához mérten. Ugyanakkor a szétválasztás nem változtatna az államtól átvett feladatok (iskolák, szeretetotthonok) fejkvóta alapú finanszírozásán. „Társadalmi feladatokat veszünk át. Ezt az állam nem tévedésből adja át, hanem mert általános tapasztalat, hogy bizonyos dolgokat az egyházak magasabb szinten, hatékonyabban tudnak ellátni, mint a magán- vagy állami intézmények” – hangsúlyozta az előadó.
Kovács Levente elmondta a városiasodás jelenségéről is beszélt: hazánkban jellemzően az Alföld irányából a Kisalföldre és Budapest vonzáskörzetébe költöznek az emberek, és ezt a jelenséget nem követte az egyházközségek átalakítása. „A lelkészek húsz százaléka szolgálja ki a lakosság nyolcvan százalékát. Ez egy változásra megérett állapot” – vélte a jövő feladatának a Bankszövetség elnöke, aki hozzátette: a jövő feladata lesz az elmúlt 25 évben kiépült egyházi intézményrendszer minőségének növelése lesz. Az intézmények minősége függ attól, hogy milyen mértékig terhelik, hogyan tudják megbecsülni a szolgatársakat, ugyanakkor a lelkészek megbecsülése pedig gyülekezeti, egyháztagsági felelősség. „Egyházunk megújulásához és minőségi fejlesztéséhez új alapokra kell helyezni lelkészeink és munkatársaink megbecsülését. A protestáns szellemiség átláthatóságot, önállóságot, felelősségvállalást, alulról épülő aktivitást követel meg” – összegezte Kovács Levente.
Kálvini örökség a gazdaságban
Gróf Bethlen István közgazdász a kálvinizmus szerepét vizsgálta a modern gazdaság kialakulásában: Kálvin Genfbe való visszatérése után már nemcsak az egyház életét szervezhette, hanem az általa életre hívott testületekkel olyan pozícióba jutott, ami nemcsak egyházi, hanem világi kérdésekre is kiterjedt. „Gazdasági nézetei hihetetlen modernnek, hozzánk szólónak tűnnek” – mondta a közgazdász. Kálvin különbséget tett a szükségletek fedezésére illetve a befektetésre, gazdasági tevékenységre szánt hitelek kamata között. A keresztyének addig nem vehettek részt a pénzügyi életben, de ettől kezdve sokan áramlottak a gazdasági életbe, azon belüli is a bankvilágba. Kálvin univerzális szelleme jelentősen hozzájárult az újkori demokrácia, a modern gazdaság kialakulásához.
„Természetesen Kálvint a nagy genfi reformátort a kapitalizmus, a polgári társadalom előhírnökének, netán a megalapozójának kikiáltani badarság. De a kálvini munkaethosz, a tisztességes tőkefelhalmozás, a teljes kánoni kamattilalom alóli felszabadítás és ezzel a befektetési lehetőségek és a pénzügyi pályák megnyitása a keresztyének előtt jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a „kalandor” kapitalizmus mellett kialakulhatott egy a tőkeképzést, racionális üzem- és munkaszervezést megvalósító új gazdasági – később kapitalizmusnak – nevezett irányzat”– összegezte Bethlen István akadémikus. Hangsúlyozta továbbá: „A gazdaság csak egy szelete az evilági életnek és egyáltalán nem a legfontosabb, mint ahogy azt a konzumtársadalom hamis prófétái hirdetik. A nevelés és oktatás, a demokratikus társadalomszervezés, a közéletben való részvétel, a szociális elkötelezettség, a rászorulók megsegítése, ezek mind olyan területek, ahol kiállásunkkal törleszteni kell hatalmas adóságunkat Kálvin Jánossal szemben. Jól tudván, hogy ez az adósság soha nem évül el.”
Tanulni a múltból
„A református nevelésnek a jövője a múlt tanulságaiban gyökerezik, mert aki nem ismeri a múltját, az nem fogalmazhatja meg, hogy mit is akar elérni” – mondta előadásában Tőkéczki László történész. Szerinte a nevelésnek különösen is fontos mozzanata az, hogy megtartsuk azt, ami évszázadokon keresztül hasznos volt, ami a megmaradást szorgalmazta és erősítette.
Mint mondta, a reformátusság identitása évszázadokon át különösen erős volt, azonosult az egyházzal, fenntartotta, áldozatot hozott érte. „Ha ezt látjuk, akkor azt is kell látnunk, miért lett pusztító a kommunizmus a református egyházra nézve: mert az áldozatkész hívősereg – főként a középparasztság, középnemesség, értelmiség – áldozatkészségét semmisítette meg. A presbitériumokból kiűzték az embereket, lehetetlenné tették, hogy fenntartsák azt, amit az elődeik minden fajta kötelezettség nélkül fenntartottak.”
„Amikor arról beszélünk, hogy a református nevelésnek mi a jövője, akkor tudni kell, hogy az abban a múltban gyökerezik, amely sikeres tudott lenni hátrányos helyzetű korszakok világában is” – mondta a dunamelléki főgondnok, aki emellett a református nevelés három másik elemét emelte ki: az egészségre nevelést, az idegen nyelvek ismeretét és a szaktudás általános műveltségbe ágyazását.
Magyar és református
A nemzetpolitika szerepe a magyarság és a református egyház életében című előadása elején Répás Zsuzsanna korábbi nemzetpolitikáért felelős államtitkár a kisebbségi léthelyzet jellemzőit elemezte. „A határon túli területeken a nemzeti és felekezeti, azaz a magyar és református identitás szoros összekapcsolódása sokkal erősebb, mint a magyarországi egyházrészeken, ezért a megmaradás programjában nem lehet kérdéses az egyházi szerepvállalás – mondta az előadó. – A kisebbségi léthelyzet alapvető érzése a fenyegetettség, és ebben a helyzetben fontos az egyház szerepe. Szükség van arra a menedékre, amit az egyház jelent, mely társadalmi szervező erő a külhoni magyar közösségekben.”
Elmondta, hogy a rendszerváltáskor az euroatlanti integráció, a szomszédos országokkal való jó kapcsolat, és a külhoni magyarság támogatása hármas politikai pillére alakult ki és azóta is ebben a prioritásrendszerben mozog a magyar külpolitika, irányultságtól függően prioritásként kezelve valamelyiket. Kiemelte, hogy a külhoni magyarságnak a fenyegetettség miatt biztos támaszra van szüksége. „Az állandó támaszt az egyházak jelentik a külhoni magyarság számára. Minden külhoni intézmény felett ott lebeg, hogy nem fogják-e elvenni, de az egyházit nehezebb támadni. Nem lehetetlen, példa rá a Székely Mikó Kollégium. De ha ilyen támadás történik, akkor az eljut nemzetközi fórumokra, van nemzetközi visszhangja” – mondta Répás Zsuzsanna, aki az egyházakkal közös nemzetstratégiai munkára példaként az egyházak összefogásában létrejövő Partiumi Keresztény Egyetemet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát említette. Mind a két intézmény a magyar kormány támogatásából működik. Továbbá elmondta, hogy a szórványprogramokban is kiemelt szerepet játszanak az egyházak: az ott létrejövő intézményeken belül magyar nyelvű, magyar szellemiségű élet zajlik, ami nemcsak a közösség építésére ad lehetőséget, hanem az evangélium hirdetésére is, ami nélkül a magyar közösségek megmaradása nem valósulna meg.
Telepóczki Márta, fotó: Némedi-Varga Dávid