Napjainkban egyre több terület között osztjuk meg figyelmünket, amely egyre értékesebb – különösen az internet világában. Miért érnek el magas nézettséget azok, akik nem érdemlik meg? Honnan ered a figyelem iránti vágyunk? Lehet-e függeni mások figyelmétől, illetve mikortól beszélhetünk viselkedészavarról? Hogyan figyeljünk jól abban a korban, amelyben „a gyűlölet lájkokat és nézettséget hoz”?
Figyelem mint szükséglet
Emberi természetünkből fakadóan szükségünk van figyelemre, interakcióra embertásainkkal. Belénk programozottan keressük a kapcsolatot a túléléshez, egy közösség szociális támogatása sok egészségügyi előnnyel jár. A pandémia alatt megtapasztaltuk az interakciók hiányának hátrányait. A korlátozás ideje alatt nőtt az izoláltság és a szorongás érzése az emberekben. Kutatások szerint a járvány első évében erősödött az előítélet és az ellenszenv az ismeretségi körön kívül álló csoportok iránt.
Az ember társas lény, megvan bennünk a másikra támaszkodás igénye – legyen szó gyermeknevelésről, az erőforrások megosztásáról vagy a stressz elleni küzdelemről. Ugyanúgy vágyunk mély kapcsolatokra, mint pár száz vagy ezer éve. Még a mai milliós lakosságú nyüzsgő városainkban is szüksége van az embereknek arra a gondosan kiválasztott kapcsolati körre, amelyre támaszkodhatnak. Globalizált világunkban azonban ezeken a bizalmi körökön kívül megjelent egyfajta kiterjesztett kötődés is, amely egy csoport identitásának szimbólumain alapszik. Ez a fajta kapcsolatrendszer az egyének egymás iránti hűségét vonja maga után. Ilyen például a nemzeti identitás vagy egyes sportok rajongóinak közössége. Ezeknek a kötődéseknek jellemzője az erős, gyakran kölcsönös elfogadás érzése, a bizalom, az elköteleződés, valamint az önfeláldozás más jólétének érdekében.
„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja.” (John Donne)
Az erős szociális kötelékek mind a közeli, mind pedig a kiterjesztett csoportok esetében fontos hatással vannak a viselkedésünkre. Például segítik a stresszkezelést, ami a fizikai és mentális egészségünket illetően is előnyökkel jár. A pandémia időszakáról minden negatív tapasztalat ellenére elmondható, hogy a mély kapcsolatok segítették a közösségek küzdelmét a mindennapi kihívásokkal szemben és a szabályok betartásában – legyen szó közeli vagy kiterjesztett csoportokról.
A figyelemszükséglettől a figyeleméhségig
A DSM–5 diagnosztikai klasszifikációs rendszer definíciója szerint a figyeleméhség viselkedészavar olyan cselekvéseket foglal magában, amelyeknek célja, hogy felhívják a figyelmet az egyénre, hogy az mások csodálatának középpontjába kerüljön. A figyelemfelhívás történhet a valóságban, de az internetes térben is.
A zavar egyik tünete lehet a bókvadászat. A dicséretek agyunknak ugyanazt a területét stimulálják, amelyet a pénzszerzés is, kellemes boldogságlöketet adva az embernek. Ám ha tudatosan, gyakran és kendőzetlenül történik a bókok hajkurászása, úgy már mentális egészségi zavarról lehet szó. Ez a fajta viselkedés jelentheti az adott személy egészségtelen vágyát környezete folytonos elismerésére, amely kapcsolataira is káros. Ugyanígy tünete a jelenségnek a szimpátia tudatos keresése környezetében. Míg bizonyos élethelyzetekben hatalmas támogatást jelent mások figyelme, túlzásba vitt keresése nemcsak mentális egészségünkre jelent veszélyt, de fizikai jóllétünkre is: könnyen torkollhat önkárosító tevékenységbe. Előfordulhat, hogy a zavarral küzdő támogatóit is negatív irányba befolyásolja a betegség, hiszen kihasználva érezhetik magukat.
„Vigyázzatok: kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, csak azért, hogy lássák azt, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.” (Mt 6,1)
A viselkedészavarral küzdőkre jellemző lehet a tehetetlenség tettetése egyes könnyen elvégezhető feladatok során is. Inkább fiatalabbakra jellemző, azonban felnőtteknél is megfigyelhető, amennyiben elhanyagolva érzik magukat. A tehetetlenséget színlelő személy indirekt módon kér segítséget környezetétől, és ennek eredményeként szimpátiát és figyelmet remél. Amennyiben gyakran előfordul, ez a fajta viselkedés gátolhatja a tanulási, önfejlesztési folyamatokat, megakadályozva az egyéni sikerek elérését. Szintén a zavar tipikus jele a történetek díszítésére való hajlam is. A cél ismét a szimpátia és dicséret elnyerése, amit eltúlzott beszámolóikkal kívánnak elérni. A környezet reakciója bizalmatlanság is lehet az egyértelműen hamis történetek nyomán.
Amikor a sikert figyelemben mérik
A közösségi oldalak hatásaként a mások által tanúsított elfogadás iránti igényünk közel teljesíthetetlenné vált – hiszen képtelenség követőtáborunk minden egyes tagjának megfelelni. Napjainkra a figyelemfüggőség jelentősége ezáltal relevánssá vált. A közösségi oldalak teret adtak a médiapszichológia fejlődésének, melynek segítségével jobban megérthetjük a médiahasználat hatását társadalmunkra, pszichénkre. A túlzott jelenlét ezeken az online felületeken bizonyítottan káros önbecsülésünkre nézve, és csökkenti a saját életünkkel való elégedettségünket is. A posztok „sikerességét” jelző lájkok is szerepet játszanak a függőség kialakulásában, ösztönözve minket arra, hogy még messzebb és messzebb menjünk annak érdekében, hogy barátaink vagy követőink felfigyeljenek ránk.
Manapság több példát is találhatunk a közösségi platformokon. Ilyen a „TikTok Terror” néven elhíresült fiatal, aki főként törvénysértő és felháborító tartalmai révén szerezte követői táborát. Videói nagy része elborzasztó hatást vált ki nézőiből, azonban mégis magas megtekintési számokat generál. Hol idősek házi kedvencét rabolja el, hol idegenek házába hatol be jogtalanul, mindezt csupán figyeleméhségből. – A gyűlölet lájkokat és nézettséget hoz – nyilatkozta egy interjúban a tartalomgyártó. A tiktoker azóta bocsánatot kért, azonban videói sokkoló hatását nem veszi el megbánása.
„Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.” (Róm 8,5–8)
A fenti példa csak egy a sok közül. Társadalmunkban kényszert érzünk magunk megmutatására, mások elismerésének elnyerésére. Természetesen lehet helyén kezelni a kapott figyelmet, azonban minél inkább az internet világában élünk, annál tudatosabban kell figyelnünk annak ránk gyakorolt hatására. Minek szenteljünk figyelmet, illetve minek ne? Kinek adjuk a figyelmünket? Egyre nagyobb értékkel bír odafordulásunk, amelyet mindennapjainkban számos terület között kell gondosan megosztanunk. Család, barátok, iskola, munka és Isten mellett még számos tényező igényelheti osztatlan figyelmünket. Ha keresztyénként az internet tartalmait is fogyasztjuk, figyeljünk tudatosan, hiszen az igazán értékes dolgokat nem a képernyőn fogjuk megtalálni!