Romantikus és drámai rendező

Már robbannak a tűzijátékok, amikor Gergő a szilveszteri partihoz összerakja a hangtechnikát. Borbála is korábban érkezik a többieknél, hogy segítse az előkészületeket. A fiatalember a hangfalkábel tartásán kívül semmilyen más feladatot nem mer rábízni a még idegen lányra, ki tudja, elejt-e valamit. Ám a bizalmatlanság visszájára fordul, egy hét eltelik, amire bátorságot gyűjt, hogy randevúra hívja a leányt. Teázás, mozizás, a lágy havazásban hógolyózás. Borbála kapujában elcsattan az első csók. A tizenhat éves leányzó berohan törülközőért a fiú átázott hajára, amikor észreveszi, hogy családja az ablakban leskelődik utánuk: „Vajon ki lehet az a jóképű fiatalember, aki hazakísérte a lányunkat?”

A Szabó házaspár nappalijában megelevenedő múlt eszünkbe juttathatja, Isten olykor Jane Austen tollára méltó romantikával, máskor drámaian rendezi életünk történéseit.

– Leszállt a rózsaszín köd, szerelmes lettem. Házasságban még nem gondolkodtunk, de mindketten elköteleződtünk – emlékszik vissza Gergő. – Álomvilágban éltem, úgy véltem, életünk végéig ilyen boldogok leszünk, a kapcsolatunk kivételes, semmi rossz nem állhat közénk. Viszont látva a rossz példákat, elbizonytalanodtam – magyarázza Borbála.

Mindketten keresztyén családban nevelkedtek. A feleség szülei válófélben voltak már, amikor rábízták életüket és házasságukat Krisztusra. – Féltem a szakítástól, ezért jártam el ifjúsági alkalmakra, viszont arról hallani sem akartam, hogy Isten irányítsa az életünket, vagy hogy akár lemondjak Gergőről, ha az Úr úgy látná jónak. Jól éreztem magam a keresztyén környezetben, viszont nem akartam észrevenni, hogy nekem is vannak bűneim.

Gergő egyetemista lett, jól haladt az élete: barátok, támogató család, szakmai előrehaladás. – Borcsival egyre több nézeteltérésünk lett, feszültséget szült a szórakozás kérdése, mehetünk-e külön, vagy csak együtt. Féltékenység gyötört. Gyakran veszekedtünk, eltávolodtunk egymástól. Félreléptem… Ez engem is arcul ütött. Csalódtam az énképemben, nem az voltam, akinek gondoltam magam. Úgy éreztem, egyedül Jézus segíthet rajtam, ezért imádságban megvallottam a bűneimet, és azóta az ő útján bukdácsolok – magyarázza Gergő.

Borbálával megszakították a kapcsolatukat, ám Gergő szerette volna tiszta lappal újrakezdeni azt. – Az évek során bennem is kialakult, hogy Istenhez szeretnék tartozni, de nem éltem meg a régen várt lelki áttörést – hangsúlyozza a feleség. – Hallottam, hogyan menti meg az Úr mások életét, hozzám mégsem szólt az Ige, nálam semmi sem változott. Azt hittem, nem tudok megtérni, pedig csak görcsösen szorítottam a kapcsolatomat Gerivel. Miután különváltunk, már nem volt tovább mit markolnom, átadtam Istennek az irányítást az életem fölött. Történt egy nap, hogy fellapoztam a közösen kapott igés kártyákat, és megértettem, hogy azok nemcsak hozzám, de mindkettőnknek szólnak. Némelyik folytatását felkerestem a Bibliában, ahol így válaszolt Isten az üdvbizonyosság kínzó hiányára a korinthusiakhoz írt második levélen keresztül: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” Akárki akármeddig kereshetné a válaszát a Bibliában, ennél egyértelműbbet nem talál a kételkedésére – állítja Borbála.

Mindkettőjüket a szakítás fájdalma fordította Istenhez. – Furcsa volt a kettősség, a megtérésünk feletti boldogságban a felhőkön ugráltunk, miközben csalódtunk a szerelmünkben. Muszáj volt megbeszélnünk mindazt, amit az Igéből megértettünk. Kíváncsi voltam az újjászületett Geri keresztyén gondolataira, ő pedig minden lehetőséget megragadott, hogy újra közel kerüljön hozzám – meséli Borbála. Fél év múlva eljegyezték egymást, másfél évre rá összeházasodtak.

Megtérése előtt Gergő még ragaszkodott a fiatalok elképzeléseihez: szép ház, menő autó, anyagi biztonság. – Ezek eléréséig semmilyen házasságról, családalapításról nem akartam hallani, a kapcsolatunk újrakezdésekor azonban már más megvilágításba kerültek az élet értékei – eleveníti fel a férj.

A házasság előtti szexualitásra is rákérdezek a párnál. Borbála kis habozás után válaszol: – Istentől egyértelmű feleletet kaptam erre a megtérésem után: a szeretkezésnek a házasságon belül van helye, ott tud kibontakozni igazán. Isten szeretetből rendelte így, és rengeteg pofontól, problémától, gondtól őrizzük meg magunkat, ha megtartjuk a kérését – mondja meggyőződéssel. Környezetük emiatt rosszallóan nézett rájuk. Gergő hozzáteszi: – Az ismerősök zakkantnak tartottak, amiért megtartóztatjuk magunkat. Piszkosul nehéz volt férfiként. Azt mondhatnám, hogy mindez teljességgel lehetetlen, Isten mégis megőrzött bennünket. Ez kegyelem volt.

Az édesanya úgy véli, megelégedve élték mindennapjaikat a házasságban. Róza lányuk születésekor Borbála még tanult. – Nem passziváltatott, az egyetemre babával járt be – emeli ki büszkén felesége teherbírását Gergő. Borbála gyorsan hozzáteszi: – Szerettem a gyermekemmel tanulni. Jó házasságban éltünk, kislányunk születésével még idillibbnek, összetartóbbnak láttam a családunkat. A tökéletes életünktől az évek alatt el is bíztam magamat. Elmaradoztak a napi elcsendesedéseim, sokszor istentiszteletre sem jutottunk el. Ezek a hetek azzal végződtek, hogy a lelkiállapotom mindenkire rossz hatással lett. Csak akkor működött harmonikusan a családi életünk, ha közeledtem Istenhez.

Második lányuk születése után építkezésbe kezdtek. Gergő a családi házuk munkálatait felügyelte, felesége közben a két kisgyermekükről gondoskodott a lakásukban. – Az élelmiszer-tudományi doktori iskola hallgatója voltam, már akkor is kutatás-fejlesztéssel foglalkoztam. A munkaidő végeztével sokszor azonnal az építkezésre siettem, este hét-nyolc óra tájt értem haza, ekkor következett a kislányokkal a harmadik műszak. Tíz óra munka után hazaérve szerettem volna legalább az étkezőasztalhoz leülni, viszont Borcsi azt érezte, végre megjött a felmentő sereg. Sok nézeteltérésünk adódott ebből, extra terhelés alatt volt a házasságunk – árulja el a férj, nem szépítve a helyzetet.

Az édesanya ekkor lett először rosszul. – Szédültem, hányingerem volt. Azt hittem, jobban leszek, de fokozatosan romlott az állapotom, végül már felállni sem tudtam – emlékezik vissza. Mentővel vitték a kórház neurológiai osztályára. Ekkor férje veszi át a szót: – Borcsi a kórházban, én a két pici gyerekkel otthon. Minden teendő rám maradt, az extra terhelés háromszorosára nőtt, pedig sokat segítettek a szüleink, a barátaink. Napokig tartott a kivizsgálás, ilyenkor mindenki a legrosszabbra gondol. Én is. Kétségbeestem.

Férjével ellentétben Borbála a legrosszabb lehetőségről hallani sem akart. Már otthon volt, amikor az MR-vizsgálat eredményét e-mailben megkapta. – Csak ültem a fotelben, és inkább a halált kívántam magamnak, mint a szklerózis multiplexet... Életem legnagyobb mélysége volt... A levélben a diagnózist még nem állapították meg, viszont a vizsgálatból egészségügyisként láttam, hogy nem lehet más. Sokat tanultam róla, ezerarcú betegség. Egyből rémképek jutottak eszembe: ahogy ülök a kerekesszékben, nem tudok futni a gyerekeim után, gondoskodni róluk. Abban a kilátástalan, nyomorult helyzetben ez fájt a leginkább. Aktív nagymamaként képzeltem el magam, aki hozza-viszi az unokáit. Ilyen betegség mellett az időskort nehezen lehetett boldognak elképzelni. Leírtam az életemet – emlékezik vissza Borbála a drámai pillanatokra. Szinte ismételgeti: – Életem legmélyebb pontja volt, legmélyebb pontja.

– Ott ült magába zuhanva – meséli Gergő –, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam. Én is csak magamra tudtam gondolni, hogy szükségem van a feleségemre. Mivel semmilyen kérdésemre nem válaszolt, azt tettem, amit nem szabad ilyenkor, utánanéztem az interneten. Ilyen kulcsszavakat találtam: gyógyíthatatlan, mozgásszervi problémákat okoz, leépül az idegrendszer. Tehetetlenségemben dühös voltam és sértődött, Istenre mutogattam, hogy ezt most miért kaptam – írja le lelkiállapotát a férj.

– Nem tudtam felállni a fotelból, úgy éreztem, nincs tovább. Ekkor bevillant, hogy mégis! Csak annyit tudtam mondani: „Hiszen Isten gyermeke vagyok!” Ez a bizonyosság adott erőt, az Úr előre látta a betegséget, ha én nem is, ő biztosan tudja, merre tovább. Csak adjam át az életem irányítását, és akkor ő mindent a javamra fordít. A sokk ellenére hálásak voltunk, hogy nem szenvedtem maradandó idegrendszeri károsodást.

Hónapok következtek, amíg Borbála lelkileg és testileg is felépült, mégis úgy véli, áldott időszak következett, addig sohasem érezte Istent olyan közel magához. Ahogy mondja, az Úr a tenyerén hordozta, bár többször is visszakerült a kórházba.

– Amikor rám tört a félelem, azonnal imádkoztam, rendszeresen olvastam a Bibliát, hallgattam istentiszteletet. Rengeteg csodát éltem meg, személyesen szólt az Ige. Például a vérfolyásos asszony történetét olvastam, amikor anyósom sms-t küldött: „Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.” Nem gondoltam azonnali gyógyulásra, megerősített azonban abban, hogy Isten gyógyítja a lelkemet, a fizikai állapotomat, és valóban erősödtem hónapról hónapra. Tudtam, hogy a hitem fog megtartani. Emberileg lehetetlen volt, hogy a helyzetünkből ne megtört emberként jöjjünk ki, de Istennél nem. El is végezte.

Mialatt Borbála a betegségéről beszél, Gergő feláll mellőlünk, és a nappali másik végében kezd el tenni-venni, csak lassan tér vissza közénk. Akkori helyzetét utólag ilyennek látja: – Nem érdekelt, mit mond Isten, kutató vagyok, tényekkel dolgozom. Megkeményedtem, nem olvastam a Bibliát, csak azért sem figyeltem istentiszteleten a prédikációra. Majdnem egy évbe telt, mire megenyhültem, egyre inkább foglalkoztatott, miért vagyok a földön, azonos vagyok-e önmagammal. A válaszok keresése közben kezembe került egy kanadai keresztyén pszichológus könyve, amelyben az író az identitását Jézusban találta meg. Ez segített feloldódni.

Bár a feleség egészségi állapota egyre javult, a diagnózis miatti mélabú nem akart elmúlni. – Arra kértem Jézust, adja vissza az életkedvemet, -szeretetemet, a régi lendületemet, hogy újra boldogan mosolyogjak, élvezzem a napokat. Majd arról olvastam, hogy a zsoltáros nyomorult helyzetéből az Úrhoz kiált, hogy szabadítsa meg őt, azután elkezdi felsorolni azokat a csodákat, amelyeket Isten véghez vitt az életében, és hálát ad értük. Megértettem, hogy nekem is így kell tennem: elmondhatom, hogy mélységben vagyok, de emlékezzek vissza, milyen nehéz helyzetekből szabadított meg Isten, és adjak hálát értük. Így tettem, és ez hálára indított még a jövőmért is.

Borbála a diagnózis megállapítása után fél évre nyerte vissza mosolygós kedvét, Gergőnek egy évre volt szüksége ehhez. – Az öregségtől rettegtem a leginkább, de az orvosok szerint enyhébb a betegség lefolyása, ha fiatalkorban jelentkezik a kór, és kezelik – mondja el a feleség.

A szklerózis multiplex a fiatal felnőttek egyik leggyakoribb idegrendszeri bántalma. Tünetei nagyban különbözhetnek: mozgáskoordinációs problémák, lábak elgyengülése, izommerevség, szédülés, egyensúlyvesztés, lelassuló beszéd, akaratlan gyors szemmozgások, bizonytalan járás.

Borbála visszakapta fizikai erejét, az orvosi kontrollok és a gyógyszerek mellett úgy éli az életét, mint azelőtt. – Két éve pontosan ilyennek reméltem a mai egészségügyi állapotomat. Senki nem mondaná meg rólam, hogy ilyen diagnózis van a tarsolyomban. A frontokat én is megérzem, néha-néha szédülök is, úgy, mint mások, de hálás vagyok – mondja.

A feleség gyógytornászként magánpraxist nyitott otthonukban. A neurológia mindig is érdekelte, és betegsége miatt még inkább elmélyült ezen a szakterületen. Tornával segíti az idegrendszeri éretlenség következményeként figyelemzavarral, tanulási és magatartás-problémával, beszédhibával küzdő, túlmozgásos vagy éppen félénk, mozgásukban bizonytalan gyerekeket. Mint megtudjuk, a speciális tornától nemcsak az izomzatuk erősödik, a testtartásuk javul, hanem a feladattudatuk, koncentrálóképességük, testképük, emlékezetük, sorrendiség-érzékelésük, tér- és irányérzékük, kognitív funkcióik is. – Isten úgy adta nekünk a telket, amelyen a házunk áll, hogy bár nem akartam, muszáj volt pincét építenünk. Most ott alakítottuk ki a Mérföldkő fejlesztőházat. Isten előre elrendezte, hogy az otthonomban dolgozhassak, nagy segítség ez most.

Borbála tizenöt év múlva is ugyanilyen energikusnak képzeli el magát, mint most, akár már négy gyermek mellett. – Ebben az elképzelésemben Isten ígéretei erősítenek meg. Hiszem, hogy a gyengeségemben ő lesz az erősségem, és ezáltal megdicsőíti magát. Ezért vállalom a nyilvánosság előtt is a diagnózisomat.